Iskoláskorban gyakran előforduló jelenség, hogy bizonyos gyerekek a perifériára szorulnak, kiközösíti őket a közösség.
Ennek okai lehetnek a külsőben megnyilvánuló hiányosságok, vagy másság, a többiekétől eltérő viselkedés, vagy családi háttér. Bizonyos személyiségvonások is állhatnak a háttérben – zárkózottság, önértékelési problémák, megfelelési vágy -, amelyek bizonyos gyerekeket hajlamosítanak arra, hogy a közösség peremére kerüljenek, és nincs megküzdési kapacitásuk arra, hogy hogyan tudnának visszakerülni a csoportba, vagy megvívni ezzel a helyzettel.
A szülő felelőssége abban rejlik, hogy, ha észreveszi ezeket a jeleket, bátorítsa a gyerekét, tanítsa meg számára azokat az eszközöket, amelyekkel megküzdhet a kiközösítéssel. Kicsi kortól kezdve érdemes építeni a bizalmat a gyerekkel, hogy mindent bátran elmondhasson a szülőknek, így már korán megtanítható neki, hogy hogyan kezeljen bizonyos társas helyzeteket és problémákat.
A témáról bővebben: Kiközösített gyerekek – Life.hu cikke
Jó olvasgatást!
Gazdag Enikő pszichológus