Kedves Enikő,
született egy ksfiúnk (tervezett baba, most 6 hónapos, és megváltozott férjemmel a kapcsolatunk. A probléma az,hogy nem szeretne azokon a dolgokon változtatni, ami a gyerek érdeke lenne, mondván, csak ez az egy szórakozása van. Két szobában vagyunk, mindkettőben tv, állandóan hangosan hallgatja (legtöbbször akció film), ami nem való egy kisbabának. Éjjel egyig, hétvégén a meccsek. Nincs kedve velünk elmenni sehova, mert unalmasnak tartja a sétálást. Eljutottam arra szintre, hogy utálom a hétvégéket. Kettesben olyan jól elvagyunk a kisfiammal. De az esték is küzdelemesek. Pluszban szeret inni, naponta 5 doboz fél literes sör elfogy + rövid ital. Emiatt egy kicsit elhidegültem tőle ami kihat a szexuális életünkre.
Nem tudom, hogy lebeszélni az alkoholról, és nem tudom meddig érdemes hozzá alkalmazkodnom. Szerinte sárkányosodom, mert mindig szólok ami a gyereknek nem jó.
Elég rossz a légkör mostanság. De ez egy rendkívül kellemes és harmonikus kapcsolat volt pár hónappal ezelőtt.
Mit csináljak ön szerint?
Üdvözlettel Edina

Kedves Olvasó!
Minden életkorhoz, változáshoz társul egyfajta krízis, ami megoldásra vár, de ezt megoldhatjuk jól is, rosszul is. A gyerekszületés is egy ilyen változás egy pár életében, ami új megoldási módokat, szerepet hívna életre, de ehhez a változáshoz idő is kell.
Mi nők a 9 hónap alatt barátkozunk a gondolattal, hogy anyák leszünk, mondhatjuk készülünk a szerepre. Nekünk a hormonális változások is segítenek ebben.
A férfak élete szinte egyik napról a másikra változik meg, a nőt, aki eddig csak a “sajátjuk” volt, 24 órára kisajátítja egy kisbaba, aki még ráadásul, sír is, stb. Nekik időre van szükségük eme krízis feldolgozásához, és az alkalmazkodáshoz.

Ez a krízis teljesen természetes velejárója a gyerekszületésnek! És nagyon sok türelemre van szüksége a pároknak, hogy sikeresen megoldják ennek a szakasznak a feladatait.

Azt tudnám Önnek első lépésben javasolni, hogy próbáljon beszélni a férjével őszintén. Mindezeket mondja el neki, amiket nekem leírt és próbáljanak közös megoldási módot találni, hátha sikerül.

Ha úgy érzi, hogy ez nem megy, és “megakadtak” abban, hogy meg tudják beszélni, akkor ajánlanám a párterápiát (neten rengeteg családterapeutát talál).
Mindenképpen első lépésben a helyzet megoldását próbálnám, hiszen a gyerek érdeke elsődlegesen ezt diktálná… egészen addig, amíg a légkör már nem megfelelő az egészséges pszichés fejlődéséhez. Ezt egy anya mindig megérzi, ha odafigyel (betegeskedések, legyengülés, stb.)
Akkor már a válás gondolata is reális lehetne.
De ez a legutolsó, kérem ezt ne feledje!
Sok erőt és kitartást kívánok Önnek!
Üdvözlettel, Gazdag Enikő