család

Nők Lapja Psziché – Családi fotóalbumok

 

A családi emlékek, a generációról generációra öröklődő minták és hiedelmek fontos részét képezik az egyén személyiségének. A családi mítoszok  és örökségek által formálódik az élethez való hozzáállás, a párkapcsolat, a szülővé válás, stb. Pl. egy katona családban fontos érték a fegyelmezettség, szigor, a gyerekek is gyakran ebben a szellemben nevelkednek. Ezért a családi képek mesélhetnek az illető örökségeiről, személyiségéről, ami nagyon hasznos adalék lehet az egyéni vagy párterápiában.

Viszont a képek mindenki számára láthatóvá tétele sok buktatót rejthet magában, érdemes inkább csak egy szűk kör számára felfedni. A világhálón csak olyan információt osszunk meg másokkal, ami személyes adatokat nem tartalmaz,és a családtagok is beleegyeztek a közzétételben. A régi családi képeket őrizzük meg egy szűk kör számára.

 

 

NokLapjaPsziche_Csaladi_Fotoalbumok

Ridikül – Örök fészekrakók

Az állandó költözés oka a személyiségben, vagy a család dinamikájában rejlik. Vannak “örök nyugtalan” emberek, akik az állandó ingerkereséssel valamit pótolnak, vagy maga a család nem találja meg a stabilitását. Sokféle ok rejtőzhet a háttérben.

 

Ridikul-OrokFeszekrakok

Hozzunk szabályokat – Bors melléklete

A Bors újság hasábjain jelent meg egy cikk a szülőkről való leválásról, melyben a véleményemet kérdezték a határok meghúzásával kapcsolatban:

 

A szülőkről való leválás minden fiatal életében kardinális kérdés. Ha ez nem sikerül időben, később komoly párkapcsolati konfliktusok forrása lehet. Egy fiatal pár akkor tudja a saját határait a külvilág és a szülők felé meghúzni, ha tudatosan dolgoznak ezen.

HozzunkSzabalyokat-

Azt keressük, aki kiegészít minket

A következő cikk, a Családi Lap 2014. februári számában jelent meg –Azt keressük, aki kiegészít minket – címmel.
A cikkben a következőt nyilatkoztam:

 

Hogy mi a szerelem, az inkább filozófiai  kérdés, és könyvet lehetne írni róla. Nem is annyira életkorok, hanem inkább az életfeladatok alapján lehet meghatározni, hogy kinek mit jelent. Életünk során különböző feladatokat kell megoldanunk, különböző életszakaszokon kell végighaladnunk. Vannak az egyéni életfeladatok, ilyen például a karrier; aztán a párkapcsolati szakaszok, amilyen a szerelem időszaka, vagy az azt követő külvilág felé fordulás, illetve vannak a családi életciklusok, mint az esküvő, gyerekszülés, gyereknevelés, vagy az üres fészek időszaka. Életünknek ezek a részei párhuzamosan zajlanak, ám az egyes területeken lehetnek elakadások, amelyeket meg kell keresnünk és fel kell oldanunk, ugyanis ezek a párkapcsolatokban, a szerelmi életben is gondokat okozhatnak. Végső soron akkor válunk képessé egy érett párkapcsolatra, amikor önmagunkat megismertük és kibontakoztattuk. Amikor már nem a belőlünk hiányzó részt keressük, hanem azt, aki kiegészít minket.

 

 

CSL-1402

A középső testvér szindroma

A legidősebb testvér viszi az első szülött tekintélyét, a legfiatalabb testvér pedig a “legkisebb” törékenységét. De mi a helyzet a középső testvérrel, akinek nem mindig jár ki a legkisebbeknek járó figyelem, illetve az idősebbeket megillető dicsőség.

 

Felmerül a kérdés, hogy a nagycsaládos szülőknek hogyan kell “jól” nevelni a gyerekeket, hiszen három gyermeknél már nem könnyű minden gyermekkel úgy és annyit foglalkozni, mint amennyi az igényük lenne. A Life.hu – Elhanyagolt szendvicsgyereknek lenni a legrosszabb – cikkében erről olvashatunk bővebben, ahol néhány tanácsot is adok, mire is kell figyelnie a több gyermeket nevelő szülőknek.

Miért ne rémisztgessük mumusokkal a gyerekeinket?

Mumus

Kisgyermekkorban természetes jelenség a félelem megjelenése, valamint a képzelet és a valóság keveredése. Az óvodások még nem képesek megkülönböztetni a képzeletükben megjelenő és a valóban létező dolgokat, a mumusokkal, szörnyekkel való rémisztgetés – éppen azért, mert elhiszik azok létezését – tovább fokozhatja az amúgy is meglévő félelmet, és a szorongás kialakulásában is szerepet játszhat.

Facér szülők világnapja: márc. 21.

Hogyan hathat a válás a gyerekekre?

Facér szülőA szülők tehetnek az ellen, hogy a gyerek kevésbé élje meg veszteségként azt, hogy csak egyik szülője neveli. Fontos például őszintén elmondani a gyereknek – természetesen az ő szintjének megfelelő módon -, hogy apu és anyu már nem úgy szereti egymást, mint régen, és elválnak, de apuval vagy anyuval sokat találkozhat a jövőben is, és ugyanúgy szeretik őt mindketten.
Akkor okozzuk a gyereknek a legkisebb kárt, ha őszinték vagyunk, és konkrétumokat mondunk neki – például apu minden héten kétszer visz edzésre a jövőben is, és szombat este nála alszol -, tehát, ha láthatja a gyerek azt, hogy nem veszíti el a kapcsolatot az “elmenő” szülővel. A válásnak mindig van hatása a gyerekekre, ez elkerülhetetlen, szerencsére azonban ezek a hatások időlegesek – kivéve, ha a szülő nem “jól” dolgozza fel a válást -, és amint létrejön az új, működő rendszer, és az egyszülős család is kialakítja a maga kereteit, enyhülnek, majd elmúlnak ezek.

A témáról bővebben:  A facér szülőké a jövő

Jó olvasgatást!

Gazdag Enikő

Gondolatok a nőiességről.

Egy ismerősöm, Csernus Imre: A Nő c. könyve olvasása közben megkérdezett, hogy mit gondolok a Nőiességről, és, hogy szerintem mitől lesz egy nő Nő?

A következő gondolatok fogalmazódtak meg bennem:

Kezdjük az elején. Csernus azt mondja  a könyvében, hogy azok a nők, akik egyedül nevelik a gyereküket úgy tudják megmutatni pl. a kislányuk számára a “nő – séget”, hogy egyszerűen csak nők, és ezt a kislány elsajátítja, tehát ne akarjon az a bizonyos anya “férfi” lenni. Én ezt már itt megkérdőjelezem, mert ha egy nő egyedül nevel egy gyereket, rákényszerül egy csomó olyan tulajdonság felvételére, és dolog elvégzésére, ami nem lenne a “szerepköre”, ha lenne egy férfi mellette. Tehát ez a nő “egész” lesz, mert egyedül kell a hajón “kapitánynak” lennie.

Viszont azt, hogy ő Nő legyen, és a kislány meg tudja tanulni, milyen is egy nő, látnia, éreznie kell az anyát egy olyan HELYZETBEN, ahol nőként viselkedik. Ezt bizonyos helyzetek hozzák, ill. generálják, hogy nőként viselkedjünk. Pl. egy férfival való érintkezés során ez sokkal inkább “kézzel fogható”, mintha csak otthon ezen elmélkedünk, hogy nők vagyunk.:-)

Az egyedülálló anyák akkor tudják ezt a mintát átadni gyerekeiknek, megtanítani, ha nyitottak, teremtenek kapcsolatokat, vannak férfiak körülöttük (akár baráti szinten is), és maga a helyzet megteremti ezt a viszonyt. Mert szerintem a nőiesség viszony is, amely helyzetekben különbözőképpen, de minden esetben megnyilvánul.

Beszélgetés az apás szülésről Gazdag Enikő pszichológussal

Az apás szülés korunk egyik “divatja”. Régebben, sem a kórházak, sem a férfiak, sem pedig a nők nem voltak felkészülve arra, hogy a kisbaba apukája jelenlétében lássa meg a napvilágot. Ma már tízből kilencszer így szülnek a nők, így születnek a gyermekek. Kíváncsi voltam, hogyan láthatja a dolgot egy lélekértő, a pszichológus.
Gazdag Enikővel beszélgettem:

Miért nem akar, akarhat része lenni a születésnek a férfi?

Úgy gondolom, hogy ez teljesen egyéni, hogy a része akar-e lenni, avagy nem. Sok mindentől függ: milyen erős és milyen mély a kapcsolat a feleségével, a férfinak magának milyen születés élménye van, hogyan viszonyul édesanyjához, az apa szerephez, a saját apjához, a kórházhoz, stb. Ez már egy sztereotípia, hogy mi nők úgy gondoljuk, hogy eleve nem bejönni a szülőszobára. Tehát mindenképpen meg kell őt kérdeznünk, hogy szeretné-e, vagy csak a döntő pillanatban kíván-e ott lenni, vagy hogyan kíván részt venni ebben az egész folyamatban. Hagyjuk rá a döntést, és így a kontroll az ő kezében marad. Ezáltal ő is szereplőnek érzi magát a helyzetben.

Segítség, Nem akar gyereket !

Manapság egyre több olyan pár él együtt, ahol a férfi nem akar gyermeket, a nő pedig mindennél jobban vágyik rá. Visszavonhatatlan döntés, vagy átváltoztatható elhatározás? Erre keressük a választ.
Amikor először beszéltem Tamásnak a gyermekek utáni vágyamról, úgy csinált, mintha süket volna. A második alkalommal annyit fűzött a dologhoz, hogy hagyjam abba a bohóckodást, mert ez egyáltalán nem vicces. Körülbelül a tizennyolcadik, a témában indított offenzívám végére értette meg, hogy ez nem holmi móka, sem pedig pillanatnyi agyrém, hanem, komoly, mély elhatározás a részemről. De ő csak egy kemény, megingathatatlan nemmel felelt. Minden alaklommal, mikor egy várandós nőt vagy egy babakocsit láttunk az utcán, félrehúzott szájjal sóhajtott, hol undorral, hol pedig bűntudattal. Kétségbeejtő egy helyzet! Ekkor minden felháborodásom, és haragom ellenére, igyekeztem őt megérteni. Biztos voltam benne, hogy ha a félelmével szembenézne, elérhetném, hogy igent mondjon.
Alexandrának, hogy ezzel a kifejezéssel éljek, jók voltak a reflexei. Pár év múlva már ő tolta a babakocsit, boldogabban, mint valaha.
Annak, hogy a férfi nem akar gyermeket, számos oka lehet. Ahhoz, hogy ezen változtatni tudjunk, elsősorban párunkat kell ismerni, még jobban megismerni, és megérteni.