Kisgyermekkorban természetes jelenség a félelem megjelenése, valamint a képzelet és a valóság keveredése. Az óvodások még nem képesek megkülönböztetni a képzeletükben megjelenő és a valóban létező dolgokat, a mumusokkal, szörnyekkel való rémisztgetés – éppen azért, mert elhiszik azok létezését – tovább fokozhatja az amúgy is meglévő félelmet, és a szorongás kialakulásában is szerepet játszhat.
Ugyanakkor a pozitív hősökkel – például a fogtündérrel – való jutalmazást is érdemes átgondolni: tanító jelleggel bírhat ugyan, de negatívumot is hordoz, mégpedig azt, hogy az eredmény “külső” segítséggel született meg, és nem a gyerek maga jutott el az eredményhez. A nevelés, a tanítás elsődleges és legfontosabb eszköze az őszinteség és a gyerekkel való folyamatos párbeszéd: ha a szülő elmagyarázza a gyereknek, hogy miért fontos a rendrakás, a rend önmagában az életünkben, vagy miért nem szabad csúnyán beszélni, az hatékonyabb, mint a rémekkel való fenyegetés.
A fenyegetőzés, és az agresszió alkalmazása mindenképpen káros lehet. A valódi erkölcsi értékek, és belső határok kialakulását ez a módszer nem szolgálja. Az érzelmi zsarolás – a nem vigyázok rád, nem szeretlek, eladlak, odaadlak másnak - kifejezetten rémisztő a kicsi számára, és egy jó adag, talán soha le nem győzhető félelmet kelt benne, miközben azt tanulja meg, hogy szülei szeretete nem magától értendő, azért dolgozni kell, és ezt a nehéz terhet fogja felnőtt életébe is magával cipelni.
A pozitív jutalmazás, pl. közös játék lehetősége a szülővel, hasznos lehet, ha azt mondjuk a gyereknek, pl. miután rendet rakott a szobájában játszunk vele valamit. Sokkal hasznosabb pozitív dolgokat kilátásba helyezni, mint negatívakat (pl. bezárlak a szobádba).
Nagyon gyakori a hozzám forduló párok esetében a belépő “harmadik” a kapcsolatukban. Általában akkor “fér be” két ember közé még egy fél, ha van “rés” a pár között.
Ennek a “résnek” számtalan oka lehet, pl. nem őszinték egymással a párok, csak a “felszínen” kommunikálnak, meg nem oldott konfliktusaik vannak, vágynak valamire, ami úgy érzik hiányzik a kapcsolatukból, stb.
( A példánál felhasznált nevek, számok, adatok csak kitalációk, ezért bármilyen egyezés valós személyekkel csak a véletlen műve! Az egyezőségből kialakított bármilyen következtetések és állítások hamisak, azok valóságtartalma megalapozatlan! )
Párterápia – Eset 1.
Marika & Tamás
Marikának és Tamásnak két kisgyerekük van, 18 éves koruk óta együtt vannak, 36 évesek. A gyerekek születése után Marika 6 évig otthon volt, csak a családdal foglalkozott, kissé “beszűkült” életet élt.
Férje, Tamás rendszergazda egy cégnél, a főiskolát nem fejezte be, Marikával ellentétben, aki diplomás. Ezt a feleség nehezményezi, úgy érzi, hogy a férje befejezhette volna az iskolát, és akkor “többre” vitte volna, többe keresne, és a családnak is több jutna.
Időközben Marika visszament 4 órában dolgozni, úgy érzi, hogy az ő elsődleges feladata a gyerekek ellátása, a férjéé az anyagi javak megteremtése.
Marika hordja a gyerekeket különórákra, a kisfiát focizni, ahol közelebbről megismerkedett a fociedzővel, és szerelmi kapcsolatba bonyolódott vele. Erősnek, határozottnak, a szakmájában szakértőnek látta Marika a férfit, és ez vonzotta hozzá.
A kapcsolat viszonylag hamar (1-2 hónap) után napvilágra került (Marika vallotta be Tamásnak), és ezután befejeződött, és néhány hónap múlva kezdett a pár hozzánk párterápiába járni.
A párterápia során feltártuk, hogy mikor kezdődhettek a problémák a kapcsolatukban, feltehetőleg a gyerekek születése után, ami felhozott egy régóta jelenlévő problémát (Marika nagyobb igénye a továbbtanulásra, egzisztenciára), továbbá a pár tagjai kevés tapasztalattal rendelkeznek a párkapcsolatok területén, hiszen nagyon korán összekerültek, és nem volt idejük másokkal is ismerkedni.
Ennek hiányában a pár két tagjának kevés összehasonlítási alapja van, nem tudja, hogy vajon akivel együtt van valóban a megfelelő partner számára. Továbbá az egyik vagy mindkét fél hiányolhat bizonyos tulajdonságokat a másikban, amit ha “kívül” megtalál, vonzó lehet a számára.
Nélkülözhetetlen a kellő önismeret ahhoz, hogy lássuk ki a megfelelő partne számunkra, és melyek azok a hiányosságok, amelyeket tolerálni tudunk.
Visszatérve a példára: kiderült az is a párterápia során, hogy mit keresett Marika kívül egy másik kapcsolatban, mi az, amit úgy érzett, hogy nem kap meg Tamástól, és tudatosult benne az is, hogy a gyerekek születése milyen változás hozott az ő életébe, és a kapcsolatukban, és hogyan lehet egymásra is időt fordítani a gyerekek mellett is, és miért fontos ez.
Tamásnál is megindult a feldolgozása a megcsalásnak, benne is tudatosultak az őket eltávolító tényezők, és elkezdett az érzéseit kifejezve kommunikálni a feleségével.
Pár ülés után javult a pár között a kommunikáció, az együttműködés, elkezdtek tudatosan rálátni a saját párkapcsolati életükre, és sok esetben most már egyedül képesek kezelni a felmerülő konfliktusaikat.
Ők egy pozitív példa arra, hogy hogyan lehet egy megcsalás után is “felállni” egy párnak, és hogy nem a régi, nem jól működő állapotba kell visszatérniük, hanem egy magasabb szintre, ahol képesek együtt kezelni a problémáikat.
Iskoláskorban gyakran előforduló jelenség, hogy bizonyos gyerekek a perifériára szorulnak, kiközösíti őket a közösség.
Ennek okai lehetnek a külsőben megnyilvánuló hiányosságok, vagy másság, a többiekétől eltérő viselkedés, vagy családi háttér. Bizonyos személyiségvonások is állhatnak a háttérben – zárkózottság, önértékelési problémák, megfelelési vágy -, amelyek bizonyos gyerekeket hajlamosítanak arra, hogy a közösség peremére kerüljenek, és nincs megküzdési kapacitásuk arra, hogy hogyan tudnának visszakerülni a csoportba, vagy megvívni ezzel a helyzettel.
A szülő felelőssége abban rejlik, hogy, ha észreveszi ezeket a jeleket, bátorítsa a gyerekét, tanítsa meg számára azokat az eszközöket, amelyekkel megküzdhet a kiközösítéssel. Kicsi kortól kezdve érdemes építeni a bizalmat a gyerekkel, hogy mindent bátran elmondhasson a szülőknek, így már korán megtanítható neki, hogy hogyan kezeljen bizonyos társas helyzeteket és problémákat.
Hogyan hat a párkapcsolatunkra vajon, ha a Párunkra “ráküldünk” egy csábítót? Mi lehet a bizalmatlanság hátterében?
Erről kérdeztek a Fókusz riporterei, és arra kerestük a választ, hogy valóban elcsábítható-e a Párunk vagy csak az erős “ráhatás” következtében érdeklődik egy harmadik iránt.
A kézrátétellel gyógyító csodadoktorok sikerére már találtak a pszichológusok különböző magyarázatokat. A ‘terápiás érintés’ (=gyógyító simogatás: ha elesik a gyerek, megsimogatjuk a sebét, és elmúlik a fájdalom) placebo hatást indít be a szervezetben, melynek következtében a test öngyógyító mechanizmusa működésbe lép, hormonok szabadulnak fel (pl. endorfin), amelyek elősegítik a gyógyulást. Ez lehet a tudományos magyarázat különböző természetgyógyászati, alternatív módszerekre, amelyek akár hatékonyan is működhetnek.
Mit hozunk otthonról?
Az egyének életében jelentős szerepet játszik az, hogy milyen fokú ‘hiszékenységet’ hoz otthonról, tehát a szülei mennyire voltak naivak, esetleg mennyire hagyatkoztak akár időnként a ‘hatodik érzékükre’. Akik ún. racionális hátteret kaptak, kevésbé hajlamosak egyéb spirituális módszerekben hinni, mint akik esetleg erősen vallásosak, stb.
A nők “hatodik érzéke” Továbbá lehet bizonyos kapcsolat az intuíció mint személyiségvonás-dimenzió és a ‘hiszékenység’ között. Az intuíció mint tulajdonság a skála egyik végpontján helyezkedik el, míg a másikon a a tapasztalat (Jung). Az intuitív típus a ‘hatodik érzékével’ történő jelekben, érzésekben hisz, míg a másik típus a tapasztalataiban, azok által ismeri meg a világot. A skála 2 végpontja között bárhol elhelyezkedhetünk, és minél intuitívabbak vagyunk, annál inkább hajlamosabbak lehetünk megérzéseinkre támaszkodni, és ezek nem minden esetben ‘súghatnak’ jót.
A legjobb megoldás lehet az, ha a döntés előtt mérlegeljük azt, hogy mit teszünk kockára, és mennyi ‘racionalitása’ van annak, ami alapján elhatároztuk magunkat.
Egyre korábban kezdenek a kislányok menstruálni, akár már 9 évesen is. Mit tehetünk szülőként, anyaként, hogy segítsünk nekik a megértésében?
A kislányok nemi érésének a megértésében jelentős szerepe van a szülőknek, és elsősorban az anyának. Ha az anya nem titkolja a lánya előtt ezeket a testi változásokat, vagy akár a saját menstruációjával kapcsolatban sem, hanem a gyerek azt látja, hogy ez az élet része, és hozzátartozik a nőiességhez, akkor nem okozhat problémát.
Érdemes a kíváncsi, érdeklődő gyerekkel őszintén beszélgetni arról, hogy mit jelent a menstruáció, mi is a szerepe a nők életében, és ajánlatos hangsúlyozni, hogy nem szégyellnivaló dolog, hanem hozzátarozik a nőiességhez.
Amennyiben az anya a saját nőiségével és annak jeleivel szemben elfogadó, akkor ezt az attitűdöt sajátítja el a gyermek, és saját magával szemben is elfogadó lesz, természetességgel fogja fogadni az életkori változásokat, így a menstruációt, akkor is, ha az korán érkezik.
A pszichológiában “burn out”-nak (kiégésnek) nevezik azt a jelenséget, amikor valaki sok energiát fektet a munkájába és elhanyagolja az élete más területeit, és ezért különféle pszichés vagy szervi tünetek alakulnak ki nála, pl. depresszió, kiégettségérzés, motivációhiány stb.
Ez az állapot jelzés, hogy az illető átértékelje az életét, figyelmet fordítson másra is, például a párkapcsolatára, hobbijára. Ha hosszú távon nem veszi észre, hogy baj van, akkor komoly szervi tünetek is kialakulhatnak, mint pl. gyomorfekély vagy magas vérnyomás, szívproblémák stb.
Az a személy, akinek fejlett az “én-komplexitása”, tehát több területet is jól működtet az életében, több “kapaszkodója” is van, pl. párkapcsolat, gyerekek,sport, stb., sokkal kevésbé fenyegeti a kiégés veszélye. Ha az egyik terület pillanatnyilag zavart szenved – pl. elveszti az állását -, még mindig van más az életében, amire támaszkodhat.
Egy párkapcsolatban mindenképpen káros, ha az egyik fél túl sok energiát fordít a munkájára, és ezáltal elhanyagolja a másikat vagy a családját. Ilyenkor fontos, hogy a párok meg tudják beszélni ezt, és észrevegyék, hogy gond van.
A képzeletbeli barát jelenléte teljesen természetes dolog, nem kell megijednie a szülőnek, ha hirtelen felbukkan a gyerek életében egy láthatatlan társ. Az viszont feladat, hogy elfogadjuk, sőt megértsük, hogy mi a valódi szerepe a barátnak. Óvatosan ki kell deríteni, mi célból érkezett: félelem oldása miatt, vagy magányos a kicsi, esetleg semmi “rossz” nincs a háttérben, csak gazdag képzelete nem ismer határokat.
Az egyke gyerekekre jellemzőbb a barát megteremtése, ennek oka a nyilvánvaló egyedüllétben keresendő, esetleg a testvér utáni vágyát fejezi ki így, de egy nagy krízis is előcsalogathatja a fantáziapajtást - ilyen lehet a válás vagy egy közeli hozzátartozó elveszítése.
Természetesen arra kell törekedni, hogy a gyerek velünk akarja megbeszélni a problémákat, ugyanakkor a nevelés során hasznát is vehetjük egy láthatatlan lénynek - ilyen lehet a nehezen elalvó, a sötéttől félő gyerek számára, ha megerősítjük abban, hogy láthatatlan barátja vele marad, vigyáz rá. De nem szabad manipulálni ezzel a kicsit, kifejezetten helytelen úgy rávenni például a borsófőzelék elfogyasztására, hogy közben azt hangsúlyozzuk, hogy mindezt látja a barátja.
A legtöbb esetben az iskoláskor kezdetén búcsúznak el a gyerekek a képzeletbeli barátoktól, ebben az időszakban ugyanis az érdeklődésük általában egyre inkább a kortársak felé fordul. Szakemberhez csak akkor kell fordulni, ha még ekkor sem tűnik el a képzelt jászótárs.
Ami a honlapom kereteibe nem fér bele, azt itt szeretném megosztani Veletek, hogy bepillantást nyerjetek mi zajlik a szinfalak mögött. Gondolatok, események és mindenféle történések egy pszichológus életében.
Ön is hosszú ideje keresi a párját az internetes társkereső oldalakon?
Iratkozzon fel a Párkeresési Mini Kurzus-ra és ismerje meg melyek azok a legfontosabb fejlődési lépések melyek tudatosításával eredményesebb lehet a társkeresésben!
Kedves Krisztina!
Kíváncsi lennék, ha nem akarná elaltatni a kicsit, mi történne. Elalszik magától vajon? Próbálja mindig ugyanazt az altatási technikát alkalmazni, pl. ebéd után (mese, kiságyban hagyás, stb.), és, ha...
Kedves Enikő!
Nem egészén a cikkel kapcsolatban, de mindenképpen egy társadalmi jelenséggel kapcsolatban kérem a segítségét. Gyermekjóléti szolgálat családgondozójaként, és apaként ha időm engedi hasznos tanácsokat keresek könyvekben Web oldalakon....
Kedves Enikő!
Szeretném a segitségét kérni.
Van egy tündéri 9 hónapos kislányom, aki nagyjából átalussza az éjszakát, viszont nappal, ha fáradt nem akar elaludni. Néha beválik, ha körbe-körbe forgato nagyon lassan...
Kedves Laura!
Önnek kell azt mérlegelnie, hogy mennyit ér Önnek ez a kapcsolat. Próbáljon meg beszélni a Párjával, ha nem jár eredménnyel, döntse el, hogy mit szeretne.
Üdvözlettel,
Gazdag Enikő
Kedves Enikő!
Hasonló problémával fordulok önhöz. Nekem is van 2 9hónapos kisfiam és az a problémám, hogy az utóbbi időben ha alvásra kerül a sor, akkor az este a sírásról szól....
Kedves Szilvia!
Következetesen fektesse vissza a kiságyába, miután megsimogatta, megnyugtatta, hagyja magára. Ezt újra és újra ismételje meg, ha újra felsír, idővel egyre ritkábban lesznek a felébredések. A lényeg a következetességben...
Kedves Enikő!
A segítségét szeretném kérni altatással kapcsolatban.
9 hónapos babámat sajnos rosszul szoktattuk, cicizve alszik el. Mostanába néha még ez sem működik, valamiért nehezen alszik el így is. Többször felébred este...
Ugyanakkor a pozitív hősökkel – például a fogtündérrel – való jutalmazást is érdemes átgondolni: tanító jelleggel bírhat ugyan, de negatívumot is hordoz, mégpedig azt, hogy az eredmény “külső” segítséggel született meg, és nem a gyerek maga jutott el az eredményhez. A nevelés, a tanítás elsődleges és legfontosabb eszköze az őszinteség és a gyerekkel való folyamatos párbeszéd: ha a szülő elmagyarázza a gyereknek, hogy miért fontos a rendrakás, a rend önmagában az életünkben, vagy miért nem szabad csúnyán beszélni, az hatékonyabb, mint a rémekkel való fenyegetés.
Marikának és Tamásnak két kisgyerekük van, 18 éves koruk óta együtt vannak, 36 évesek. A gyerekek születése után Marika 6 évig otthon volt, csak a családdal foglalkozott, kissé “beszűkült” életet élt.
