párkapcsolat

Ikerlélek és pszichológia

Nagyon divatos kifejezés napjainkban az ikerlélek vagy ikerláng, amivel gyakran találkozom a klienseim történetében, vagy az ismerősi körben. Pszichológusként, párterapeutaként engem is valamelyest megérint az ezotéria, hiszen a transzperszonális pszichológia irányzata is foglalkozik a spiritualitás kérdéseivel.

 Hogyan lehet ezt a jelenséget beépíteni az életünkbe, mit tanít nekünk? Ezekre a kérdésekre keresem a válaszokat ezzel az írással.

Mi az ikerlélek?

 Klienseim történeteiben megfigyeltem, hogy egyének egymástól teljesen függetlenül nagyon hasonlóan jellemzik ezt a fajta párkapcsolatot, sőt olyan emberek is, akik soha életükben nem foglalkoztak spiritualitással. (Pl. egy racionális gondolkozású mérnök vagy egy ügyvéd.)

Milyennek jellemzik klienseim az ikerlélek kapcsolatot?

  • „Kitaláljuk egymás gondolatait, befejezzük egymás gondolatait.”
  • „Soha senkivel nem volt ilyen jó a szex.”
  • „Olyan, mintha én ő lennék”: hasonló személyiség, hasonló érdeklődés, akár hasonló fizikai megjelenés és öltözködés.
  • Nagyon mély érzelmi élmények: hatalmas boldogság érzés egymás társaságában, konfliktus esetén nagyon mély szomorúság, depressziós állapotok, beszédes álmok.
  • Általában ezek a kapcsolatok nehezítettek, mindig van valamilyen akadály abban, hogy ez a kapcsolat „beteljesüljön”, pl. kulturális különbség, szerető kapcsolat, nagy korkülönbség, munkamánia az egyik fél részéről, stb.
  • Általában csak egyszer találkozik valaki ezzel az érzéssel (az élete során).
  • A kapcsolat lezárását nagyon nehezen viselik a felek, az elengedés egy nagyon hosszú folyamat, terápiásan is. Ami számomra nagyon meglepő. Sokszor minden hatékony módszer kudarcot vall.

Miért más az ikerlélek kapcsolat, mint a többi párkapcsolat?

Azt tapasztalom, hogy ezekben a viszonyokban nagyon hasonlóak a felek a sérüléseikben, attól függetlenül, hogy milyen családi mintát hoznak magukkal. A másik kvázi tükörként működik, mint általában minden párkapcsolatban, de itt hatványozottan.  Ezek a párok nagyon hasonlóan gondolkoznak, ez alapvetően jó, mert megerősíti őket a saját „elég jóságukban”, viszont pont ezért, mert hasonlóak, konfliktus esetén a saját hibájukat látják meg tudat alatt a másikban, és ezzel nehéz szembesülniük. Pl. mindketten arra törekszenek, hogy a világban és a kapcsolataikban „elég jók” legyenek, az alapfélelmük az, hogy „nem elég jók”. A pár mindkét tagja vita esetén itt azt érzi, hogy ő „rossz”, „nem elég jó” (a másik számára), és ez fájdalmas számukra. Nagyon érdekes párterápiákban, hogy az ennyire tükörként működő párok kvázi ugyanazt csinálják vita esetén, ugyanúgy magukra vesznek egy-egy bántást.

A szenvedély

Ezek a kapcsolatok nagyon szenvedélyesek, ez érződik a viták hevében, de ugyanígy a boldog percekben is, ők nem az „unatkozó” párok. Nagyon erős a kötődés köztük, ez azonnal érződik már az első párterápiás ülésen is. Akiknek megadatott, hogy egy ilyen párkapcsolatban élhessenek, egy nagyon erős szövetség részesei, viszont a viták is tudnak pusztítóvá válni. Akik tudatosak, tudnak együtt, de külön is dolgozni saját magukon, hogy szembenézzenek a sérüléseikkel és gyógyítsák azokat.

Mit tegyünk, ha ikerlélek kapcsolat részesei vagyunk?

Örüljünk neki, hogy ez a megismételhetetlen kapcsolat megtörténik velünk és általa rengeteget tanulhatunk saját magunkról. Ez minden kapcsolat esetében igaz, viszont itt olyan mélyen megérintődnek a felek, hogy elkerülhetetlen, hogy szembenézzenek saját magukkal, és dolgozzanak a félelmeiken.

Hatalmas lelki fejlődést látok végbemenni azokon a klienseimen, párjaimon, akik egy-egy mély érzelmi válság után saját magukban keresik a válaszokat és a megoldásokat.

Ha dolgozunk saját magunkon, megváltozik a külvilágunk, hatunk a másikra, másokra, ezzel tudjuk elősegíteni, hogy javuljanak az emberi viszonyaink. És talán ezen belső munka hatására beteljesülhet az ilyen ikerlélek típusú, hasonló személyiségű párok párkapcsolata.

Párkeresésben

“Évek óta szeretnék párt találni, de sorozatos kudarcok érnek…”, Bennem van vajon a hiba, hogy mindenki elmenekül tőlem?”, Gyerekkel nehéz ismerkedni…” Ilyen, és hasonló kérdésekkel keresnek fel sokszor a klienseim, hogy segítsek nekik megérteni, vajon milyen gátak vagy blokkok állnak a sikertelen párkeresésük mögött.

Miért érezzük úgy, hogy reménytelen számunkra a párkeresés?

Nagyon fontos megértenünk azt, hogy ha egy kapcsolat nem tart örökké, vagy szakításra kerül a sor, az mindig tanítást, tükröt hordoz számunkra. Minden egyes emberi kapcsolat és párkapcsolat azt mutatja meg számunkra, hogy jelenleg hol tartunk a fejlődésben, vagy a saját magunkkal való viszonyunkban.

Ha pl. a szerelmünk, aki párkapcsolatban él, azt ígérte számunkra, hogy hamarosan egy pár leszünk, és végül ez nem történt meg, azt fontos megértenünk, hogy ez nem rólunk szól. Mi értékes emberek vagyunk, megérdemlünk egy méltó társat, és az, hogy a másik döntésképtelen, konfliktuskerülő, az róla szól. Mi nem vehetjük magunkra a másik problémáját, csakis a saját részünkért felelünk. A mi felelősségünk ebben az, hogy hogyan és miért kerültünk kerültünk bele egy szerelmi háromszögbe. (Pl. Mert hozzuk a családi mintánkból, vagy mert nem bízunk eléggé önmagunkban, és nem hisszük el, hogy létezik boldogság küzdés nélkül is, stb.)

Tehát a szakítások csak 50 %-ban szólnak rólunk, ezt kell tudatosítanunk, továbbá az okokat és a miérteket kell megértenünk, és abban kell fejlődnünk, hogy ne önmagunkat hibáztassuk, hanem a megfelelő tanulság levonása után legyen önbizalmunk újra bizalmat szavazni valakinek.

Gyakran magunkra vesszük a szakítást, úgy érezzük, hogy csakis bennünk van a hiba, ez irracionális félelem, hiszen a másik is benne a történetben a saját személyiségével és hozott mintáival.

Ha egyáltalán nem realizálódik egy párkapcsolat sem számunkra, akkor ez abban tükör, hogy vajon mi hogyan állunk az elköteleződéssel, miért félünk tőle, és vajon az önértékelésünk megfelelő-e. (Ha gyerekünk van, nem vagyunk-e túl szorosan vele, ahova nem fér be egy társ, vagy a szüleink vajon, ha elváltak egymástól, tudtak-e tovább lépni, és új párkapcsolatot kialakítani, stb.)

Mit tegyünk?

Az első és legfontosabb az, hogy ne akarjunk görcsösen párt találni, maradjunk lazák és optimisták. A hozzáállásunkon nagyon sok múlik: hinni kell önmagunkban, hogy egyediek és különlegesek vagyunk, és létezik számunkra is a boldogság. 

Azt figyeltem meg, hogy azok az emberek, akik “sugároznak”, vonzzák magukra mások figyelmét , könnyen ismerkednek.  A “ragyogás” mögött semmi más nem áll, csak az önmagukkal való elégedettség, a figyelmük a jelenen van, nem aggódnak, élvezik az élet minden percét, és értékelik azt. Ezt bárki megteremtheti önmagában, akár most is.

A blokkokon és a gátakon dolgoznunk kell, akár szakember segítségével, akár meditációval, vagy bármilyen módszerrel, ami eredményes lehet számunkra.

Én is szívesen fogadok bárkit ebben a témában is.

És még egy izgalmas esemény a párkapcsolatokról, gyere el, hogy megértsd a gátjaidat:

Szerelmi háromszögben workshop

Szeretettel,

Gazdag Enikő

pszichológus, pár- és családterapeuta

 

Psziché – Nők egymás ellen

Napjainkban közkedvelt és aktuális téma a szerelmi háromszög. Klienseim és ismerőseim körében számtalan kérdést vet fel, hogy vajon az a férfi, vagy az a nő, aki belekerül egy ilyen helyzetbe, mekkora mértékben hibás? Hibás egyáltalán? Vagy mi lehet az ő felelőssége abban, hogy elszenvedőjévé válik egy szerető kapcsolatnak?  Ki a hibás, a feleség, a férj, vagy a szerető?

Ezekről a kérdésekről készült egy remek cikkünk a Nők Lapja Pszichében, Lénárt Lénivel.
Én nem abból a szempontból közelítettem meg a kérdést, hogy ki a hibás, és van-e egyáltalán hibás. A szerelmi háromszögben mindhárom szereplő felelős azért, hogy belekerült. A párkapcsolatokba akkor kerülhet bele egy harmadik személy, ha az valami miatt nem működik harmonikusan (szexuális problémák, őszinteség hiánya, stb.) A megcsaló a megcsalással “jelez”, hogy valami nem stimmel, hiányzik számára valami, sokszor ez a “jelzés” minőségi változásokat indíthat el a kapcsolatban, és újra egymásra találhatnak a felek. Párterápiákon ez gyakori téma, amivel jönnek hozzám. A szerető sokszor nem számol azzal, hogy a férfi benne marad az alap kapcsolatban, bár vannak olyan esetek is, ahol a férfi a külső kapcsolatot választja, ilyenkor már ő nem akar a házassága megmentésén dolgozni. A szerelmi háromszög minden résztvevő számára feszültségekkel teli helyzet, és legtöbbször szülői minták köszönnek vissza benne.A megcsalásos párterápián, amennyiben mindkét fél megmenteni szeretné a kapcsolatot, feldolgozzuk  kapcsolat történetét, és az okokat, amik a félrelépéshez vezettek. Ezután dolgozunk a közös együttes jövő kialakításán.
PSZICHE-Nok_egymsas_ellen

Story – Megcsalás

A félrelépés mindig egy tünet a párkapcsolatban. A megcsalás oka a pár között lévő kapcsolati problémában rejlik. A kiderülés lehetőséget teremthet arra, hogy a pár elkezdjen beszélgetni azokról a problémákról, amik köztük vannak. Ezután akár megerősödve léphetnek együtt tovább.

 

Story-Megcsalas

Elle – Újra a piacon

Karafiáth Orsival arról beszélgettünk az Elle Magazinban, hogy sosem késő újrakezdeni a párkeresést, mindig van remény egy megfelelő társ megtalálására, de a hit és az optimizmus nélkülözhetetlen hozzá. Aki önmagával rendben van, nagy eséllyel találja meg hasonlóan kiegyensúlyozott párját. Ami “bent, az van kint”, ha beül az illető tudja, hogy kit keres, és hisz benne, hogy meg is találja őt, akkor bármilyen életkorban beteljesülhet a vágya.

Soha többé szerelmet! – Nők Lapja Psziché

Soha többé szerelmet címmel jelent meg a következő cikk a Nők Lapja Psziché mostani (2014 május-június) számában. A cikkben engem is megkérdeztek a szexkapcsolatokról:

 

“Aki szexkapcsolatokba keveredik, annak ez mindig többet jelent puszta aktusok egymásutánjánál, megerősítésre vágyik, vagy az önbizalmát szeretné növelni. A szexnek visszaigazoló, kompenzáló minősége pillanatnyilag növeli az önbecsülést. Aki úgy tekint a szexre, mint alapigényre, akár az éhségre, és csupán a kielégülést hajszolja, annak is tudnia kell, hogy az érzelmeket nem lehet fejben irányítani. Még ha így is gondolkodik, utána rátör a kisemmizettség érzése, a magány.”

 

 

Soha többé szerelmet!

Azt keressük, aki kiegészít minket

A következő cikk, a Családi Lap 2014. februári számában jelent meg –Azt keressük, aki kiegészít minket – címmel.
A cikkben a következőt nyilatkoztam:

 

Hogy mi a szerelem, az inkább filozófiai  kérdés, és könyvet lehetne írni róla. Nem is annyira életkorok, hanem inkább az életfeladatok alapján lehet meghatározni, hogy kinek mit jelent. Életünk során különböző feladatokat kell megoldanunk, különböző életszakaszokon kell végighaladnunk. Vannak az egyéni életfeladatok, ilyen például a karrier; aztán a párkapcsolati szakaszok, amilyen a szerelem időszaka, vagy az azt követő külvilág felé fordulás, illetve vannak a családi életciklusok, mint az esküvő, gyerekszülés, gyereknevelés, vagy az üres fészek időszaka. Életünknek ezek a részei párhuzamosan zajlanak, ám az egyes területeken lehetnek elakadások, amelyeket meg kell keresnünk és fel kell oldanunk, ugyanis ezek a párkapcsolatokban, a szerelmi életben is gondokat okozhatnak. Végső soron akkor válunk képessé egy érett párkapcsolatra, amikor önmagunkat megismertük és kibontakoztattuk. Amikor már nem a belőlünk hiányzó részt keressük, hanem azt, aki kiegészít minket.

 

 

CSL-1402

Szakítás után

Egy szakítás után végig kell menni a gyász szakaszain, feldolgozni azt. Aki megválaszolta önmagának, hogy milyen felelőssége volt abban, hogy így végződött a kapcsolat, milyen hibákat követett el, a következő kapcsolatban mit csinálna másképp, és milyen pozitív dolgokat kapott az extől, képes továbblépni a jövő felé.

 

Egyik kapcsolatból rögtön átlépni a következőbe nem ajánlatos, mert a gyász vagy elmarad, és később üthet vissza, vagy megterheli az új szerelmet. Érdemes megélni a fájdalmat, annak minden mélységével együtt, és ez segít abban, hogy az illető maradéktalanul feldolgozhassa a szakítást.

 

További tippeket talál a következő oldalon, ahol  fenti kérdésekre kerestük a válaszokat:

 

Femina – Mikor leszel jobban szakítás után

 

Jó olvasgatást!

Gazdag Eikő

“Önzőség” a párkapcsolatban?

Múlt héten megkeresett a Femina.hu újságírója, hogy vajon hasznos-e önzőnek lenni egy párkapcsolatban? Az önzőség nem jó szó, inkább úgy fogalmaztam meg, hogy mindkét félnek szüksége van a külön töltött programokra, nem teheti magát mindig attól függővé, hogy mit akar a másik.

 

Fontos, hogy egy párkapcsolatban, ahhoz, hogy mindkét fél elégedettnek érezhesse magát, legyenek olyan külön területek az életükben, melyekből töltődnek, energiát nyernek, mert csak ezáltal válnak két egész emberré. Egy párkapcsolatot csak két egész, teljes ember képes boldoggá tenni. Amint az egyik a másiktól teszi függővé saját magát, attól, hogy hogyan érzi magát a másik, vagy csak a közös programok lehetnek jók, kiszolgáltatottá válik a másik számára.

 

Ez már olyan, mintha két fél ember támasztaná egymást, és amint az egyik odébbáll, a másik eldől. És az, hogy az egyik függ a másiktól, nagy teher annak is, akitől függnek, nem érzi jól magát benne. Rengeteg párkapcsolati elakadást és konfliktust okozhat az, ha a párok függenek egymástól, vagy az egyik a másiktól. Sok ilyen témájú párterápiát vezetek.

 

A cikket itt olvashatjátok: http://www.femina.hu/kapcsolat/onzoseg_a_parkapcsolatban

Szerető? De minek? – A megcsalás párterápiája

A párterápiák nagy része “megcsalásos párterápia”, ami azt jelenti, hogy a párok életében valamilyen módon megjelent maga a megcsalás ténye vagy a megcsalás lehetősége.

 

Az emberek nagy része fiatal felnőtt korában hajlamos azt gondolni, hogy “ha szeretem a párom, nem csalom meg”, és fordítva a másiktól is elvárják ugyanezt.

 

Később a hosszabb párkapcsolatokban, házasságokban az előforduló krízisek nyomán, gyakran mégis megjelenik a harmadik. A megcsaló maga is összezavarodik, hogy miért történt mindez, és kérdések merülnek fel benne, hogy hogyan lesz ezután. A kiderülés után a megcsalt fél  “sérül”, és szerencsésebb esetben felmerül benne a kérdés, hogy hogyan jutottak idáig, és mi a felelősségük kettőjüknek abban, hogy ez megtörtént.

 

Ha a megcsalt fél kizárólag a másikat hibáztatja, és nem látja a saját felelősségét a történtekben, később gyakran újra és újra átéli a megcsalást a párkapcsolataiban, mert nem érti meg, hogy ő maga hogyan járul hozzá mindehhez. Ha a párok elismerik, hogy 50-50 % a felelősségük a megcsalásban, elindulhat végre közöttük az őszinte kommunikáció, és olyan dolgok is kimondásra kerülhetnek, amik addig a “szőnyeg alá” voltak “seperve”.

 

A megcsalás “haszna”, hogy felkavarja az állóvizet”, és jó esetben pozitív változások történnek a párkapcsolatban.

 

A harmadik mindig olyan párkapcsolatokban jelenik meg, ahol van “rés” a pár között számára. Nagyon sok oka lehet a megcsalásnak:

  • – elégedetlenség a párkapcsolattal
  • – hozott minták
  • – konfliktusmegoldási kísérlet
  • – feszültségcsökkentés
  • – túl szoros vagy éppen túl laza párkapcsolat
  • – leválatlanság a szülőkről

 

A párterápia során annak felderítése zajlik, hogy mi is a történt a párkapcsolat egész folyamata során, ami ide vezetett, ki hogyan élte meg a különböző helyzeteket, mindeközben az érzelmi reakciók kezelése zajlik, és végül a jövőkép megformálása elengedhetetlen a tartós változás eléréséhez. A megcsalt félnek előbb-utóbb a megbocsájtás felé kell elmozdulnia, ezért cserében a megcsaló “megbízhatóvá” teszi önmagát a másik számára, és valamiféle “jóvátétel” formájában kifejezésre juttatja az elköteleződését a kapcsolat iránt.

 

Nagyon jó érzés olyan párokat látni, akik sikeresen végigmentek egy “megcsalásos párterápián”, és ezután a kapcsolat megerősödött, rátanultak egyfajta tudatos látásmódra, amivel ezután együtt tudják kezelni a köztük felmerülő konfliktusokat, és minőségileg gy magasabb szintű párkapcsolatban élnek tovább.

Gazdag Enikő