Gondolatok Csernusról és a párkapcsolatokról
(Ismerősöm kérdéseire pár gondolat lejegyezve.)
Mikulásra megkaptam a “Ki nevel a végén?” c. Csernus könyvet, még csak belelapoztam.. A véleményem viszont nem változott róla, továbbra is azt gondolom, hogy tudatosan él és gondolkozik, csak egy valamit felejt el mindig, hogy ő nem ítélkezhet mások felett, tiszteletben kéne tartania azt, hogy mások másképpen látnak dolgokat, más van a fejükben, továbbmenve ezen más Nő-kép él mindenkinek a fejében, és ő ,amit a könyvében felvázol az az ő saját Nő-képe. Figyelemfelkeltő volt Csernus új könyvében számomra az is, hogy pl. azokról az anyákról, akik egyedül nevelik a gyereküket, gúnyosan írja, hogy talán találnak egy apapótlékot, mint a Hollywood-i filmekben.. De megoldást nem ad. Miért baj az, ha tud valaki hinni valamiben? És ha igen, és neki megadatik a happy end ? Irigy rá? Vagy mit akar? Szóval összességében én szkeptikusan állok Csernushoz, mert mások ismerete mellett az önismerete nem követi ezt.
Mikor van vége egy párkapcsolatnak? Én úgy gondolom, hogy egy gyerek ne tartson össze egy párt, mert ez kimondatlanul ott “lóg” a levegőben, és a gyerek beszívja ezt a légkört, amely nem hiteles. A gyereknevelésben a legfontosabb dolog az őszinteség, akármi is van, de kommunikáljam, mert különben megbetegszem, hazudok elsősorban saját magamnak, és ezután nem várhatok el a gyerekemtől helyes érzéseket és véleményt. Mindenki pontosan érzi legbelül, hogy mikor is ér véget egy párkapcsolat, mikor nem hiszek már többé benne. Ez az a pont, amikor döntést kell hoznom, és attól függetlenül, hogy van-e gyerekem, és az anyagi kérdések mit kívánnának. Ha ekkor nem a belső hangom szerint döntök, rossz úton fogok járni,és nem leszek önmagammal összhangban, sem a világgal, meg a gyerekemmel akár.
Ha viszont felvállalom, és végigviszem a döntést, erősebb leszek, megtanulok megállni a saját lábamon, lesz hitem, és igen, akár happy end is lehet. És evvel egy olyan mintát kommunikálok a gyerekemnek a felszín alatt, hogy erős és tiszteletreméltó szülője vagyok, aki hisz magában, az érzéseiben, és van ereje felvállalni azokat, bármi is legyen.:-)
Kedves Enikő!
Nem egészén a cikkel kapcsolatban, de mindenképpen egy társadalmi jelenséggel kapcsolatban kérem a segítségét. Gyermekjóléti szolgálat családgondozójaként, és apaként ha időm engedi hasznos tanácsokat keresek könyvekben Web oldalakon. Levelem és kérésem megírására az indított, hogy egy origós cikkben az alábbit olvastam > Gazdag Enikő pszichológus szerint a mai gyerekek, akárhogyan is nevezzük őket, egészen mások, mint az előző generációk. Érzékenyebbek, nyitottabbak, a szabályokat kevésbé fogadják el, öntörvényűek, okosak. Ennek oka gyökerezhet a felgyorsult világban, sokkal több impulzus és információ éri őket, és fogékonyabbak is ezekre a jelekre. < Aztán keresgéltem az Ön oldalán a többi írásait is olvasgatva. Találtam egy olyan cikket, melyben Csernus : Ki nevel a végén? című könyvét véleményezi. Nem rég olvastam Michael Winterhoff Miért válnak zsarnokká a gyerekeink? című könyvét. Ha megfelelően értelmeztem a könyv üzenetét, akkor az ön által is megállapított érzékenyebb, nyitottabb, szabályokat kevésbé elfogadó, öntörvényű, okos generáció felnövekedvén szembesül szabályok betartását szigorúan követelő, öntörvényűséget nem díjazó munka világával, ha éppen beállítottságából adódóan egyáltalán el tud helyezkedni a munka világában. Keresem és kutatom az összefüggéseket. Figyelem a válaszokat és az előre jelzéseket ebben a témakörben. Mivel, hogy nem mindegy. A japán hikikomoriktól a nyugat európai önmagukat szüleikkel eltartó egészséges fiatalokon keresztül, aggódva a saját magyar gyermektársadalmunk jövőjére gondolva várom a válaszokat, hogy mit tehetünk? Az Y, Z és további generációk mire tanítanak meg minket, felelősséggel bíró felnőtteket.
Egyrészt szeretném, ha röviden véleményezné Winterhoff könyvét az ön saját meglátása szerint.
Másrészt kíváncsi lennék a véleményére, hogy milyen értékek átadása szükséges a felnőtt társadalom részéről gyermekeinknek, melyek nem csak élet és munkaképes, de emberséges és örömökben gazdag felnőtté válásukhoz adhatnak szükséges útravalót?
Köszönöm, ha időt szán ezekre a kérdésekre.
Tisztelettel: Sebő Bertalan