Egy kutatás szerint teljesen máshogy éli meg a
féltékenységet egy férfi, mint egy nő. A férfi inkább a szexuális, a
nő az érzelmi kicsapongást viseli nehezebben.
Kérdéseim a következők lennének:

– miért van ez így?
– hogyan látja a megcsalást a kliensei elmondásai alapján, illetve ő
szerintük mi számít megcsalásnak?
– a férfi, vagy a nő megbocsátóbb-e ha megcsalják?

Számos, különböző kultúrában végzett kutatás bizonyítja, hogy a nők az érzelmi megcsalást tekintik súlyosabbnak és erre érzékenyek, míg a férfiak a testi megcsalástól “gurulnak be”.

A férfiak és a nők párválasztási szempontjai merőben különbözőek. A nők a hosszú távú kapcsolatokat részesítik előnyben, melynek alappillére a szerelem és az összetartozás. A férfiakban erősebb a szexuális változatosság iránti vágy, mely azonban sérti a nők kizárólagosság iránti igényét.

A férfiak azért érzékenyebbek a fizikai megcsalásra, mert a nő félrelépése apaságukat teszi kérdésessé, így kárba vész a párválasztásba fektetett erőfeszítés, idő, energia és pénz, egyszóval minden, ami a kiszemelt nő meghódításához szükséges volt. A nők ezzel szemben érzékenyen reagálnak bármiféle kapcsolatra – akár testiség nélküli, baráti kapcsolatra – mert veszélyeztetve érzik a “haszonélvezetet” a megszerzett férfi java, ideje és ereje felett. A féltékenység fogalmának férfiak és nők általi meghatározása is különböző. A férfiak olyan partner iránt éreznek féltékenységet, aki lefeküdt valaki mással. A nők pedig a másra fordított időt és figyelmet féltik.

A féltékenység férfi és nő számára egyaránt visszatükrözi a másik nemre vonatkozó párválasztási preferenciákat.

A férfiak általában a náluk nagyobb társadalmi pozícióban, jobb anyagiakkal rendelkező, erősebb társaikra féltékenyek, őket érzik inkább vetélytársnak. A nők minden erejükkel azon vannak, hogy a náluk szebb, fiatalabb, csinosabb veszélyforrásokat távol tartsák tulajdonuktól.

Megcsalás lehet csupán a “fejben” is, általában akkor jelenik meg a klienseim fejében, amikor egy kapcsolatban “űr” keletkezik, a Párjukkal nem értenek egyet, sok a súrlódás, nincsenek közös céljaik, tehát problémák vannak a párkapcsolatban. A kapcsolat egy külső személlyel mindig valami olyasféle vágyat testesít meg, amelyet a megcsaló fél otthon nem kap meg, pl. megértés, szex, stb.
A megcsalás nem a fizikai megvalósulással kezdődik, hanem amikor a hely létrejön egy párkapcsolatban egy harmadik személynek.

A megbocsátás teljesen egyéni, nemtől független, ilyenkor azt mérlegeljük, hogy mennyit ér nekünk a kapcsolat, hiszünk-e még a kapcsolat jövőjében, és a félrelépés okát megértjük-e.
Akinek a félrelépés egyfajta megoldási mód problémák esetén, az hajlamos lesz máskor is így cselekedni, ezeket is át kell gondolni, amikor döntünk.

Üdvözlettel, Gazdag Enikő