Egyre több újságíró keres meg azzal a kérdéssel, hogy mi az oka napjainkban a sztárok iránti rajongásnak ?, van-e jelentősége annak, hogy ki iránt rajong az illető, és meddig „egészséges” a rajongás, és mikortól „káros”. Ezekre a kérdésekre válaszolok az írásomban.

 

A média és az internet elterjedésével sokkal több lehetősége lett az embereknek arra, hogy „példaképeket”, imádott sztárokat találjanak, mint régebben. A választék a sztárok között széleskörű, divatosak a vámpíros filmek, könyvek, énekesek, művészek, színészek. Minden korosztálynak megvannak a maga „ikonja”, pl. gyerekek körében a Pókember, Hannah Montana és társaik. Tinik körében népszerűek a vámpíros, vérfarkasos, vagy egyéb testi adottsággal kitűnő figurák is.

 

Tinédzserkorban teljesen normális életkori folyamat a rajongás. Szükséges része a személyiségfejlődésnek, azáltal, hogy a tinik egyes sztárok „bőrébe bújva”, vagy az életérzést kifejező öltözékben próbálgatnak szerepeket, típusokat, és elsajátítják azokat a jegyeket, amelyek passzolnak az egyéniségükhöz. Ha a tini túlzottan a képzelt világban él, vagy a képzelt sztárral azonosul, és emiatt elhanyagolja a feladatait, és akár ez teszi ki minden idejét, káros lehet. Szülőként figyelni kell erre, és egy biztonságos hátteret nyújtani a kamasznak, hogy a jelenben találhassa meg örömforrásait.

 

Felnőttkorban is jellemző lehet a rajongás, de kisebb arányban. Ennek az életkornak is megvannak a maga „kedvencei” : színészek, politikusok, sorozathősök. Itt is fontos az, hogy az illető amellett, hogy vannak ikonjai, ne hanyagolja el a munkáját, magánéletét emiatt például szabadidejében ne a kedvence után leskelődjön.. Ha ilyen előfordul, érdemes tanácsot kérni szakembertől.

 

A rajongás szempontjából nagyon fontos tényező az, hogy ki iránt is vágyódik az illető. Ha mondjuk egy énekes az imádat tárgya, feltehetőleg az illető vágyik középpontban lenni, tehetségesnek lenni, a többi ember közül szeretne kitűnni. Ugyanígy a vámpír-kultusz hátterében vágyódás állhat a halhatatlanság, az erő, és az örökké tartó szerelem iránt.

 

Amire vágyik az illető, azt szeretné önmagában megvalósítani. Ha ezt belül megteszi, és kibontakoztatja a vágyott tulajdonságot, vonást, eltűnhet a rajongás. Az illető találhat olyan dolgot önmagában, amivel kitűnhet, középpontba kerülhet, mondjuk ír egy regényt, és ő maga is olyanná válik, amit szeretett volna elérni, így nem kívül fogja keresni ezeket.

 

Tehát, ha rajongunk valaki vagy valami iránt, nézzünk önmagunkba, kérdezzük meg magunktól, mit jelent számunkra a rajongás tárgya, miért pont ő, milyen vágyott tulajdonságai vannak, és mennyire uralja életünket ez az imádat. Ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, sok önismereti kérdésre választ kaphatunk, és fejlődhetünk is ezáltal.

 

Erről a témáról olvashat bővebben a 2013. augusztus 21-én megjelent Nők Lapjában, Hulej Emese kérdezett a rajongásról egy dupla oldalas cikkben.