Tag

család | Gazdag Enikő

Drágám! Már megint itt az édesanyád…

By | Blog | No Comments

Gazdag Enikő pszichológus, család- és párterapeuta szerint amikor egy édesanya rátelepszik a lányára és megpróbálja irányítása alá vonni a család életét, akkor erős a gyanú, hogy az anyós az élete értelmét az unokájában vagy a gyermekében látja.

– Az anyósnak valószínűleg valamilyen elakadása van az életében, esetleg nagyon egyedül érzi magát – mondja szakértőnk. Nincs más életcélja, mint hogy a lányáról gondoskodjon, hiszen nem tudja másképp kitölteni az idejét. A gyermek ilyen esetben fél meghúzni a határt, nem akarja megbántani az édesanyját. Azt szoktam mondani, hogy hosszútávon jót tesznek vele, ha szembesítik a ténnyel, hogy sok a jelenlét, mert a szülő így rákényszerül, hogy újra saját elfoglaltságokat találjon. Az édesanya ilyenkor a saját problémáját pakolja a gyermekére, amit nem szabadna hagyni. Nehezített helyzet, ha a lányos anyós eleve irányító típus, aki megszokta, hogy minden kérdésben ő dönt a családban. Valószínűleg soha nem húzták meg a határokat nála, ezért érzi szinte kötelességének, hogy megmondja, ki mit csináljon.

Anyós, mint felesleges harmadik

Régen volt funkciója annak, ha a lány édesanyja is szerves része volt a családnak: levette az anyasággal és a családi élettel járó terhek nagy részét a lánya válláról. Enikő szerint azonban ez a mai modern világban már nehezen kivitelezhető.

Az anyós állandó aktív jelenléte olyan, mintha bekerülne egy felesleges harmadik fél a kapcsolatba

– Individualista társadalomban élünk, ahol fontos az egyéni szabadság. Meg kell szabni a határokat a szülők, nagyszülők felé, amik csak akkor léphetők át, ha az mindkét félnek jó. Sohasem vezet jóra, ha egy édesanya túlságosan szimbiózisban él a gyermekével, hiszen így rajtuk kívül nincs másnak hely a családi életben. Az anyós állandó aktív jelenléte olyan, mintha bekerülne egy felesleges harmadik fél a kapcsolatba, ami súlyos konfliktusokhoz vezethet a házastársak között. A feleség persze úgy érzi, két tűz közé került, azaz lojalitás konfliktusba. Nem akarja sem a férjét, sem az édesanyját megbántani, még ha ezzel a párkapcsolata működését is kockáztatja. Egyetlen férfi sem viseli jól, ha megpróbálják elmozdítani a saját pozíciójából. Márpedig, ha feleségként is előtérbe helyezzük édesanyánk elképzeléseit a férjünkével szemben, akkor a saját férjünket rekesztjük ki a kapcsolatból. Ez a fajta viselkedés hosszabb távon akár váláshoz is vezethet.

Bizonytalan kismama

– Nem csak párkapcsolati problémákat okoz, ha az anyós túl nagy szerepet akar vállalni lánya családjának életében. Lényeges, hogy időben leváljunk érzelmileg édesapánkról, édesanyánkról, mert ha ez nem történik meg még mielőtt mi magunk is szülővé válunk, akkor még inkább felerősödik az újdonsült anyuka édesanyjában az érzés, hogy beleszólhat a gyermeknevelésbe, vagy a háztartás körüli teendőkbe. Ez pedig az egyébként is aggódó és kezdetben határozatlan kismamát csak még bizonytalanabbá teheti. Akár azt is megkérdőjelezheti, hogy elég jó édesanyja tud-e lenni a kisbabájának. Ezek az érzések egyrészt elnyomhatják a természetes anyai ösztönöket, másrészt negatívan hathatnak a babával való egymásra hangolódásra.

Mit tehetünk, ha mindenbe bele akar szólni az édesanyánk?

– Először is a gyermekneveléssel kapcsolatos kérdésekben a védőnő és a gyermekorvos véleményét kérjük ki, ne pedig az édesanyánkét! Ha nem így teszünk, akkor a szülő felbátorodik, és további kéretlen tanácsokkal látja el az újdonsült anyukát, ami csak még feszültebbé teheti a családi légkört. Álljunk ki a férjünk véleménye mellett, ha konfliktusra kerül sor közte és az anyósa között. A férjünk így érzi a támogatásunkat, a köztünk lévő szövetséget, másrészt az édesanyánk értésére adjuk, hogy nem mindenben neki adunk igazat. Hallgassunk a párunkra, mert ő mindig kristálytisztán látja, ha nem egészséges a kapcsolat az édesanyánkkal. A saját családunk felé kell elköteleződni, nem a szüleink felé!

Nem a mi problémánk!

– Építő ötletekkel segíthetjük édesanyánk leválását is: emlékeztessük arra, mennyi mindent szeret csinálni azon kívül is, hogy velünk tölti ideje nagy részét. Keressük meg a régi barátokat, találjunk ki külön programokat! A gyermek szerepe, hogy lelkiismerete szerint foglalkozzon az édesanyjával, de az már nem az ő problémája, ha a szülő nem tud mit kezdeni az életével.

Támpontokat adhatunk ugyan, de az új életcélok megvalósítása már nem a mi feladatunk! Őszintén szembesíteni kell a szülőt azzal, hogy túlságosan belefolyik az életünkbe, és ezt nem teheti meg! Sajnos leválni szépen nem lehet, ez általában sértődéssel jár. Meg kell tanulni a saját véleményünkre támaszkodni, az édesanyánkat pedig kizárni ebből. Aki ennyire képes rátelepedni a saját felnőtt gyermeke életére, az biztosan nem veszi könnyedén az elutasítást vagy a konfrontálódást sem.

Ilyenkor jön az érzelmi zsarolás: hogy neki csak mi vagyunk a világon, hálátlan gyermekek vagyunk, nem értékeljük azt a sok áldozatot, amiket mi értünk hozott. Érdemes megvizsgálni, milyen családi mintát hozott a szülő otthonról. Lehet, olyan szimbiózisban éltek, hogy neki teljesen természetes, ha ilyen mélységig beleavatkozik a lánya életébe is. Ha ő nem tudott anno leválni, akkor továbbviszi a rossz mintát. Sajnos, addig öröklődik ez a beidegződés generációról generációra, amíg valaki a sarkára nem áll, és azt mondja, ebből elég!

 

E-book V. fejezet — A nárcisztikus férj története

By | Blog | No Comments

Történetünk két hőse Klára és Botond. 11 éve vannak együtt, 6 éve házasok és van egy 5 éves kislányuk, Janka. 2008 februárjában ismerkedtek meg, egy vidéki edzőteremben.

Botond edző volt, Janka pedig törzsvendég – naponta-kétnaponta lejárt edzeni.

“Emlékszem Botond hangjára amikor először meghallottam… mély, magabiztos, határozott, mégis kedves és megértő hangon vezényelte az edzését.” – emlékezett vissza Klára a párterápia első alkalmával.

“Mikor először megláttam Klárát épp edzést tartottam… egy pillanatra még a szavam is elállt, amikor összenéztünk….” – vallotta be Botond.

Két nappal később, mikor Botond legközelebb látta Klárát, vette a bátorságot és odasétált hozzá egy elég egyértelmű céllal: randira hívta, amire Klára igent mondott.

Teltek-múltak az évek, randik, bemutatás, összeköltözés, eljegyzés, házasság… minden pont úgy történt, ahogy az a „Nagy Könyvben meg van írva”. Botond időközben saját konditermet alapított… boldogok voltak együtt és anyagilag is jól álltak. Egy párkapcsolat életében “ilyenkor nincs más hátra”, a következő lépés a gyerekvállalás.

Több év próbálkozás után, Klárának sikerült teherbe esnie – 9 hónappal később meg is született a kislányuk.

Ha szülő vagy már, akkor ismered az érzést – ha még nem, akkor szerintem el tudod képzelni… Legnagyobb örömötök, boldogságotok és a világotok új központja is a kis csöppség ilyenkor… Különösen az első hónapokban, években.

De, ahogy a Hupikék Törpikék is mondják… az élet nem csak játék és mese… Szülés utáni depresszió, ennek köszönhető elhízás és kedvtelenség… ezek mind valódi dolgok és bizony történetünk női hősének, Klárának, ebből bőven-bőven kijárt…

“Ráadásul már a párom sem a régi…” – kezdte Klára – “nagyon sokat piszkál érte és szinte egy alkalmat sem hagy ki, hogy valami csípős megjegyzést tegyen a súlyomra és ez már bánt, mert őszintén… én nem érzem magam rosszul emiatt… Egyszerűen csak háttérbe szorult a sport a gyerek miatt és így maradt”.

“Persze, hogy piszkálom!” – fakadt ki Botond – “De csak szeretetből teszem! Emlékszem régen mennyire sportos volt! Isteni homokóra-alak, kerek fenék, lapos has… Mára meg semmi nem maradt ebből…”

Rövidre zárva a történetet, a párterápián végigvettük a kapcsolatuk történetét, arra fókuszálva, hogy tényleg szerelem volt-e. Ez azért különösen fontos, mert ha voltak nagy érzelmek és sok közös program, akkor azok a könnyen válhatnak a kapcsolat úgynevezett “érzelmi tankjává”, amihez vissza lehet nyúlni és ezzel újra elő lehet idézni, át lehet élni a régi érzéseket, emlékeket.

Ők szerencsések voltak – rengeteg közös élmény és nagy érzelmek jellemezték a gyerek előtti kapcsolatukat. A következő ülésre mindketten hoztak egy listát ezekről és közösen összeállítottuk, hogy hogyan fogják ezeket visszaépíteni az életükbe.

Ezt követően természetesen foglalkoztunk még a szülőktől hozott mintákkal – ki mit látott otthon, kinél hogy viselkedtek a szülők egymással.

A végső megoldás úgy nézett ki, hogy a terápia alatt megalkotott érzelmi tankból folyamatosan táplálkozva tompítottuk a férfi maximalizmusát és tereltük a nőt abba az irányba, hogy kompromisszumot kössenek.

Ez konkrétan úgy nézett ki, hogy a munkamániás és maximalista Botond minden este 6-ra hazaér és időt tölt a családjával, a kissé elhízott Klára pedig heti 2 alkalommal lejár a férje edzőtermébe. Végére
– már csak Botond érzelmi közeledésének hála, Klára elkezdett fogyni és újra visszataláltak egymáshoz, ismét egy harmonikus párkapcsolatban élnek.

Pont mint a gyerek előtt. 🙂

Miért jó, ha kamaszgyerekünk van?

By | Blog | No Comments

Nagyon sok cikket írnak a kamaszokról, főleg arról, hogy milyen nehéz velük ez az időszak és hogyan élhető túl. Én ennek az ellenkezőjét tapasztalom, és ezt megosztanám az olvasóval, és legfőképpen azt, hogy milyen pozitív is lehet egy kamaszgyerek, elsősorban lány számunkra (lányos anyaként).

Vegyük számba:

– Újra megtanulunk öltözködni. A közös shopping-olások során kapunk egy új szemléletet arról, hogy mi a menő és mi a ciki, hogyan hajtsuk fel a farmer szárát, és tűrjük be vagy ne a felsőt. Ha jó napunk van, talán még a nővérének is néznek.

– Megtanulunk olyan alkalmazásokat használni a telefonunkon, amikre sosem gondoltunk. Pl.: Mire jó az Instagram, mi az a TikTok, stb.

Én számtalan előnyt látok kamasz anyukaként a mobiltelefonban, ellentétben más szülőkkel, akik inkább veszélytől tartanak, pl. hogy merre jár a gyerekünk, kvázi bármikor utolérhető, könnyen tájékozódnak a közlekedési eszközökről, utcákról, stb. Nagy előnye továbbá, hogy bármilyen új közösségbe kerülnek, azonnal fellelik egymást a közösségi portálokon és már azelőtt megismerik egymást szinte, mire találkoznak.

– Szuper jókat lehet velük beszélgetni.

És van is rá hatalmas igényük! Élvezzük, hogy csacsog a lányunk, valahol még nagyon “baba”, a másik oldalról meg nagyon is érett, mély a gondolkodása. Pletykáljunk vele, ha kell, adjunk szerelmi tanácsokat. Sosem mondjuk meg neki, hogy mit csináljon, csak hallgassuk meg, és osszuk meg vele a tapasztalatainkat, hogy mi is voltunk kamaszok és sérülékenyek, sőt talán még ma is kicsit, és támogassuk őt, ha szüksége van rá.

Ha meg szerelmes, engedjük, élje meg, nem tudjuk megóvni őt úgysem a pofonoktól, hisz ezekből tanul.

Ha a szülő érzelmi támasz a kamasz gyerek számára, tehát a serdülő mindent megoszthat vele feltétel nélkül, ez lesz a legnagyobb megtartó erő számára.

Azok a gyerekek keverednek “rossz” társaságba, akiknél érzelmileg elérhetetlen a szülő.

– Elutazhatunk pár napra úgy nélküle, hogy közben a kamasz gyerekünk megeteti a háziállatokat, rendben tartja a lakást, tehát tanulja a felelősséget és ráadásul még élvezi is, hogy megbízunk benne.

– Mi magunk is újra picit kamaszok lehetünk érettebb fejjel.

Magabiztos visszatérés a munka világába

By | Blog | No Comments

Gyakran az édesanya nem megy vissza dolgozni két gyermek születése között, így sok-sok otthon töltött év következik. Ez idő alatt könnyen elveszíthetjük a karrierépítés során szerzett rutint, a határozott fellépésnek gyakran nyoma sem marad. Tegyünk azért, hogy önbizalommal telve térjünk vissza a kollégák közé!

Erről a témáról beszéltem. Olvasd tovább a csalad.hu-n.

megcsalás

Miért is lépnek félre a férfiak?

By | Blog | No Comments

Nagyon gyakran azt látom, hogy a nőkben az a kép él a férfiakról, hogy azok „rosszak”, nem törődnek velük, és éppen hogy félrenéz a nő, máris félrelép a párja. Vajon tényleg igaz ez? Tényleg eredendően gonoszak a férfiak?

Honnan hozzuk ezt a negatív mintát a férfiakról?

A héten a Music Fm-ben a női lélekről beszélgettünk. Ahol arról volt szó többek között, hogy én úgy gondolom, hogy a férfinak nem dolga kitalálni, hogy mire is vágyik a párja, hiszen nem gondolatolvasó, azt tudja megadni, ami kommunikálva van felé. Erre jön a válasz (gyakran párterápiákon), hogy az már nem is olyan a nőnek, ha mondani kell. Miért nem? Minden ember más, más igénnyel, ezt csak akkor tudja meg a másik, ha ki van mondva. Éppen hogy azt kellene értékelni, hogy odafigyel erre a férfi, és képes megtenni, amit szeretne a nő.

Erre az interjúmra azt a kritikát kaptam egy családtagomtól, hogy túl pozitívan nyilatkoztam a férfiakról. Ez a mondat indította el bennem ezt a cikket, elgondolkoztatott azon, hogy honnan jön ez a negatív minta a nők jelentős részében?

Természetesen jórészt otthonról hozzuk, abból, amit hallottunk apánkról, vagy amit anyukánk közvetített felénk, hogy milyen egy „rossz” férfi és milyennek kellene neki lennie ideálisan. Pl.: A férfiak folyamatosan nőznek, „ahogy félrenézek, Apád máris mással flörtöl”, stb. A lánygyerek azt az üzenetet kapja, hogy a férfiak ilyenek, és neki ezzel kell számolnia a későbbiekben. Azt nagyon kevés szülő közvetíti, hogy annak oka van, mert Apa félrelép, és ezért Anya is felelős. Ez a negatív minta határozza meg később a választásainkat, a képünket a kapcsolatokról és férfiakról. És lássuk be, hogy nagyon kevés esélye van annak a férfinak, aki „eredendően rossz”.

Akkor miért is lép félre a férfi?

Engem is mindig nagyon érdekelt ez a téma, és most már több mint 10 éves párterápiás tapasztalatommal a hátam mögött, sok mindent megértettem a férfiakról.

Vannak olyan férfi klienseim, akikre a nők azt mondják, hogy nőcsábászok, „vadászok”, és mondhatni tényleg sikeresek a nők körében. Ennek ellenére soha még egyetlenegy sem mondta azt, hogy ő sportot űz ebből, és ő ezt élvezi, hanem MINDIG az motiválja őt a félrelépésben, hogy BOLDOGTALAN és keres valamit, amit nem talál.

Ebből egyértelműen az következik, hogy valamit, ami a számára nagyon fontos nem kap meg a párjától. Ez lehet bármi: elismerés, érintés, gondoskodás, szex, stb. (Ide kapcsolódik az 5 szeretetnyelv is, hogy abban a formában érezzük, hogy szeret minket a másik, ami a szeretetnyelvünk, ha érintésre vágyunk, hiába kapunk ajándékokat, még üres marad a szeretet tankunk. Mi meg hiába ölelgetjük a párunkat, ha ő ajándékra vár.)

Hogyan tegyük boldoggá a párunkat?

Kommunikáljunk erről! Sokan leélnek boldogtalanul és akár megcsalatva egy életet egymás mellett, anélkül, hogy tudnák, hogy mire is vágyik a másik.

Két ember akkor tud boldogan, harmonikusan együtt élni, ha megismerik egymást, a másik igényeit, vágyait, és odafigyelnek ezekre. Hiszen hosszútávon az tartja össze a párokat, ha tudatosan dolgoznak a kapcsolaton, és elfogadják egymást, olyannak amilyen.

Egy boldog párkapcsolatban elkerülhető a félrelépés, hiszen egy férfi, ha jól érzi magát, minden igénye kielégül, bolond lesz időt, energiát fordítani arra, hogy kifelé kacsintgasson. 

Ugyanez igaz a nőkre is, hogy ő is kommunikálják az igényeiket, és jelezzék a férfi felé, ha problémát éreznek. Így lehet kölcsönösen mindkét felet kielégítő kapcsolatot működtetni.

Milyen is a férfi valójában?

Belül minden férfi szeretetre éhezik, ugyanúgy, mint a nők. Alapvetően ők is arra vágynak, hogy érzelmi biztonságban legyenek, és megbecsüljék, elismerjék, szeressék őket.

Vegyük le „sötét” szemüveget, és lássuk meg a férfiakban az emberi részt, hiszen a magabiztosság mögött mindig jelentős sérülékenység lakozik.

Sok sikert hozzá!

Gazdag Enikő pszichológus, pár-és családterapeuta

Nők Lapja Psziché – Családi fotóalbumok

By | Cikkek | No Comments

 

A családi emlékek, a generációról generációra öröklődő minták és hiedelmek fontos részét képezik az egyén személyiségének. A családi mítoszok  és örökségek által formálódik az élethez való hozzáállás, a párkapcsolat, a szülővé válás, stb. Pl. egy katona családban fontos érték a fegyelmezettség, szigor, a gyerekek is gyakran ebben a szellemben nevelkednek. Ezért a családi képek mesélhetnek az illető örökségeiről, személyiségéről, ami nagyon hasznos adalék lehet az egyéni vagy párterápiában.

Viszont a képek mindenki számára láthatóvá tétele sok buktatót rejthet magában, érdemes inkább csak egy szűk kör számára felfedni. A világhálón csak olyan információt osszunk meg másokkal, ami személyes adatokat nem tartalmaz,és a családtagok is beleegyeztek a közzétételben. A régi családi képeket őrizzük meg egy szűk kör számára.

 

 

NokLapjaPsziche_Csaladi_Fotoalbumok

Hozzunk szabályokat – Bors melléklete

By | Cikkek | No Comments

A Bors újság hasábjain jelent meg egy cikk a szülőkről való leválásról, melyben a véleményemet kérdezték a határok meghúzásával kapcsolatban:

 

A szülőkről való leválás minden fiatal életében kardinális kérdés. Ha ez nem sikerül időben, később komoly párkapcsolati konfliktusok forrása lehet. Egy fiatal pár akkor tudja a saját határait a külvilág és a szülők felé meghúzni, ha tudatosan dolgoznak ezen.

HozzunkSzabalyokat-

Ridikül – Örök fészekrakók

By | Cikkek | No Comments

Az állandó költözés oka a személyiségben, vagy a család dinamikájában rejlik. Vannak „örök nyugtalan” emberek, akik az állandó ingerkereséssel valamit pótolnak, vagy maga a család nem találja meg a stabilitását. Sokféle ok rejtőzhet a háttérben.

 

Ridikul-OrokFeszekrakok

Azt keressük, aki kiegészít minket

By | Cikkek | No Comments

A következő cikk, a Családi Lap 2014. februári számában jelent meg –Azt keressük, aki kiegészít minket – címmel.
A cikkben a következőt nyilatkoztam:

 

Hogy mi a szerelem, az inkább filozófiai  kérdés, és könyvet lehetne írni róla. Nem is annyira életkorok, hanem inkább az életfeladatok alapján lehet meghatározni, hogy kinek mit jelent. Életünk során különböző feladatokat kell megoldanunk, különböző életszakaszokon kell végighaladnunk. Vannak az egyéni életfeladatok, ilyen például a karrier; aztán a párkapcsolati szakaszok, amilyen a szerelem időszaka, vagy az azt követő külvilág felé fordulás, illetve vannak a családi életciklusok, mint az esküvő, gyerekszülés, gyereknevelés, vagy az üres fészek időszaka. Életünknek ezek a részei párhuzamosan zajlanak, ám az egyes területeken lehetnek elakadások, amelyeket meg kell keresnünk és fel kell oldanunk, ugyanis ezek a párkapcsolatokban, a szerelmi életben is gondokat okozhatnak. Végső soron akkor válunk képessé egy érett párkapcsolatra, amikor önmagunkat megismertük és kibontakoztattuk. Amikor már nem a belőlünk hiányzó részt keressük, hanem azt, aki kiegészít minket.

 

 

CSL-1402

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial