„Évek óta szeretnék párt találni, de sorozatos kudarcok érnek…”, Bennem van vajon a hiba, hogy mindenki elmenekül tőlem?”, Gyerekkel nehéz ismerkedni…”
Ilyen, és hasonló kérdésekkel keresnek fel sokszor a klienseim, hogy segítsek nekik megérteni, vajon milyen gátak vagy blokkok állnak a sikertelen párkeresésük mögött.
Miért érezzük úgy, hogy reménytelen számunkra a párkeresés?
Nagyon fontos megértenünk azt, hogy ha egy kapcsolat nem tart örökké, vagy szakításra kerül a sor, az mindig tanítást, tükröt hordoz számunkra. Minden egyes emberi kapcsolat és párkapcsolat azt mutatja meg számunkra, hogy jelenleg hol tartunk a fejlődésben, vagy a saját magunkkal való viszonyunkban.
Ha pl. a szerelmünk, aki párkapcsolatban él, azt ígérte számunkra, hogy hamarosan egy pár leszünk, és végül ez nem történt meg, azt fontos megértenünk, hogy ez nem rólunk szól. Mi értékes emberek vagyunk, megérdemlünk egy méltó társat, és az, hogy a másik döntésképtelen, konfliktuskerülő, az róla szól. Mi nem vehetjük magunkra a másik problémáját, csakis a saját részünkért felelünk. A mi felelősségünk ebben az, hogy hogyan és miért kerültünk kerültünk bele egy szerelmi háromszögbe. (Pl. Mert hozzuk a családi mintánkból, vagy mert nem bízunk eléggé önmagunkban, és nem hisszük el, hogy létezik boldogság küzdés nélkül is, stb.)
Tehát a szakítások csak 50 %-ban szólnak rólunk, ezt kell tudatosítanunk, továbbá az okokat és a miérteket kell megértenünk, és abban kell fejlődnünk, hogy ne önmagunkat hibáztassuk, hanem a megfelelő tanulság levonása után legyen önbizalmunk újra bizalmat szavazni valakinek.
Gyakran magunkra vesszük a szakítást, úgy érezzük, hogy csakis bennünk van a hiba, ez irracionális félelem, hiszen a másik is benne a történetben a saját személyiségével és hozott mintáival.
Ha egyáltalán nem realizálódik egy párkapcsolat sem számunkra, akkor ez abban tükör, hogy vajon mi hogyan állunk az elköteleződéssel, miért félünk tőle, és vajon az önértékelésünk megfelelő-e. (Ha gyerekünk van, nem vagyunk-e túl szorosan vele, ahova nem fér be egy társ, vagy a szüleink vajon, ha elváltak egymástól, tudtak-e tovább lépni, és új párkapcsolatot kialakítani, stb.)
Mit tegyünk?
Az első és legfontosabb az, hogy ne akarjunk görcsösen párt találni, maradjunk lazák és optimisták. A hozzáállásunkon nagyon sok múlik: hinni kell önmagunkban, hogy egyediek és különlegesek vagyunk, és létezik számunkra is a boldogság.
Azt figyeltem meg, hogy azok az emberek, akik „sugároznak”, vonzzák magukra mások figyelmét , könnyen ismerkednek. A „ragyogás” mögött semmi más nem áll, csak az önmagukkal való elégedettség, a figyelmük a jelenen van, nem aggódnak, élvezik az élet minden percét, és értékelik azt. Ezt bárki megteremtheti önmagában, akár most is.
A blokkokon és a gátakon dolgoznunk kell, akár szakember segítségével, akár meditációval, vagy bármilyen módszerrel, ami eredményes lehet számunkra.
Én is szívesen fogadok bárkit ebben a témában is.
Szeretettel,
Gazdag Enikő
pszichológus, pár- és családterapeuta