Szakmai gyakorlatom során gyakran előfordul, hogy olyan kliensekkel, serdülőkkel dolgozom, akik nehezen fejezik ki magukat szóban, nehéz számukra az érzéseiket verbálisan megfogalmazni. Ezért különböző, más módszerekkel helyettesítem a verbalitást, pl. rajzoltatom őket vagy gyurmáztatok a kliensekkel, hogy ezekkel a kreatív, kifejező módszerekkel juthassak közelebb az érzésvilágukhoz.

Ám ennek ellenére ezek a módszerek sem hatékonyak olyan kliensek esetében, akik nem szeretnek rajzolni, vagy gyurmázni, és még talán játszani sem. Ilyenkor próbálok olyan “utakat” találni a belső világukhoz, amelyek számukra biztonságosak, kényelmesek, a mindennapjaikban is használják őket. Így jöttem rá arra, hogy a  zene, vagy a hangszeren játszás (pl. gitár) ugyanolyan terápiás hatással bír a zenében jártasak számára, mint azoknál, akik más kreatív kifejezési módokat preferálnak.

A zenével meg lehet jeleníteni ugyanúgy érzéseket, mint bármely más módszerekkel, sőt jelentős szerepet játszik abban, hogy a zenét kedvelő kliens könnyebben megnyíljon a tanácsadás folyamatában, és felfedezve ennek jelentőségét az ő életében gyógyító hatással bírjon a megfelelő dallam megtalálása (“kulcs a zárban”).

Azt javaslom minden útkeresőnek, hogy találja meg a számára leginkább testhezálló kifejezési eszközt, és éljen vele, jókedvét, szomorúságát fejezze ki általa és már egy lépést tett saját önismereti munkájában!

Gazdag Enikő pszichológus