A kérdés megválaszolásához bevezetnék egy fogalmat: Mi is az a Pán Péter szindróma?
Pán Péter szindróma: a pszicho-szociális fejlődészavarnak ezt a formáját J. M. Barrie skót író híres felnőni nem akaró mesehőse után Pán Péter-szindrómának nevezték el. Az elhúzódó serdülőkori krízisben élők ódzkodnak a felnőtt élet kihívásaitól, nem gondolnak a jövőre, nincsenek hosszú távú elképzeléseik, világmegváltó ábrándokat kergetnek, de megvalósításukért nem tesznek semmit. Annak ellenére, hogy kifejezetten igénylik és szeretik a társaságot, baráti és intim kapcsolataik felszínesek. Akik nem választanak serdülőkorban maguknak célokat, nem köteleződnek el tisztán körvonalozott értékrendek mellett, nem tudják megfelelően elhelyezni magukat a világban, az a felnőttkorra átnyúló serdülőkori identitáskrízishez vezethet.
Ennek az elhúzódó serdülőkornak – Pán Péter szindróma a jellemzője, a kamaszkorban meg nem oldott identitás keresése és megtalálása. Egyik csoportjuk megmarad „örök gyereknek”, másik csoportjukban megszületik az igény a felnövésre, fejlődésre. Az utóbbi csoport folyamatosan keresi a válaszokat arra, hogy „Ki vagyok én?”, és felnőni, fejlődni szeretne.
Ezekre a személyekre jellemző még, nehezen vállalják a közelséget, az intimitást. Ebből fakad a társas kapcsolatok szegényessége, vagy felszínessége, s mindez az ezt megelőző fejlődéslélektani szakaszban, a serdülőkorban, lényegében ugyanígy volt.A serdülőkor lényeges feladata az identitás megtalálása, és éppen ezért pl. a szerepek próbálgatása, melyik illik, melyik nem az adott személyiséghez, ezért is „lázadnak” a tinédzserek, próbálgatják a különböző szerepeket, öltözködést, hajviseletet, és keresik azt, amelyik én-azonos. Amennyiben a serdülőkor végére letisztulnak ezek a kérdések, egy magabiztos, jól körvonalazott identitást hoz létre az egyén, ha nem, „görgeti” maga előtt tovább ezeket a meg nem oldott feladatokat. Később újra előtérbe kerülnek ezek a feladatok (a 30-as, 40-es évesekben is akár).
Minden személyiségfejlődési szakasz az élet folyamán krízist okoz a személyiségnek, amelyet, ha megold (jól), továbblép a következő szakaszra és gazdagodik a személyisége, amennyiben nem, cipeli tovább a feladatot, és negatív személyiségváltozást okoz (Erickson). Így van ez a Pán Péter szindrómánál is.
Az elhúzódó serdülőkorban lévő felnőttek személyiségében gyökerezik ez a probléma, ami a párválasztást abban befolyásolja, hogy ezek a személyek nem képesek mélyebb, tartósabb kötődésre, de amennyiben vállalják a felnövéssel járó munkát, akár pszichológus segítségével is, megvan az esélyük egy teljes értékű elköteleződésre.
Bővebben itt olvashatsz róla:
A harmincasoknak lőttek? – Life.hu cikke
Jó olvasgatást,
Gazdag Enikő
