félrelépés

Miért is lépnek félre a férfiak?

Nagyon gyakran azt látom, hogy a nőkben az a kép él a férfiakról, hogy azok “rosszak”, nem törődnek velük, és éppen hogy félrenéz a nő, máris félrelép a párja. Vajon tényleg igaz ez? Tényleg eredendően gonoszak a férfiak?

Honnan hozzuk ezt a negatív mintát a férfiakról?

A héten a Music Fm-ben a női lélekről beszélgettünk. Ahol arról volt szó többek között, hogy én úgy gondolom, hogy a férfinak nem dolga kitalálni, hogy mire is vágyik a párja, hiszen nem gondolatolvasó, azt tudja megadni, ami kommunikálva van felé. Erre jön a válasz (gyakran párterápiákon), hogy az már nem is olyan a nőnek, ha mondani kell. Miért nem? Minden ember más, más igénnyel, ezt csak akkor tudja meg a másik, ha ki van mondva. Éppen hogy azt kellene értékelni, hogy odafigyel erre a férfi, és képes megtenni, amit szeretne a nő.

Erre az interjúmra azt a kritikát kaptam egy családtagomtól, hogy túl pozitívan nyilatkoztam a férfiakról. Ez a mondat indította el bennem ezt a cikket, elgondolkoztatott azon, hogy honnan jön ez a negatív minta a nők jelentős részében?

Természetesen jórészt otthonról hozzuk, abból, amit hallottunk apánkról, vagy amit anyukánk közvetített felénk, hogy milyen egy “rossz” férfi és milyennek kellene neki lennie ideálisan. Pl.: A férfiak folyamatosan nőznek, “ahogy félrenézek, Apád máris mással flörtöl”, stb. A lánygyerek azt az üzenetet kapja, hogy a férfiak ilyenek, és neki ezzel kell számolnia a későbbiekben. Azt nagyon kevés szülő közvetíti, hogy annak oka van, mert Apa félrelép, és ezért Anya is felelős. Ez a negatív minta határozza meg később a választásainkat, a képünket a kapcsolatokról és férfiakról. És lássuk be, hogy nagyon kevés esélye van annak a férfinak, aki “eredendően rossz”.

Akkor miért is lép félre a férfi?

Engem is mindig nagyon érdekelt ez a téma, és most már több mint 10 éves párterápiás tapasztalatommal a hátam mögött, sok mindent megértettem a férfiakról.

Vannak olyan férfi klienseim, akikre a nők azt mondják, hogy nőcsábászok, “vadászok”, és mondhatni tényleg sikeresek a nők körében. Ennek ellenére soha még egyetlenegy sem mondta azt, hogy ő sportot űz ebből, és ő ezt élvezi, hanem MINDIG az motiválja őt a félrelépésben, hogy BOLDOGTALAN és keres valamit, amit nem talál.

Ebből egyértelműen az következik, hogy valamit, ami a számára nagyon fontos nem kap meg a párjától. Ez lehet bármi: elismerés, érintés, gondoskodás, szex, stb. (Ide kapcsolódik az 5 szeretetnyelv is, hogy abban a formában érezzük, hogy szeret minket a másik, ami a szeretetnyelvünk, ha érintésre vágyunk, hiába kapunk ajándékokat, még üres marad a szeretet tankunk. Mi meg hiába ölelgetjük a párunkat, ha ő ajándékra vár.)

Hogyan tegyük boldoggá a párunkat?

Kommunikáljunk erről! Sokan leélnek boldogtalanul és akár megcsalatva egy életet egymás mellett, anélkül, hogy tudnák, hogy mire is vágyik a másik.

Két ember akkor tud boldogan, harmonikusan együtt élni, ha megismerik egymást, a másik igényeit, vágyait, és odafigyelnek ezekre. Hiszen hosszútávon az tartja össze a párokat, ha tudatosan dolgoznak a kapcsolaton, és elfogadják egymást, olyannak amilyen.

Egy boldog párkapcsolatban elkerülhető a félrelépés, hiszen egy férfi, ha jól érzi magát, minden igénye kielégül, bolond lesz időt, energiát fordítani arra, hogy kifelé kacsintgasson. 

Ugyanez igaz a nőkre is, hogy ő is kommunikálják az igényeiket, és jelezzék a férfi felé, ha problémát éreznek. Így lehet kölcsönösen mindkét felet kielégítő kapcsolatot működtetni.

Milyen is a férfi valójában?

Belül minden férfi szeretetre éhezik, ugyanúgy, mint a nők. Alapvetően ők is arra vágynak, hogy érzelmi biztonságban legyenek, és megbecsüljék, elismerjék, szeressék őket.

Vegyük le “sötét” szemüveget, és lássuk meg a férfiakban az emberi részt, hiszen a magabiztosság mögött mindig jelentős sérülékenység lakozik.

Sok sikert hozzá!

Gazdag Enikő pszichológus, pár-és családterapeuta

Megcsalva

“Úgy érzem, hogy a férjemnek van valakije!”, “Beleszerettem egy nős férfiba!”,  “A szeretőmet vagy a páromat válasszam?”, “Nem tudom, hogy mi a megoldás…”

Akinek ismerősek ezek az érzések, az biztos, hogy egy szerelmi háromszögben van, vagy már előfordult vele élete során, hogy egy ilyen helyzetbe került. Sőt, akár a szülő mintánkból is ráismerhetünk ezekre a kétségekre, de akkor még lehet, hogy gyerekként nagyon is tudtuk, hogy mi a “helyes” megoldás. Aztán felnőttünk,  és úgy alakult az életünk, hogy magunk is átéljük ezeket a dilemmákat.

Hogyan kerülünk bele egy szerelmi háromszögbe?

Amikor szerelmesek leszünk, azt hisszük, hogy ez örökké fog tartani, és semmit nem is kell tennünk, hogy megőrizzük ezt az állapotot. Az is előfordulhat, hogy egy olyan emberbe szeretünk bele, aki nem független. Elhisszük, mert el akarjuk hinni, hogy a szerelmünk boldogtalan az alapkapcsolatában, és csak ránk várt, hogy léphessen. Hogy meddig hiszünk ebben, személyfüggő, de sokan évekig kitartanak egy szeretői szerepben. Lehet, hogy jó így nekik, mert pont ennyi fér bele jelenleg az életükbe, de az is lehet, hogy a remény tartja őket benne.

A szerelem időszakában sok mindent másképpen látunk, mint amikor megjelennek a párkapcsolati problémák. Azt, hogyan hogyan kezeljük ezeket, sokszor a hozott mintáink határozzák meg. Néha a párkapcsolati feszültségeket időlegesen enyhíti egy külső kapcsolat, ami később “függőséggé” válhat. Így aztán végképp nehéz eldönteni, hogy min is kéne javítani, az alapkapcsolaton, vagy esetleg lépni kéne az új felé.

Mások elhiszik, hogy a párjuk hűséges, igaz, hogy sok a probléma, de hát majd megoldódik valahogy. Egyre kevesebbet van otthon párjuk, furcsán viselkedik, de biztosan sok a gondja. Miért is nem akarjuk meglátni, hogy belépett egy harmadik képbe?

Ezeknek a helyzeteknek sokszor a családi mintákban rejlik a gyökerük, főként tudattalanul. Ezeket cipeljük magunkkal később a párkapcsolatainkba, és igaz, hogy egyrészt végre megértjük a szüleinket, de másrészt akkor végképp nem tudjuk a megoldást. Új szempont, új megoldási mód kéne, de hát azt honnan vegyük. A barátok mind másképpen oldják meg, mást mond a vallásunk, ráadásul a szorongásunk a félelmünk, és a bűntudatunk megbénít minket.

Igen, a legrosszabb az egész háromszögben, hogy félünk, önmagunkat vádoljuk, és egyre jobban elveszünk a helyzetben.

Mit tegyünk?

A legfontosabb, hogy tudatosítsuk az okokat, hogy miért is kerültünk bele egy szerelmi háromszögbe. Foglalkoznunk kell a negatív érzéseinkkel: a félelmeinkkel, a bűntudatunkkal és a kilátástalansággal.

Ki kell fejlesztenünk új megoldási módokat, felismerni új nézőpontokat, ehhez arra van szükségünk, hogy megértsünk önmagunkat, és a többi szereplő érzéseit is.

Ebben segítünk neked, hogy képes legyél megtalálni a megoldást:  gyere el a “Szerelmi háromszögben” címmel tartandó workshop-unkra, amit párterapeuta kollégával együtt tartunk:

https://www.facebook.com/events/227872214238662/

Gazdag Enikő, pszichológus, pár-és családterapeuta