Természetes jelenség
A képzeletbeli barát jelenléte teljesen természetes dolog, nem kell megijednie a szülőnek, ha hirtelen felbukkan a gyerek életében egy láthatatlan társ. Az viszont feladat, hogy elfogadjuk, sőt megértsük, hogy mi a valódi szerepe a barátnak. Óvatosan ki kell deríteni, mi célból érkezett: félelem oldása miatt, vagy magányos a kicsi, esetleg semmi „rossz” nincs a háttérben, csak gazdag képzelete nem ismer határokat.
Az egyke gyerekekre jellemzőbb a barát megteremtése, ennek oka a nyilvánvaló egyedüllétben keresendő, esetleg a testvér utáni vágyát fejezi ki így, de egy nagy krízis is előcsalogathatja a fantáziapajtást – ilyen lehet a válás vagy egy közeli hozzátartozó elveszítése.
Természetesen arra kell törekedni, hogy a gyerek velünk akarja megbeszélni a problémákat, ugyanakkor a nevelés során hasznát is vehetjük egy láthatatlan lénynek – ilyen lehet a nehezen elalvó, a sötéttől félő gyerek számára, ha megerősítjük abban, hogy láthatatlan barátja vele marad, vigyáz rá. De nem szabad manipulálni ezzel a kicsit, kifejezetten helytelen úgy rávenni például a borsófőzelék elfogyasztására, hogy közben azt hangsúlyozzuk, hogy mindezt látja a barátja.
A legtöbb esetben az iskoláskor kezdetén búcsúznak el a gyerekek a képzeletbeli barátoktól, ebben az időszakban ugyanis az érdeklődésük általában egyre inkább a kortársak felé fordul. Szakemberhez csak akkor kell fordulni, ha még ekkor sem tűnik el a képzelt jászótárs.
A témáról bővebben: Láthatatlan barátok – Life.hu cikke
Jó olvasgatást!
Gazdag Enikő