anya

Gyermekvárás és a babonák

A babonák és különböző népi hiedelmek az élet számos terén, főleg az irányításunk alatt nem álló események körül, kialakultak és elterjedtek. Nem kivétel ez alól a gyermekvárás sem, mely neves esemény körül számos jóslás és misztikum kering, mely igyekszik megjósolni a megszülető baba nemét, vagy akár egészségét, jövőbeni boldogságát.

A témával kapcsolatos információkat gyűjtötte össze a Life.hu cikke – Babonák a gyermekszobában címmel, ahol a pszichológiai vonatkozásokról is olvashatunk. Véleményem szerint néhány babona hasznos lehet, ha ezt kapaszkodónak használja a várandós anyuka, de túlzásokba sem szabad esni, mert a sok “szabály” betartása plusz kötöttségeket is eredményezhet. Az “arany középútat” ebben az esetben is mindenkinek magának kell megtalálnia.

Kiközösített gyerekek

Iskoláskorban gyakran előforduló jelenség, hogy bizonyos gyerekek a perifériára szorulnak, kiközösíti őket a közösség.

Kiközösített gyerekEnnek okai lehetnek a külsőben megnyilvánuló hiányosságok, vagy másság, a többiekétől eltérő viselkedés, vagy családi háttér. Bizonyos személyiségvonások is állhatnak a háttérben – zárkózottság, önértékelési problémák, megfelelési vágy -, amelyek bizonyos gyerekeket hajlamosítanak arra, hogy a közösség peremére kerüljenek, és nincs megküzdési kapacitásuk arra, hogy hogyan tudnának visszakerülni a csoportba, vagy megvívni ezzel a helyzettel.

A szülő felelőssége abban rejlik, hogy, ha észreveszi ezeket a jeleket, bátorítsa a gyerekét, tanítsa meg számára azokat az eszközöket, amelyekkel megküzdhet a kiközösítéssel. Kicsi kortól kezdve érdemes építeni a bizalmat a gyerekkel, hogy mindent bátran elmondhasson a szülőknek, így már korán megtanítható neki, hogy hogyan kezeljen bizonyos társas helyzeteket és problémákat.

A témáról bővebben: Kiközösített gyerekek – Life.hu cikke

Jó olvasgatást!

Gazdag Enikő pszichológus

Nők elhelyezkedése GYES után

Egyik ismerősöm a következő kérdést tette fel nekem, mely téma sok nőt érint:“Kislánykámmal itthon vagyok GYESen, és már azt fontolgatom, mihez kezdhetnék ennek lejárta után. Mit tanácsolsz a hasonló cipőben járó anyukáknak? Elég nehéz elhelyezkedni egyébként is, nőként is.”
Egyrészt a nők bizonyos százalékának a gyerekszületés előtt is volt munkahelye, és a legtöbb esetben visszavárják őt oda, másrészt erre a cégeket törvény is kötelezi. Amennyiben ez nem így történne, akkor beszélünk álláskeresésről.

A GYES mellett sok nő tanul, képzi magát, ha nem, akkor is van esélye arra, hogy kikristályosodjon benne, hogy mi érdekli, mivel szeretne foglalkozni. Minden ember elhivatott valamely irányba, akár egy hobbi formájában is. Ez már segíthet annak megtalálásban, hogy merre is induljon. Igaz, hogy anyagi kérdés is az, hogy tanuljunk valamit,és nem is olyan régen GYES mellett ingyenes volt a továbbképzés lehetősége, vagy sok nő már a baba előtt tanult valamit, szerzett diplomát.

Tehát, tudjuk, hogy mi az érdeklődési kör, a preferált szakmák, az elhelyezkedési esélyek, ennek ismeretében célszerű megírni, “domborítani” az önéletrajzot is. Mindenképpen arról a terültről érdemes többet írni benne, amelyek számításba jöhetnek. Természetesen érdemes “fejvadászok” segítségét is kérni, hiszen ők az álláskeresőktől a legtöbb esetben nem kérnek pénzt, viszont az önéletrajzot tárolják az adatbankjukban, és megfelelő álláslehetőség esetén, megkeresik az álláskeresőt. Ez is egy lehetőség.

Gondolatok a nőiességről.

Egy ismerősöm, Csernus Imre: A Nő c. könyve olvasása közben megkérdezett, hogy mit gondolok a Nőiességről, és, hogy szerintem mitől lesz egy nő Nő?

A következő gondolatok fogalmazódtak meg bennem:

Kezdjük az elején. Csernus azt mondja  a könyvében, hogy azok a nők, akik egyedül nevelik a gyereküket úgy tudják megmutatni pl. a kislányuk számára a “nő – séget”, hogy egyszerűen csak nők, és ezt a kislány elsajátítja, tehát ne akarjon az a bizonyos anya “férfi” lenni. Én ezt már itt megkérdőjelezem, mert ha egy nő egyedül nevel egy gyereket, rákényszerül egy csomó olyan tulajdonság felvételére, és dolog elvégzésére, ami nem lenne a “szerepköre”, ha lenne egy férfi mellette. Tehát ez a nő “egész” lesz, mert egyedül kell a hajón “kapitánynak” lennie.

Viszont azt, hogy ő Nő legyen, és a kislány meg tudja tanulni, milyen is egy nő, látnia, éreznie kell az anyát egy olyan HELYZETBEN, ahol nőként viselkedik. Ezt bizonyos helyzetek hozzák, ill. generálják, hogy nőként viselkedjünk. Pl. egy férfival való érintkezés során ez sokkal inkább “kézzel fogható”, mintha csak otthon ezen elmélkedünk, hogy nők vagyunk.:-)

Az egyedülálló anyák akkor tudják ezt a mintát átadni gyerekeiknek, megtanítani, ha nyitottak, teremtenek kapcsolatokat, vannak férfiak körülöttük (akár baráti szinten is), és maga a helyzet megteremti ezt a viszonyt. Mert szerintem a nőiesség viszony is, amely helyzetekben különbözőképpen, de minden esetben megnyilvánul.

Segítség, elveszett a gyerekem!

Magyarországon évente 9-10 ezer gyermek tűnik el hosszabb-rövidebb időre. Többségük egy hónapon belül megkerül, 1 százalékuk, (azaz közel 100 gyerek) azonban sohasem. Tegyünk ellene, hogy ez velünk ne történhessen meg!
Hányszor hallottam a régi történetet az elveszésemről, mely azóta már családi legendává nőtte ki magát. Amolyan 4 éves forma lehettem, mikor a nagyszüleimmel nyáron a piacra mentünk dinnyét venni. Nagymamám térült fordult, fizetett, engem meg szem elől tévesztett. Persze pont, éppen “csak egy pillanatra” nem figyelt oda. Tartotta a kezében a hatalmas görögdinnyét, lába földbe gyökerezett, könnyein át vizslatta a hömpölygő tömeget. A nagyapám már kétszer futotta körbe az egész piacot, de nem talált sehol. Csak tíz, pokoli perc után derült ki, hogy nem mentem én sehova, a nagyi lábánál, a dinnye alatt hűsöltem, egy pisszenést sem hallatva. Volt is nagy megkönnyebbülés, a mázsás kövek csak úgy “gurultak le” a nagyim szívéről.

Alap-pillér a kommunikáció.

Gyereknek gyereke?

Nemrég felkért az Origótól egy újságíró barátnőm, hogy szakértsek neki a “Gyereklányok szülőágyon” című cikkéhez.

Kamasz AnyaNapjainkban, amikor az  “információ dömping” korszakát éljük, sokszor meglepődünk a híreken, hogy fiatal lányok szinte gyerekfejjel szülnek, vállalnak gyereket. Ők még szintén gyerekek, többségük tinédzserkorú, nagyon messze vannak ők még attól, hogy érettek legyenek egy párkapcsolatra és az anyaságra.

Miért vállalnak ők mégis gyereket? Tudatlanok vagy ki akarnak törni a megszokott kerékvágásból? Menyire tudnak felelősséget vállalni a döntésükért? Milyen következményekkel járhat mindez?

Ilyen és hasonló kérdésekre próbáltunk meg választ adni a cikkben, melyet itt olvashatsz:

“Abortusz? Ahhoz már túl késő” – Gyereklányok szülőágyon

Jó olvasgatást! És természetesen a véleményeket is szívesen látom!

Gazdag Enikő

Babavilág Barczai Gabival – Hogyan altassuk el a kisbabákat?

Októberben a TV2 Babavilág-ban jártam, ahol Barczai Gabinak (Naplós riporter) adtam tanácsot 7 hónapos kisfia altatási problémáival kapcsolatban.

Emlékszem, amikor a kislányom volt kisbaba, már akkor is gyakori kérdés volt az anyukák körében, és szinte heti rendszereséggel kapok ilyen témájú leveleket a neten, hogy hogyan lehet megtanítani aludni egy pár hónapos babát.

BabavilágNagyjából fél éves kor után képessé válik a baba gyomra arra, hogy egész éjszakára tartalékoljon, így az éjszakai felébrédesek ilyenkor már jórészt más okból történnek.
Ilyen okok lehetnek, pl.: a fogzás, mint Barczai Gabi kisfiánál, de lehet egyszerűen csak valamilyen diszkomfort érzet, pl.: lecsúszott a takaró, kisesett a cumi, stb.

Azt szoktam javasolni az anyukáknak, hogy éjszaka, ha megébred a baba, ne rögtön az etetés legyen az első lépés, hanem félhomályban, érdemes megpróbálni: visszatenni a cumit, megpuszilni a babát, betakargatni, esetleg egy korty innivalót adni neki, és az esetek jórészében ez segít a további alvásban.

Eben a korban nekünk kell megtanítani a babát arra, hogy mi a különbség a nappal és az éjszaka között, így ha az éjszaka közepén felkapcsoljuk a villanyt, azt hiszi, hogy elkezdődött a nap, ő is szinte teljesen megébred és nagyon nehéz lesz visszaaltatni.
Ezért érdemes éjszaka enyhe fénynél halkan megnyugtatni a babát, és így megtanulja, hogy az  éjszaka az alvásról szól.

Nagyon fontos még az, hogy már nagyon korán a babát rendszerességhez szoktassuk, ami azt jelenti, hogy az esti szertartás mindig minden nap nagyjából ugyanúgy történjen, és ne tartson tovább 3/4 óránál.

Az esti szertartás része lehet: a fürdés, mese, babamasszázs, kis játék, etetés, stb., de utána következtesen érdemes a babát a saját ágyába fektetni. Pár perc simogatás, puszi után hagyjuk magára, ha sírni kezd, menjünk be, nyugtassuk meg, de jöjjünk ki újra, és ezt mindaddig folytassuk, amíg el nem alszik.

Nagyon fontos az, hogy a baba előbb-utóbb megtanuljon egyedül elaludni, hiszen ez egy fontos képesség a jövőre nézve is.
A rendszeresség kapaszkodót ad a babának, tudni fogja mikor mi következik, és egészen az óvodáskor végéig kitarthat az esti ágyba fektetési időpont (pl. 8 óra), és így nem lesz ezzel probléma.

Szívesen válaszolok további kérdésekre! Írjatok!
Sok sikert a babák altatásához!
Gazdag Enikő