Azt gondolnánk, a pihenés, a nyaralás olyasmi, amit mindannyian ösztönösen tudunk. Pedig nem. Ehhez is, mint annyi máshoz, önismeretre van szükség, tisztában kell lennünk azzal, mit akarunk kipihenni, hogyan tudjuk kipihenni és milyen raktárainkat kell ahhoz feltölteni, hogy a nyaralás után a lehető legjobb állapotba kerüljünk.

Ha az igazán pihentető nyaralást akarjuk kiválasztani, nem elég olyan kategóriákban gondolkodni, mint “megterhelő szellemi munkát végzők”, “fizikai dolgozók”, “nagycsaládosok” vagy “nyugdíjasok”. A fentiek mindegyike vágyhat arra, hogy egy ideig ne kelljen a napját percre pontosan beosztania, egy helyben ülnie vagy örökké zajban töltenie a napot. A saját igényeink ismerete és azok képviselete az első lépés. (A második az egészséges alkalmazkodásé…)

– Minden nyaralásnál a legfontosabb, hogy el tudjuk engedni az itthoni dolgokat, és lazítsunk – mondja Gazdag Enikő pszichológus. – Egyeseknek az aktív nyaralás, biciklizés, vitorlázás, jelent pihenést, másoknak a strandolás, napozás, tehát a passzívabb lazítás. A kikapcsolódás minden embernek mást jelent, hogy ki mit választ, sokat elárul róla. Tudatosságra akkor van szükség, ha bizonyos dolgokat át szeretnénk gondolni, másképpen csinálni, miután hazajöttünk. A nyaralás lehetőség, hogy a problémákat kicsit “elengedjük”, és a hazajőve új megvilágításban láthassuk. Nézzünk magunkba, idézzünk fel régi nyaralásokat, és amelyik a legemlékezetesebb, ahol teljesen felfrissültünk, azt válasszuk, vagy hasonlót. Képzeljünk el egy “álomnyaralást”, és az első kép, ami eszünkbe jut, iránytűként szolgálhat.

Fontos döntés, hogy mennyire szakadjunk ki az otthoni dolgokból. Sok családban a szülők egyike csak testileg van jelen, mert a gondolatai az otthon hagyott munka körül járnak, esetleg a munkahelyéről rendre fel is hívják. Márpedig ez inkább távmunka…

– Kérdés, hogy mennyi információra van szükségünk a külvilágból, hogy igazán kikapcsolódhassunk. Van, aki otthon hagyja a gyerekét, és nyugodtabb, ha be van kapcsolva a telefonja, mások könnyebben “elengedik” a hazai dolgokat. Érezzük meg azt a határt, amely megteremti számunkra a nyugalmat, a pihenést – ajánlja a szakember.

A szabályok nem mennek szabadságra

A leggyakoribb nyaralási forma egyértelműen a családi. Ha családi nyaralóban, például nagyszülőknél töltjük, fontos előre tisztázni, kinek milyen feladatot jelent ez. Gyakran az anyák éppen a napi bevásárlástól és attól a problémától szeretnének szabadulni, hogy “Mit főzzek? Mi legyen a vacsora, az ebéd?” Ha valaki átvállalja az ellátást, rendben, de ha nem? Olyankor nem árt előre gondolkodni és gondoskodni, vagyis készíteni egy listát a heti menüről, esetleg főzni egy-két nagy adag főzeléket előre, amire elég lesz már a “helyszínen” ráütni egy-egy tükörtojást, és tisztázni mindenkivel, hogy most ez lesz, ne követeljen rántott húst, madártejet.

– Az otthoni szabályok ugyanúgy érvényesek a nyaralás alatt, mint máskor – szögezi le Gazdag Enikő. – Bizonyos dolgokban lehet engedni a gyereknek, például fennmaradhat tovább, de a nyaralás nem a teljes szabálymentességről szól, mert az nem pihentető senkinek.

A gyerekek ugyan utálják az úgynevezett csendes pihenőt, de meg lehet próbálni vonzóvá tenni a dolgot. Különösen, ha ez nem az árnyékben vagy a hűvös szobában fekvést jelent számukra, hanem olyan időszakot, amikor hagyják a szülőket aludni, pihenni, olvasni, egyedül biciklizni, egyedül úszni vagy kettesben kávézni, sétálni. Mert egyedüllétre is szüksége van mindenkinek, sokaknak éppen ebből jut a legkevesebb.

Tábort vagy éket verünk?

Sokan nyaralnak barátokkal, vagy több családdal együtt, ami még kipróbált barátságok esetén is tartogathat meglepetéseket. Alacsony komfortfokozatnál ugyanis az ember ingerküszöbe is süllyed, és könnyebben lesz vita, akár veszekedés is egy konfliktusból. Adódhat ilyen sátorozáskor, ha rossz az idő, vagy rossz a zuhanyozó, vagy egy tikkasztó városnézés közben. Ezeket a problémákat ráadásul nem lehet előre tisztázni. Sok baj forrása, hogy a mi kultúránkban az eltérő véleményt bajként, problémaként kezeljük, ezért elhallgatjuk, csak nyeljük a feszültséget, ami egy idő után már agresszió formájában tör ki. Ha a társaság egyes tagjai minden nap bográcsoznának, míg mások megelégednének egy szendviccsel, vagy nem akarnak örökké sportolni, mozogni, hanem napoznának egy fél napig, akkor nem biztos, hogy az arany középutat kell keresni. Inkább mindenkinek a saját útját.

– Az a legfontosabb, hogy amit szeretnénk, tudjuk és merjük kommunikálni – mondja Gazdag Enikő. – Emellett tudjunk olyan kompromisszumokat kötni, amelyek még nem terhesek számunkra. Jogunk van saját programot szervezni, ha úgy érezzük, hogy egy kicsit külön szeretnénk lenni, mondjuk meg. Az út előtt érdemes megbeszélni, hogy kinek mihez van kedve, hogyan érezné jól magát, ha vannak fix programok a nyaralás alatt, akkor különösen. Mert lehet, hogy a vadvízi evezéshez nincs kedvünk, de esténként szívesen sütögetünk a többiekkel. Ugyanúgy tegyünk, mint egy gyerek esetében: ha nemet mondunk, mondjunk igent is: ajánljunk fel mást, cserében, így elkerülhető a sértődés.

Te meg én és én egyedül

Vannak párok, akik csak a nyaralás alatt élnek együtt, vagy azért, mert még új a kapcsolat, vagy, mert így rendezték be az életüket. Ilyenkor az együtt töltött idő az igazság pillanata is lehet.

– Sok új dolog derülhet ki, ami addig rejtve maradt – erősíti meg a szakember. – Fontos, hogy mindketten tudjanak pihenni, és ne akarjanak mindenképpen ilyennek vagy olyannak látszani a másik előtt, alkalmazkodni annak vélt vagy valós elvárásaihoz. Lehet hagyni egy kis szabadságot, nem kell mindenhová örökké együtt menni. A nyaralás lehet próba arra, hogy hogyan tudunk együttműködni, konfliktusokat megoldani, inkább a fejlődést lássuk benne, ne a különbségeket. Konfliktusok mindig is lesznek, és minél több ilyenen jut át a pár, a kapcsolatuk annál gazdagabb lesz, annál közelebb kerülnek egymáshoz. Fontos, hogy merjük vállalni, ha valamihez nincs kedvünk, csak így lehet egy kapcsolat őszinte és hiteles.

A párkapcsolat szempontjából is jobb minél természetesebb közeget keresni a közös nyaraláshoz. A városok, a kávézókkal, kirakatokkal, szállodákkal szinte kínálják ugyanazokat a kommunikációs formákat, amiket a pár addig is használt. Minél természetközelibb nyaralást választunk, annál nagyobb az esélyünk, hogy megismerjük a másik igazi ösztöneit, a habitusát, a természetét. És persze arra is, hogy mi magunk is elengedjük magunkat.

Vannak, akik egyedül szeretnek pihenni, vagy nincs kivel nyaralniuk.

– Sokszor hasznos az egyedül nyaralás, például döntéshelyzetben. Én is szoktam a klienseimnek javasolni. Ha valaki lezár egy kapcsolatot, és elutazik egyedül, tud gondolkozni, átértékelni dolgokat, önmagát jobban megismerni, hogy ki is ő a párja nélkül, mi fontos neki. Sok új információt kaphat önmagáról, felfrissülve, “új emberként” térhet haza, hiszen egyrészt volt bátorsága egyedül elutazni (önbizalom! kompetencia érzés!), másrészt azt tette, amihez neki egyedül kedve volt. Az egyedüllétben sokat lehet önmagunkról tanulni, helyzeteket át tudunk gondolni, és amit ott nyerünk, az csakis a miénk, egyedül hoztuk létre, így a hétköznapokban is erősebbek leszünk, jobban bízunk önmagunkban. Csak az olyan ember talál egyenrangú, teljes értékű társat, aki önmagával is rendben van, erre a legjobb próba egy nyaralás. És ismerkedni ott is lehet, barátságokat kötni, vagyis ez a képességünk is fejlődhet.

A cikk megjelent a Nők Lapja 32. számában Hulej Emese írásában.