Kiadó rendelő pszichológusoknak, tanácsadóknak

Elsősorban pszichológusoknak kiadó rendelő egy családiasan kialakított, otthonos, több szobás irodában a belvárosban. Az iroda az V. ker. Molnár u. 10. alatt található, melyben több szoba van kialakítva egyéni ülésekre illetve pár- és családterápiákra.
Frissítés!  – Felújítás és átrendezés után a megújult irodában jelenleg három szoba áll rendelkezésre a pszichológusoknak a terápiákra. A szobák online naptár segítségével foglalhatóak, így a hatékony és rugalmas időbeosztás biztosított.

 

A nagy szoba: – tágas és barátságos légköre ideális helyszíne a párterápiáknak, de egyéni ülésekre is alkalmas

 

 

 

A középső szoba: – Alapvetően egyéni terápiára berendezett, sárga színvilágú szoba. A szoba berendezéséből adódoan párterápia megtartására is alkalmas.

 

PszichoSziget Középső szoba

 

A kis szoba: – a legkisebb rendelő, melynek biztonságot adó légköre egyéni ülések ideális helyszíne.

 

PszichoSziget Kis szoba

 

A váróban a kliensek kényelmesen tölthetik el az idejüket olvasással vagy akár az ingyenes WiFi használatával.
PszichoSziget Váró 1
PszichoSziget Váró 2
Elsősorban olyan pszichológusok jelentkezését várom, akik hetente több órát bérelnének tömbösítve, vagy akár naponta.

 

Bérleti díj  egyéni terápia esetén: 1000 Ft  / szoba / óra
Bérleti díj   párterápia esetén: 2000 Ft  / szoba / óra 
 
Érdeklődni a Kapcsolat oldalon található elérhetőségeken lehet.

Miért is lépnek félre a férfiak?

megcsalás

Nagyon gyakran azt látom, hogy a nőkben az a kép él a férfiakról, hogy azok “rosszak”, nem törődnek velük, és éppen hogy félrenéz a nő, máris félrelép a párja. Vajon tényleg igaz ez? Tényleg eredendően gonoszak a férfiak?

Honnan hozzuk ezt a negatív mintát a férfiakról?

A héten a Music Fm-ben a női lélekről beszélgettünk. Ahol arról volt szó többek között, hogy én úgy gondolom, hogy a férfinak nem dolga kitalálni, hogy mire is vágyik a párja, hiszen nem gondolatolvasó, azt tudja megadni, ami kommunikálva van felé. Erre jön a válasz (gyakran párterápiákon), hogy az már nem is olyan a nőnek, ha mondani kell. Miért nem? Minden ember más, más igénnyel, ezt csak akkor tudja meg a másik, ha ki van mondva. Éppen hogy azt kellene értékelni, hogy odafigyel erre a férfi, és képes megtenni, amit szeretne a nő.

Erre az interjúmra azt a kritikát kaptam egy családtagomtól, hogy túl pozitívan nyilatkoztam a férfiakról. Ez a mondat indította el bennem ezt a cikket, elgondolkoztatott azon, hogy honnan jön ez a negatív minta a nők jelentős részében?

Természetesen jórészt otthonról hozzuk, abból, amit hallottunk apánkról, vagy amit anyukánk közvetített felénk, hogy milyen egy “rossz” férfi és milyennek kellene neki lennie ideálisan. Pl.: A férfiak folyamatosan nőznek, “ahogy félrenézek, Apád máris mással flörtöl”, stb. A lánygyerek azt az üzenetet kapja, hogy a férfiak ilyenek, és neki ezzel kell számolnia a későbbiekben. Azt nagyon kevés szülő közvetíti, hogy annak oka van, mert Apa félrelép, és ezért Anya is felelős. Ez a negatív minta határozza meg később a választásainkat, a képünket a kapcsolatokról és férfiakról. És lássuk be, hogy nagyon kevés esélye van annak a férfinak, aki “eredendően rossz”.

Akkor miért is lép félre a férfi?

Engem is mindig nagyon érdekelt ez a téma, és most már több mint 10 éves párterápiás tapasztalatommal a hátam mögött, sok mindent megértettem a férfiakról.

Vannak olyan férfi klienseim, akikre a nők azt mondják, hogy nőcsábászok, “vadászok”, és mondhatni tényleg sikeresek a nők körében. Ennek ellenére soha még egyetlenegy sem mondta azt, hogy ő sportot űz ebből, és ő ezt élvezi, hanem MINDIG az motiválja őt a félrelépésben, hogy BOLDOGTALAN és keres valamit, amit nem talál.

Ebből egyértelműen az következik, hogy valamit, ami a számára nagyon fontos nem kap meg a párjától. Ez lehet bármi: elismerés, érintés, gondoskodás, szex, stb. (Ide kapcsolódik az 5 szeretetnyelv is, hogy abban a formában érezzük, hogy szeret minket a másik, ami a szeretetnyelvünk, ha érintésre vágyunk, hiába kapunk ajándékokat, még üres marad a szeretet tankunk. Mi meg hiába ölelgetjük a párunkat, ha ő ajándékra vár.)

Hogyan tegyük boldoggá a párunkat?

Kommunikáljunk erről! Sokan leélnek boldogtalanul és akár megcsalatva egy életet egymás mellett, anélkül, hogy tudnák, hogy mire is vágyik a másik.

Két ember akkor tud boldogan, harmonikusan együtt élni, ha megismerik egymást, a másik igényeit, vágyait, és odafigyelnek ezekre. Hiszen hosszútávon az tartja össze a párokat, ha tudatosan dolgoznak a kapcsolaton, és elfogadják egymást, olyannak amilyen.

Egy boldog párkapcsolatban elkerülhető a félrelépés, hiszen egy férfi, ha jól érzi magát, minden igénye kielégül, bolond lesz időt, energiát fordítani arra, hogy kifelé kacsintgasson. 

Ugyanez igaz a nőkre is, hogy ő is kommunikálják az igényeiket, és jelezzék a férfi felé, ha problémát éreznek. Így lehet kölcsönösen mindkét felet kielégítő kapcsolatot működtetni.

Milyen is a férfi valójában?

Belül minden férfi szeretetre éhezik, ugyanúgy, mint a nők. Alapvetően ők is arra vágynak, hogy érzelmi biztonságban legyenek, és megbecsüljék, elismerjék, szeressék őket.

Vegyük le “sötét” szemüveget, és lássuk meg a férfiakban az emberi részt, hiszen a magabiztosság mögött mindig jelentős sérülékenység lakozik.

Sok sikert hozzá!

Gazdag Enikő pszichológus, pár-és családterapeuta

Fenyegető szeretet

20101119szeressfr1

Miért van az, hogy az emberek másképpen reagálnak ránk, az érzéseinkre, mint ahogy azt mi tennénk, vagy elvárnánk tőlük? Hogy lehet az, hogy, ha valaki érzelmileg megérintődik, menekül, bezárkózik vagy nem mondd semmit?

Rémisztő a szeretet

Gyakran fordulnak hozzám klienseim azzal a kérdéssel, hogy szerintem az a bizonyos másik miért reagál úgy, ahogy, nem értik meg őt, visszautasításnak élik meg  gyakran a reakcióit.

Pl.: Egyik férfi kliensem szerelmes lett, a párja ugyanígy érzett iránta, a hölgy már sokkal előrébb járt, várta az udvarlást, az érzelmi megnyílást. A férfi  pedig azt nyilatkozta, hogy őt megrémíti ez az érzés, mert olyan jól elvolt egyedül, és úgy érzi ettől az érzéstől darabokra hullik a szépen felépített élete. Később megértettük a terápiában, hogy ő gyerekkorából azt a mintát hozza, hogy a szeretet majdnem egyenlő a függőséggel, hiszen őt érzelmileg gyakran zsarolta az egyik szülője, így ha “szeretek valakit, kiszolgáltatott leszek neki, függeni fogok tőle, ő fogja meghatározni az életemet.” Ezért számára rémisztő a kötődés, mert önmaga fenyegetettségét éli meg benne. Tehát ez a reakció nem a hölgynek, vagy a hölgyről szól, hanem az ő gyerekkori sérüléseiről.

Az ignorálás

Egy másik női kliensem beleszeretett egy férfiba, aki nem vállalja fel őt. Évek óta tart a kapcsolat, a hölgy élete kizárólag a férfi körül forog, egy munkahelyen dolgoznak. Azt érzi megoldásnak, hogy elmegy máshova dolgozni, mert csak így tud saját magáért kiállni, hogy ellenáll a “kísértésnek”, kvázi minden kapcsolatot felszámol a férfival. Nem azért, mert nem szereti őt, hanem, mert annyira szereti, hogy a saját érdekében, hogy ne “őrölje” fel az érzés, ignorálja a kapcsolatot. A férfi majd hiheti azt, hogy “hátat fordított” neki a nő, visszautasította őt, holott ez pont nem őróla szól, és pont az ellenkezőjéről. Az másik kérdés, hogy valóban a munkahelyváltás segíthet-e neki, de a terápia a megoldási módok kereséséről is szól.

Üldöző és menekülő párok

Párterápiában gyakran a párok üldöző – menekülő pozíciót vesznek fel, és ez a szerep cserélődhet is közöttük. Az egyik, általában a hölgy, (de nem mindig), az, aki kimutatja az érzéseit, folyamatosan ventillálja őket a férfi felé, és, akár még elvárások nélkül is, a másik oldalon ez bezárkózást idéz elő. Miért? Mert a férfinak nehéz megnyílnia, nem ismeri fel és nem tudja címkézni a saját érzéseit, és ettől még “rosszabbnak” érzi saját magát, hogy a másik megadja azt, ami neki nehéz, és akár nem is érti ezt az egész érzelmi kérdést.

Az elvárások a hölgy részéről, hogy pl.: “Igazán udvarolhatnál nekem…” még erősebb ellenállást okoznak. Mert a férfi: “Ha elvárás érkezik felém, csak azért sem csinálom, még ha akár lenne is kedvem megcsinálni.”

Az ilyen párokat meg kell tanítani “jól” kommunikálni egymással, apró elemekre lebontva a kommunikációt, hogy ki mit értett a másik reakciója alatt, és az hogyan hatott rá.

Egy-egy egyszerű mondat óriási konfliktusokat okozhat. Pl. “Hoztál a boltból tejet?” (Érdeklődik a nő.) “Már megint parancsolgatsz!” (A férfi azt érzi, hogy ő rossz, mert nem hozott tejet, tehát számonkérésnek értette az egyszerű érdeklődést.)

Gyerekkori sérülések

A jelenben megjelenő konfliktuskezelési módok (hárítás, ignorálás, bezárkózás, üldözés) mind a gyerekkorban gyökerező, ott megtanult minták. Az “itt és most”-ban a problémás helyzetek, a múltra való reakciók, kevéssé szólnak a jelenről.

Akit gyerekkorában komoly érzelmi sérülések, traumák érték, ez befolyásolja később a kötődését a szoros kapcsolataiban. Számára gyakran a szeretet, az, hogy őt szeretik, vagy ő kezd megszeretni valakit, rémisztő, és aszerint reagál erre, ahogyan gyerekkorában meg tudta óvni ettől saját magát. Pl. ha elhagyta őt az anyukája, a számára jelentős érzelmi személy elől, komoly konfliktus esetén szintén elmenekül, ignorálhatja őt.

Akkor tudnak ezek a személyek “gyógyulni” a sérüléseikből, ha dolgoznak saját magukon és a konfliktus megoldási készletüket bővítik, továbbá elhiszik saját magukról, hogy szerethetőek, elég jók mások számára, és a szeretet nem rémisztő, hanem egy gyönyörű érzés, amitől csak több lesz az életük. A megnyílás is lehet számukra új minta, ahogyan tudnak közeledni majd embertársaik felé, és ezáltal intim emberi kapcsolatokat kialakítani és működtetni.

Gazdag Enikő

Ikerlélek és pszichológia

ikerláng

Nagyon divatos kifejezés napjainkban az ikerlélek vagy ikerláng, amivel gyakran találkozom a klienseim történetében, vagy az ismerősi körben. Pszichológusként, párterapeutaként engem is valamelyest megérint az ezotéria, hiszen a transzperszonális pszichológia irányzata is foglalkozik a spiritualitás kérdéseivel.

 Hogyan lehet ezt a jelenséget beépíteni az életünkbe, mit tanít nekünk? Ezekre a kérdésekre keresem a válaszokat ezzel az írással.

Mi az ikerlélek?

 Klienseim történeteiben megfigyeltem, hogy egyének egymástól teljesen függetlenül nagyon hasonlóan jellemzik ezt a fajta párkapcsolatot, sőt olyan emberek is, akik soha életükben nem foglalkoztak spiritualitással. (Pl. egy racionális gondolkozású mérnök vagy egy ügyvéd.)

Milyennek jellemzik klienseim az ikerlélek kapcsolatot?

  • „Kitaláljuk egymás gondolatait, befejezzük egymás gondolatait.”
  • „Soha senkivel nem volt ilyen jó a szex.”
  • „Olyan, mintha én ő lennék”: hasonló személyiség, hasonló érdeklődés, akár hasonló fizikai megjelenés és öltözködés.
  • Nagyon mély érzelmi élmények: hatalmas boldogság érzés egymás társaságában, konfliktus esetén nagyon mély szomorúság, depressziós állapotok, beszédes álmok.
  • Általában ezek a kapcsolatok nehezítettek, mindig van valamilyen akadály abban, hogy ez a kapcsolat „beteljesüljön”, pl. kulturális különbség, szerető kapcsolat, nagy korkülönbség, munkamánia az egyik fél részéről, stb.
  • Általában csak egyszer találkozik valaki ezzel az érzéssel (az élete során).
  • A kapcsolat lezárását nagyon nehezen viselik a felek, az elengedés egy nagyon hosszú folyamat, terápiásan is. Ami számomra nagyon meglepő. Sokszor minden hatékony módszer kudarcot vall.

Miért más az ikerlélek kapcsolat, mint a többi párkapcsolat?

Azt tapasztalom, hogy ezekben a viszonyokban nagyon hasonlóak a felek a sérüléseikben, attól függetlenül, hogy milyen családi mintát hoznak magukkal. A másik kvázi tükörként működik, mint általában minden párkapcsolatban, de itt hatványozottan.  Ezek a párok nagyon hasonlóan gondolkoznak, ez alapvetően jó, mert megerősíti őket a saját „elég jóságukban”, viszont pont ezért, mert hasonlóak, konfliktus esetén a saját hibájukat látják meg tudat alatt a másikban, és ezzel nehéz szembesülniük. Pl. mindketten arra törekszenek, hogy a világban és a kapcsolataikban „elég jók” legyenek, az alapfélelmük az, hogy „nem elég jók”. A pár mindkét tagja vita esetén itt azt érzi, hogy ő „rossz”, „nem elég jó” (a másik számára), és ez fájdalmas számukra. Nagyon érdekes párterápiákban, hogy az ennyire tükörként működő párok kvázi ugyanazt csinálják vita esetén, ugyanúgy magukra vesznek egy-egy bántást.

A szenvedély

Ezek a kapcsolatok nagyon szenvedélyesek, ez érződik a viták hevében, de ugyanígy a boldog percekben is, ők nem az „unatkozó” párok. Nagyon erős a kötődés köztük, ez azonnal érződik már az első párterápiás ülésen is. Akiknek megadatott, hogy egy ilyen párkapcsolatban élhessenek, egy nagyon erős szövetség részesei, viszont a viták is tudnak pusztítóvá válni. Akik tudatosak, tudnak együtt, de külön is dolgozni saját magukon, hogy szembenézzenek a sérüléseikkel és gyógyítsák azokat.

Mit tegyünk, ha ikerlélek kapcsolat részesei vagyunk?

Örüljünk neki, hogy ez a megismételhetetlen kapcsolat megtörténik velünk és általa rengeteget tanulhatunk saját magunkról. Ez minden kapcsolat esetében igaz, viszont itt olyan mélyen megérintődnek a felek, hogy elkerülhetetlen, hogy szembenézzenek saját magukkal, és dolgozzanak a félelmeiken.

Hatalmas lelki fejlődést látok végbemenni azokon a klienseimen, párjaimon, akik egy-egy mély érzelmi válság után saját magukban keresik a válaszokat és a megoldásokat.

Ha dolgozunk saját magunkon, megváltozik a külvilágunk, hatunk a másikra, másokra, ezzel tudjuk elősegíteni, hogy javuljanak az emberi viszonyaink. És talán ezen belső munka hatására beteljesülhet az ilyen ikerlélek típusú, hasonló személyiségű párok párkapcsolata.

Párkeresésben

parkereses_0

“Évek óta szeretnék párt találni, de sorozatos kudarcok érnek…”, Bennem van vajon a hiba, hogy mindenki elmenekül tőlem?”, Gyerekkel nehéz ismerkedni…” Ilyen, és hasonló kérdésekkel keresnek fel sokszor a klienseim, hogy segítsek nekik megérteni, vajon milyen gátak vagy blokkok állnak a sikertelen párkeresésük mögött.

Miért érezzük úgy, hogy reménytelen számunkra a párkeresés?

Nagyon fontos megértenünk azt, hogy ha egy kapcsolat nem tart örökké, vagy szakításra kerül a sor, az mindig tanítást, tükröt hordoz számunkra. Minden egyes emberi kapcsolat és párkapcsolat azt mutatja meg számunkra, hogy jelenleg hol tartunk a fejlődésben, vagy a saját magunkkal való viszonyunkban.

Ha pl. a szerelmünk, aki párkapcsolatban él, azt ígérte számunkra, hogy hamarosan egy pár leszünk, és végül ez nem történt meg, azt fontos megértenünk, hogy ez nem rólunk szól. Mi értékes emberek vagyunk, megérdemlünk egy méltó társat, és az, hogy a másik döntésképtelen, konfliktuskerülő, az róla szól. Mi nem vehetjük magunkra a másik problémáját, csakis a saját részünkért felelünk. A mi felelősségünk ebben az, hogy hogyan és miért kerültünk kerültünk bele egy szerelmi háromszögbe. (Pl. Mert hozzuk a családi mintánkból, vagy mert nem bízunk eléggé önmagunkban, és nem hisszük el, hogy létezik boldogság küzdés nélkül is, stb.)

Tehát a szakítások csak 50 %-ban szólnak rólunk, ezt kell tudatosítanunk, továbbá az okokat és a miérteket kell megértenünk, és abban kell fejlődnünk, hogy ne önmagunkat hibáztassuk, hanem a megfelelő tanulság levonása után legyen önbizalmunk újra bizalmat szavazni valakinek.

Gyakran magunkra vesszük a szakítást, úgy érezzük, hogy csakis bennünk van a hiba, ez irracionális félelem, hiszen a másik is benne a történetben a saját személyiségével és hozott mintáival.

Ha egyáltalán nem realizálódik egy párkapcsolat sem számunkra, akkor ez abban tükör, hogy vajon mi hogyan állunk az elköteleződéssel, miért félünk tőle, és vajon az önértékelésünk megfelelő-e. (Ha gyerekünk van, nem vagyunk-e túl szorosan vele, ahova nem fér be egy társ, vagy a szüleink vajon, ha elváltak egymástól, tudtak-e tovább lépni, és új párkapcsolatot kialakítani, stb.)

Mit tegyünk?

Az első és legfontosabb az, hogy ne akarjunk görcsösen párt találni, maradjunk lazák és optimisták. A hozzáállásunkon nagyon sok múlik: hinni kell önmagunkban, hogy egyediek és különlegesek vagyunk, és létezik számunkra is a boldogság. 

Azt figyeltem meg, hogy azok az emberek, akik “sugároznak”, vonzzák magukra mások figyelmét , könnyen ismerkednek.  A “ragyogás” mögött semmi más nem áll, csak az önmagukkal való elégedettség, a figyelmük a jelenen van, nem aggódnak, élvezik az élet minden percét, és értékelik azt. Ezt bárki megteremtheti önmagában, akár most is.

A blokkokon és a gátakon dolgoznunk kell, akár szakember segítségével, akár meditációval, vagy bármilyen módszerrel, ami eredményes lehet számunkra.

Én is szívesen fogadok bárkit ebben a témában is.

És még egy izgalmas esemény a párkapcsolatokról, gyere el, hogy megértsd a gátjaidat:

Szerelmi háromszögben workshop

Szeretettel,

Gazdag Enikő

pszichológus, pár- és családterapeuta

 

Az elengedés

elengedés

Sokszor eljutunk arra a pontra, hogy azt érezzük, hogy embereket, helyzeteket, a már meghaladott mintákat el kell engedjük. A spontán, “laza” emberek könnyedén teszik ezt, irigyeljük őket, míg minket sokáig “fogva tarthat” egy-egy ilyen életszakasz. Tudjuk ugyan, hogy már nem tartogat számunkra semmi jót a helyzet, amihez ragaszkodunk, de mégis a félelmeink, tudattalan gátjaink akadályoznak minket abban, hogy továbblépjünk.

Mik lehetnek azok a helyzetek, amiket nehezen engedünk el, és miből érezzük, hogy meghaladtuk már azt?

Nagyon gyakran tartunk ki olyan párkapcsolatban vagy házasságban, ami nem működik már. Ezt abból érezzük, hogy folyamatosan fáradtak, levertek vagyunk, fizikai tüneteink vannak, már nem ad számunkra energiát, és a közös időtöltések a párunkkal üressé váltak. Az intimitás már régen nem működik, titkon mindkét fél egy harmadikról álmodik. Együtt maradunk mert ott vannak a gyerekek, kérdés, hogy ezzel milyen párkapcsolati modellt mutatunk számukra. Létrehoztunk egy közös életet, kár lenne veszni hagyni, pedig lehet, hogy külön még sikeresebbek lennénk.Nagyon félünk az egyedülléttől, és attól, hogy nem találunk majd párt, de lehet, hogy rálelünk a boldogságunkra egyedül, és ezután egy hozzánk méltó társat vonzunk be. Mit fognak mondani a szülők, a szomszédok, miközben ők is lehet, hogy titkon az új életről ábrándoznak.

A munkánk unalmassá vált számunkra, depressziósan kelünk fel reggel, hogy “már megint be kell mennem dolgozni”, a hétvége nem tud elég hosszú lenni számunkra, hogy legyen erőnk hétfőn újra munkába állni. Ez az érzés egy idő után egyre rosszabb lesz, kiégünk, elfáradunk, fizikai tüneteink lesznek.

Félünk, hogy nem fogunk másik munkát találni, holott lehet hogy egy számunkra sokkal kedvezőbbet kapunk. Tudjuk belül, hogy mit is szeretnénk igazán csinálni, de nem hiszünk benne, hogy sikerre visszük, pedig milyen jó érzés is az, ha valakinek a hobbija a hivatása.

Mi gátol minket abban, hogy elengedjünk? Mit tegyünk?

Három dolog állhat a ragaszkodásunk hátterében:  múltunk, a jelenünk és a jövőnk.

A múltból, a gyerekkorunkból hozunk mintákat, “üzeneteket” a szüleinktől, hogy mit is kell tennünk egy számunkra terhes helyzettel, és maguk a szüleink is mintát mutattak erről nekünk, mi ugyanígy örökítjük tovább is gyerekeink számára a “recepteket” az élethez.

Ha a szüleink a végsőkig kitartottak egy feszültségekkel teli házasságban, mi magunk is hajlamosak lehetünk erre. Ha szüleink nagyon csúnyán váltak el egymástól, szintén félhetünk attól, hogy mi ne kövessük el ugyanezt a hibát.

Apukánk vagy anyukánk soha nem lépett előre a munkahelyén, kedvetlenül tette a dolgát, ez sem a váltás sikerességét üzenheti számunkra.

A jelenben vannak félelmeink, gátjaink, és úgy érezzük, hogy a “rossz” (helyzet) még mindig jobb, mint a “legrosszabb” (amit nem ismerünk). Ismerős a múltunkból a helyzet, amiben élünk (szüleinktől), éppen ezért fogadjuk el, hiszen ők is ezt tették. “Rossz, de legalább ismerős.”

A jövő ismeretlen, nem láthatunk bele, és ez elbizonytalanít minket. Senki sem ismerheti a jövőt, de hihetünk benne, hogy tartogat még számunkra csodákat, ajándékokat. Ha meg merjük lépni a számunkra félelmetes döntést, erősebbé tesz minket, később tudásunk lesz arról, hogy igenis képesek vagyunk rá. Ettől fejlődik a személyiségünk, magabiztossá válunk, és egy olyan női/férfi modellt tudunk mutatni a gyerekeink számára, amilyennek szeretnénk őket felnőttként látni.

Ha ilyen helyzetben vagy, gyere el hozzám, és együtt megtaláljuk az okokat, hogy miért is nehéz neked a továbblépés.

Szeretettel,

Gazdag Enikő pszichológus, pár-és családterapeuta

 

 

 

Megcsalva

megcsalas__vajon_megeri_

“Úgy érzem, hogy a férjemnek van valakije!”, “Beleszerettem egy nős férfiba!”,  “A szeretőmet vagy a páromat válasszam?”, “Nem tudom, hogy mi a megoldás…”

Akinek ismerősek ezek az érzések, az biztos, hogy egy szerelmi háromszögben van, vagy már előfordult vele élete során, hogy egy ilyen helyzetbe került. Sőt, akár a szülő mintánkból is ráismerhetünk ezekre a kétségekre, de akkor még lehet, hogy gyerekként nagyon is tudtuk, hogy mi a “helyes” megoldás. Aztán felnőttünk,  és úgy alakult az életünk, hogy magunk is átéljük ezeket a dilemmákat.

Hogyan kerülünk bele egy szerelmi háromszögbe?

Amikor szerelmesek leszünk, azt hisszük, hogy ez örökké fog tartani, és semmit nem is kell tennünk, hogy megőrizzük ezt az állapotot. Az is előfordulhat, hogy egy olyan emberbe szeretünk bele, aki nem független. Elhisszük, mert el akarjuk hinni, hogy a szerelmünk boldogtalan az alapkapcsolatában, és csak ránk várt, hogy léphessen. Hogy meddig hiszünk ebben, személyfüggő, de sokan évekig kitartanak egy szeretői szerepben. Lehet, hogy jó így nekik, mert pont ennyi fér bele jelenleg az életükbe, de az is lehet, hogy a remény tartja őket benne.

A szerelem időszakában sok mindent másképpen látunk, mint amikor megjelennek a párkapcsolati problémák. Azt, hogyan hogyan kezeljük ezeket, sokszor a hozott mintáink határozzák meg. Néha a párkapcsolati feszültségeket időlegesen enyhíti egy külső kapcsolat, ami később “függőséggé” válhat. Így aztán végképp nehéz eldönteni, hogy min is kéne javítani, az alapkapcsolaton, vagy esetleg lépni kéne az új felé.

Mások elhiszik, hogy a párjuk hűséges, igaz, hogy sok a probléma, de hát majd megoldódik valahogy. Egyre kevesebbet van otthon párjuk, furcsán viselkedik, de biztosan sok a gondja. Miért is nem akarjuk meglátni, hogy belépett egy harmadik képbe?

Ezeknek a helyzeteknek sokszor a családi mintákban rejlik a gyökerük, főként tudattalanul. Ezeket cipeljük magunkkal később a párkapcsolatainkba, és igaz, hogy egyrészt végre megértjük a szüleinket, de másrészt akkor végképp nem tudjuk a megoldást. Új szempont, új megoldási mód kéne, de hát azt honnan vegyük. A barátok mind másképpen oldják meg, mást mond a vallásunk, ráadásul a szorongásunk a félelmünk, és a bűntudatunk megbénít minket.

Igen, a legrosszabb az egész háromszögben, hogy félünk, önmagunkat vádoljuk, és egyre jobban elveszünk a helyzetben.

Mit tegyünk?

A legfontosabb, hogy tudatosítsuk az okokat, hogy miért is kerültünk bele egy szerelmi háromszögbe. Foglalkoznunk kell a negatív érzéseinkkel: a félelmeinkkel, a bűntudatunkkal és a kilátástalansággal.

Ki kell fejlesztenünk új megoldási módokat, felismerni új nézőpontokat, ehhez arra van szükségünk, hogy megértsünk önmagunkat, és a többi szereplő érzéseit is.

Ebben segítünk neked, hogy képes legyél megtalálni a megoldást:  gyere el a “Szerelmi háromszögben” címmel tartandó workshop-unkra, amit párterapeuta kollégával együtt tartunk:

https://www.facebook.com/events/227872214238662/

Gazdag Enikő, pszichológus, pár-és családterapeuta

Újrakezdés

free

Sokszor kerülünk olyan élethelyzetbe, amikor úgy érezzük, hogy szükségszerűen váltanunk, változtatnunk kell, és ez elbizonytalanít minket. A váltás elkerülhetetlen volta érintheti bármelyik életterületünket: a munkánkat, a párkapcsolatunkat, hobbijainkat, az életmódunkat.
Miből érezzük, hogy elkerülhetetlen a változtatás?

Nagyon sok jel utalhat arra, hogy “megcsömörlöttünk” egy bizonyos életterületen, pl. már nem ad energiát, inkább elvesz (kiürült, elhidegült párkapcsolat, unalmas munka, “már megint be kell menni” érzés, monoton hobbi végzése, “már megint ugyanazok a gyakorlatok ” érzés), fásultnak és üresnek érezzük magunkat, elfáradtunk, depressziósak vagyunk, kiégtünk, titkon arról álmodunk, hogy talán jobb is lehetne.
Mit tehetünk, hogy képesek legyünk változtatni?

Az első és legfontosabb, hogy higgyük el magunkról, hogy képesek vagyunk változtatni, sőt tudjuk is a megoldást, hogy hogyan. Mindenkiben van egy kép arról, hogy mit tenne akkor, ha elég bátor, elég magabiztos lenne. Ez képzeljük el magunknak, hogy a vágyott állapot milyen lenne számunkra, hogyan nézne ki. Pl. egy boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolat miben különbözne a jelenlegitől, mit kéne változtatnunk hozzá. Pl. Ha nem működik az intimitás a párjával, milyen lenne ez ideálisan. Ha meghatároztuk, hogy mire is vágyunk, kijelölhetjük a lépéseket. Elmegyünk párterápiára, szervezünk egy közös hétvégét a párunkkal, tanácsot kérünk olyan barátoktól, akiknél ez jól működik, stb.
Ha úgy érezzük, hogy mindent megtettünk azért, hogy elérjük az ideális állapotot a kapcsolatunkban, és továbbra sem tesz boldoggá minket, ragaszkodjunk a vágyott képhez és legyen erőnk lezárni a nem működő mintát, és újat kezdeni.

Miben segíthet a szakember, a pszichológus?
Az a tapasztalatom, hogy nagyon sok embernek a legnagyobb gondja az, hogy a problémáit senkivel sem tudja megosztani, egyedül van velük, nincsen “kapaszkodó” számára. Ilyenkor eljön hozzám, és már az, hogy megfogalmazhatja a gondjait, érzéseit felszabadítóan hathat, tehát az első lépést már megtette ezzel a változtatás felé.
Azoknak az embereknek akiknek van támogató baráti körük, úgy érezhetik, hogy a barátok elfogultak velük, és azt mondják, amit ők hallani szeretnének. Ilyenkor jól jön számukra az objektív “szem”.
A terápiás cél megfogalmazása az első ülésen már beindítja a változást, hiszen el kell képzelni a kliensnek, hogy milyen is lenne a vágyott állapot számára, ami felé tart.
A további közös munka a kliensnek kapaszkodót, reményt, erőt és tudást ad, felismeréseket önmagáról, megtanulja egy kicsit más perspektívából látni a helyzetét, és elindít olyan belső folyamatokat amik megérlelik a változást.

Keressen bizalommal,

Gazdag Enikő pszichológus, pár- és családterapeuta

 

 

Nők Lapja Psziché – Családi fotóalbumok

NokLapjaPsziche_Csaladi_Fotoalbumok_f

 

A családi emlékek, a generációról generációra öröklődő minták és hiedelmek fontos részét képezik az egyén személyiségének. A családi mítoszok  és örökségek által formálódik az élethez való hozzáállás, a párkapcsolat, a szülővé válás, stb. Pl. egy katona családban fontos érték a fegyelmezettség, szigor, a gyerekek is gyakran ebben a szellemben nevelkednek. Ezért a családi képek mesélhetnek az illető örökségeiről, személyiségéről, ami nagyon hasznos adalék lehet az egyéni vagy párterápiában.

Viszont a képek mindenki számára láthatóvá tétele sok buktatót rejthet magában, érdemes inkább csak egy szűk kör számára felfedni. A világhálón csak olyan információt osszunk meg másokkal, ami személyes adatokat nem tartalmaz,és a családtagok is beleegyeztek a közzétételben. A régi családi képeket őrizzük meg egy szűk kör számára.

 

 

NokLapjaPsziche_Csaladi_Fotoalbumok

Blikk – Idős korban utolér a boldogság

Blikk_Boldogsag-f

Az élet közepén, 40-50 éves korban szükségszerű fejlődési folyamat, hogy elérjék az emberek a harmóniát, lelki békét. Az életközépi krízis tapasztalataim alapján, már 36-37 éves kortól elkezdődik, és jó pár évig tart. Egyeseknél később kezdődik, de a jellemzője ennek a szükségszerű krízisnek, mindenkinél ugyanaz. Az egyén, aki már általában elérte a pályája csúcsát, gyerekei vannak, párkapcsolati tapasztalati (házasság, akár több is, válás stb.), a belső világa felé fordul, és értékválságba kerül. Újraértékeli, hogy mik a fontosak számára az életben, mely normák, értékek mentén szervezze a következő 40 évét. Gyakran ilyenkor fordulnak az emberek a spiritualitás,, vallás felé, fontosabb lesz a belső, lelki munka  mint a külső, anyagi értékek. Ez egy hasznos életkori krízis, amely újra értemet adhat az ember életének.

Blikk_Boldogsag

Bors: Megszűnt a kontroll

Bors_Megszunt_a_kontroll_f

Egy ilyen öngyilkosság elkövetésének hátterében nagyon komoly pszichés zavartság, személyiségbeli elakadás, depresszió lehet. Maga az  tény, hogy egy férfi sosem vált le az édesanyjáról, nem volt párkapcsolata, saját családja, azt jelzi, hogy súlyosan sérült lehetett az anya-fia kapcsolat, az anya sem “választotta” le magáról felnőttkorú fiát. Az ilyen elakadások mögött nem tejesített életkori feladatok lehetnek (leválás a szülőkről, párkapcsolati tapasztalatok, apává válás, saját identitás kialakulása stb.), amelyek eleve különböző zavarokhoz vezetnek (szorongás, pánikbetegség, depresszió, skizofrénia). Az édesanya halála céltalanná tette a “fiú” életét, és úgy tűnik, hogy az addig is meglévő problémákat felerősítette, és az egyetlen megoldásnak az öngyilkosságot érezte a fiú. Érdekes lehetne tudni, hogy az édesapa mikor ment el, és hogyan.

Bors_Megszunt_a_kontroll_2