Egyik ismerősöm a következő kérdést tette fel nekem, mely téma sok nőt érint:“Kislánykámmal itthon vagyok GYESen, és már azt fontolgatom, mihez kezdhetnék ennek lejárta után. Mit tanácsolsz a hasonló cipőben járó anyukáknak? Elég nehéz elhelyezkedni egyébként is, nőként is.”
Egyrészt a nők bizonyos százalékának a gyerekszületés előtt is volt munkahelye, és a legtöbb esetben visszavárják őt oda, másrészt erre a cégeket törvény is kötelezi. Amennyiben ez nem így történne, akkor beszélünk álláskeresésről.

A GYES mellett sok nő tanul, képzi magát, ha nem, akkor is van esélye arra, hogy kikristályosodjon benne, hogy mi érdekli, mivel szeretne foglalkozni. Minden ember elhivatott valamely irányba, akár egy hobbi formájában is. Ez már segíthet annak megtalálásban, hogy merre is induljon. Igaz, hogy anyagi kérdés is az, hogy tanuljunk valamit,és nem is olyan régen GYES mellett ingyenes volt a továbbképzés lehetősége, vagy sok nő már a baba előtt tanult valamit, szerzett diplomát.

Tehát, tudjuk, hogy mi az érdeklődési kör, a preferált szakmák, az elhelyezkedési esélyek, ennek ismeretében célszerű megírni, “domborítani” az önéletrajzot is. Mindenképpen arról a terültről érdemes többet írni benne, amelyek számításba jöhetnek. Természetesen érdemes “fejvadászok” segítségét is kérni, hiszen ők az álláskeresőktől a legtöbb esetben nem kérnek pénzt, viszont az önéletrajzot tárolják az adatbankjukban, és megfelelő álláslehetőség esetén, megkeresik az álláskeresőt. Ez is egy lehetőség.

Itt jön az a kérdés is számításba, hogy az újonnan munkát vállalt anyuka elmondja-e az esetleges állásinterjún, hogy kisgyereke van, és hogy vajon mit tesz akkor, ha beteg lesz a gyerek (hiszen egy 2-3 éves, ahogy bekerül a közösségbe természetszerűen sokat beteg).

Azt muszáj elmondani, hogy magánéletileg milyen helyzetben van az anyuka, és azt is, hogy mekkora(k) a gyereke(i). Viszont azt érdemes átgondolni, hogy tényleg milyen megoldást talál a kismama arra, ha beteg lesz a csemete. Ebben az esetben érdemes keresni egy nagymamát, egy családtagot, aki szívesen vállal pár napot is “lábadozás” idejére, de az orvoshoz járkálásra azt az egy napot, vagy fél délelőttöt az anyukának érdemes vállalnia.

Igen divatos napjainkban baby sitter alkalmazása, ezt érdemes megfontolni, hogy “áthidalásként” a munkára való teljes átszokásig, meg akár pár délután az anyuka kikapcsolódására is akár hasznos segítség lehet. Amennyiben az anyuka a cégnek az állásinterjún megnyugtató választ ad arra, hogy megoldott a gyerekfelügyelet betegség esetére, nem lesz remélhetőleg probléma ez a tény.

Teljesen más életforma már az, hogy: reggel rohanás a bölcsibe vagy oviba, anyuka, apuka munkahelyre, délután munka után rohanás haza, házimunka, és mellette természetesen foglalkozni is kell a családdal. Az első időszak nehéz, ezt érdemes tudni, és elfogadni, és ennek megkönnyítésére vagy az anyuka lelkének “könnyítésére” azt javasolnám, hogy első lépésben ezt el kell fogadni, hogy ez az élet velejárója, és mindenkinek a családban szüksége is van erre.

Az anyukának azért, hogy emberek között legyen, kicsit “kiszakadjon” otthonról, azzal foglalkozzon a legszerencsésebb esetben, amit szeret, és remélhetőleg feltöltődve, új élményekkel telve térhet haza.

A csemetének azért, mert megtanulhat működni egy közösségben, hiszen amennyi kihívásnak vannak is ők kitéve, annál sokszínűbb és életrevalóbb emberpalánta lesz belőlük. Megtanul olyan szociális interakciókat folytatni a kortársai között, amelyeket hiába van egész nap játszótéren, nem sajátíthat el másképpen. Másrészt megtanul a kisgyerek anyuka folytonos jelenléte nélkül is boldogulni, és elindulni már-már a saját kis élete, érdeklődési köre felé.

Apuka meg egy olyan anyukát kap esténként vissza, aki már telve van új élményekkel, nemcsak az otthonlét körül forognak a gondolatai, és felfrissülhet akár a pár kapcsolata is.

A gyerekbetegségek is az élet velejárói, felkészítik a gyereket a “közösségi” életre, lehet húzni akár 5-6 éves korig, de elkerülni nem lehet. Minél kevésbé fél ettől az anyuka, és felkészül rá, annál könnyebb mindkettőjüknek átesni rajta.

Napjainkban egyre több a gyermekét egyedül nevelő anyuka, és az ő részükre is ugyanezeket tanácsolnám, és legfőképpen azt, hogy nekik is ugyanolyan szükségük van más emberek társaságára, más “ingerekre” is. És ugyanúgy mindkettőjük szánára fontos az, hogy a napjuk bizonyos részét más közösségben töltsék. sőt az egyedülálló, kisgyerekes anyukák számára szinte még fontosabb az, hogy néha kikapcsolódjanak, érezzék, hogy ők is fiatal, tettrekész nők, amellett, hogy kisgyerekük van.

Amennyiben nem érintetem egy-egy kérdést, amely felmerül az olvasóban, szívesen várom ezeket