Tisztelt Szakértő! Nemrég szültem első gyermekem és férjem tanácsára elhívtuk vidékről anyukáját, aki gyerekekkel foglalkozott a munkája miatt. Sajnos a látogatás nem jól sült el, alapvető stílus és életmódbeli különbségek miatt, ezért nem kértük többet a segítségét. Férjem megértette, legalábbis megbeszéltük. Bennem mély nyomot hagyott a konfliktus, olyannyira, hogy összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy látogatóba szeretne jönni egy pár napra hozzánk. Nagyon negatívan gondolok erre, közben látom, hogy férjem szeretné, ha jönne az anyukája, hogy unokázhasson, bennem a gondolat, hogy gyermekemet a kezébe veszi már elrémiszt, megjegyzem, saját anyukámmal szemben nincsenek ilyen ellenérzéseim. Kérdéseim, hogy normálisak-e az érzéseim, mennyire kell színlelnem ha itt van, egyáltalán beadjam-e a derekam, vagy ragaszkodjak a 2 havi vizitekhez, amikor mi megyünk el hozzájuk a babával 1 napra? Mit tegyek, hogy ne rontsak a családi (házaspár, anya-fia, unoka-nagyi) kapcsolatokon? Egyáltalán, a nagyszülő mennyit foglalkozzon az unokával hogy az ne menjen az anya-gyermek kapcsolat rovására? Válaszát köszönöm.

Kérdését olvasva úgy érzem, hogy valamilyen oknál fogva kicsit “túlreagálta” a nagymama előző látogatását. Mindenképpen át kéne gondolnia, hogy ez az ellenérzés honnan fakad. Az életmódbeli és “stílus” különbségek a férje neveltetésében ugyanígy helyet kaptak, esetleg a férjén ezeket nem érzi? Mit érez az anyósával kapcsolatban pontosan? A nagymama férjével való kapcsolata zavarja, vagy ahogy a babával bánik? Mi az oka annak, hogy elrémíti, ha kézbe veszi? Mi történhetne? Ezeket a kérdéseket kéne alaposan átgondolnia, és helyre tennie magában. Másrészt a férjének ugyanúgy szüksége van arra, hogy időnként találkozzon az anyukájával, akár Önöknél is, én nem javaslom, hogy ez elől elzárkózzon. Inkább a mélyebb okokat kéne feltárni az ellenérzése mögött. 1-2 napra nyugodtan meghívhatja az anyósát, hiszen ő a gyerek egyik nagymamája, és a babának sem jó, ha érzi Önön, hogy nem szívesen látja. Az is egy megoldás, ha kicsit kettesben hagyja őket, a babát a nagyival, és Ön addig elmegy bevásárolni, stb. Ha hazaér, Önt is meg fogja nyugtatni, hogy jól elvannak kettesben. A férjével való kapcsolatára is jó hatással lenne, ha megpróbálná elfogadni a nagyit. Erre sajnos nincsen recept, hogy mennyi idő “egészséges” a babának nagyival, ez mindig az anyukán múlik, hogy ő – belül – mennyit érez helyesnek. Ha az anyuka nyugodt szívvel rábízza a gyereket a nagymamára, és közben tudja a saját dolgait intézni, vagy akár dolgozni is, és őt ez boldoggá teszi, rendben van. De ha kétségek gyötrik, ez kihat a babára, és megérzi. Mindig az a fontos, hogy az anyuka lelkében béke legyen, bármilyen kérdéssel kapcsolatban, és ez biztosítja a gyerek harmonikus fejlődését.  Minden jót kívánok, Üdvözlettel, Gazdag Enikő