Kisgyermekkorban természetes jelenség a félelem megjelenése, valamint a képzelet és a valóság keveredése. Az óvodások még nem képesek megkülönböztetni a képzeletükben megjelenő és a valóban létező dolgokat, a mumusokkal, szörnyekkel való rémisztgetés – éppen azért, mert elhiszik azok létezését – tovább fokozhatja az amúgy is meglévő félelmet, és a szorongás kialakulásában is szerepet játszhat.
Ugyanakkor a pozitív hősökkel – például a fogtündérrel – való jutalmazást is érdemes átgondolni: tanító jelleggel bírhat ugyan, de negatívumot is hordoz, mégpedig azt, hogy az eredmény „külső” segítséggel született meg, és nem a gyerek maga jutott el az eredményhez. A nevelés, a tanítás elsődleges és legfontosabb eszköze az őszinteség és a gyerekkel való folyamatos párbeszéd: ha a szülő elmagyarázza a gyereknek, hogy miért fontos a rendrakás, a rend önmagában az életünkben, vagy miért nem szabad csúnyán beszélni, az hatékonyabb, mint a rémekkel való fenyegetés.
A fenyegetőzés, és az agresszió alkalmazása mindenképpen káros lehet. A valódi erkölcsi értékek, és belső határok kialakulását ez a módszer nem szolgálja. Az érzelmi zsarolás – a nem vigyázok rád, nem szeretlek, eladlak, odaadlak másnak – kifejezetten rémisztő a kicsi számára, és egy jó adag, talán soha le nem győzhető félelmet kelt benne, miközben azt tanulja meg, hogy szülei szeretete nem magától értendő, azért dolgozni kell, és ezt a nehéz terhet fogja felnőtt életébe is magával cipelni.
A pozitív jutalmazás, pl. közös játék lehetősége a szülővel, hasznos lehet, ha azt mondjuk a gyereknek, pl. miután rendet rakott a szobájában játszunk vele valamit. Sokkal hasznosabb pozitív dolgokat kilátásba helyezni, mint negatívakat (pl. bezárlak a szobádba).
A témáról bővebben: Egyetlen szó amivel szorongóvá teszed gyereked – Life.hu cikke
Jó olvasgatást!
Gazdag Enikő