Tegyük a kezünket a szívünkre: nagy valószínűséggel volt már arra példa életünk során, hogy valakit „lekoptattunk”. Ahogy arra is, hogy minket koptattak le. Sajnos sok esetben így érnek véget az ember baráti (vagy legalábbis az egyik fél által annak vélt) kapcsolatai, főleg gyerek-, illetve fiatalkorban. Felnőttként egyre nagyobb kihívás a barátságokat fenntartani, és nem is mindig sikerül. De hogyan kell egy ilyen szituációt kezelni?
„Már nem kedvellek” – mondja A sziget szellemei (The Banshees of Inisherin) című filmben Colm Doherty (Brendan Gleeson) régi barátjának és ivócimborájának, Pádraic Súilleabháinnak (Colin Farrell), látszólag minden előzmény nélkül. A 2022-es ír dráma különleges, mert egy barátság viharos szétbomlását mutatja be – erről pedig, ha belegondolunk, alig születnek művek. Pedig a baráti kapcsolatok végét is többször megtapasztaljuk életünk során, csak úgy, mint az elmúló szerelmet, szakításokat és válásokat. A barátainkkal való szakításról mégis nehezebben beszélünk.
Jobban fáj, mint egy párkapcsolat vége?
Carly Breit, a Time magazin újságírója egyenesen amellett érvel, hogy egy barátság megszakadása esetenként fájdalmasabb lehet, mint egy párkapcsolaté. Miriam Kirmayer szerint, bármi is vet véget a barátságnak, legyen az egy konfliktus, vagy valamilyen külső ok (pl. megváltozott életkörülmények) miatti fokozatos elmúlás, ezt általában nem tudjuk szavakba önteni.
„Ebből olyan szituációk kerekedhetnek, amelyekben megbántva érezzük magunkat. Vagy mert helytelenül kezeltük, vagy mert váratlanul ért, de nem igazán tudjuk, hogyan néz ki egy barátok közötti szakítás”
– mondja Kirmayer. Egy párkapcsolatnak van egy végpontja: bármilyen fájdalmas is, a szakítás ténye ki van mondva. Mivel egy barátság esetén szinte nincsenek is mintáink arra vonatkozólag, hogyan kell véget vetni neki, így a helyzet csak még bonyolultabb és zavarosabb lehet. Ezekről a „barátproblémákról” nem is beszélünk annyit, mint a párkapcsolati gondjainkról, ezért sokan azt érezhetik, az előbbiekkel egyedül vannak, pedig ez koránt sincs így.
Marni Feuerman pszichoterapeuta arra hívja fel a figyelmet, hogy amikor egy romantikus kapcsolatnál a felek (ideális esetben) tisztázzák, mit várnak el egymástól, addig a barátságok esetében nincs így. Nem kommunikáljuk az elvárásainkat egymás felé, ezért is lehet, hogy az egyik fél többet, komolyabbat, mélyebbet lát bele, mint a másik. Ez a kommunikációhiány aztán még több problémához vezet: az, akinek az igényei nem elégülnek ki, csalódik, de jellemzően nem mondja ki. A másik pedig gondolkodhat azon, hogy mit csinált rosszul.
Ha pedig megtörténik a szakítás – akár kimondva, akár kimondatlanul – akkor is jellemzően maradnak nyitott kérdések. Ha egy párkapcsolat véget ér, a felek megbeszélhetik, hogy barátok maradnak a jövőben, vagy inkább nem akarják többet látni sem egymást. De ha két barát útja elválik, akkor mi lesz?
Sok kérdés merül fel akkor, ha két barát szakít. Szeretnének-e még kapcsolatban maradni valamilyen szinten? Hajlandók még találkozni, ha a közös barátaik szerveznek programot? – sorolja a problémákat Feuerman. Ha ezek nincsenek tisztázva, akkor az még több kellemetlen szituációhoz vezet.
Barát és barát között is van különbség
Gazdag Enikő pszichológus, pár- és családterapeuta szerint meg kell különböztetnünk az életre szóló, évtizedeken át tartó barátságokat, és azokat, amelyek egy adott élethelyzethez köthetők.
„Vannak a felszínes, például amikor valakivel együtt dolgozunk, egy egyetemen, egy csoportban tanulunk, egy konditerembe járunk stb. Másrészt vannak a mélyebb, intimebb kapcsolatok, amikor megosztjuk egymással a lelki problémáinkat, meghallgatjuk egymást. Van benne támogatás, elfogadás, segítségnyújtás, megértés”
– magyarázza a szakember.
Mivel egyes barátságok sokszor egy adott élethelyzethez kötődnek, ennek a megváltozása magával hozhatja a kapcsolat végét is. Ezzel együtt pedig a negatív érzelmek is megjelennek.
A felnőtt kapcsolatokban gyakran bejön az irigység, a féltékenység, hogy esetleg valami olyanja van a másiknak, ami nekem nincsen. Ha mondjuk szingliként köttetett a barátság, akkor amikor egyiknek lesz egy kapcsolata, a barátság véget is érhet. Mert csak erre volt hivatott, hogy szingliként együtt jártak bulizni vagy utazni. És mondjuk akár az irigység is megjelenik, hogy a másiknak lett párkapcsolata, nekem nem. Vagy mondjuk kollégák voltunk egy osztályon, aztán ha a másikat előléptetik, én meg maradok ugyanott, és jöhet a rivalizálás, a féltékenység
– mondta Gazdag Enikő.
Kommunikáljunk!
Ha érezzük a problémákat a baráti kapcsolatunkban, akkor – még ha nem is könnyű – hosszútávon jobb, ha megfogalmazzuk ezeket, és azt is, ha véget akarunk vetni neki. Arlin Cuncic, a VeryWellMind újságírója azt tanácsolja, hogy lehetőleg ne legyünk agresszívak, vagy ellenségesek, ne akarjunk bosszút állni (például negatív posztok írása a közösségi médiában) illetve mást se vonjunk be a konfliktusba.
A legtöbben általában a már említett eltűnés módszerével élnek: egyre kevesebbszer válaszolnak a már nem kívánatos személynek, akkor is csak röviden, és sosem találnak időpontot egy személyes találkozásra. Ez a módszer azonban sokszor nem célravezető: helyzettől, a kapcsolat hosszától és mélységétől függhet, hogy „jár-e” a másiknak magyarázat. És persze az is lehet, hogy a másik nem veszi a lapot, vagy egyszerűen csak jóval nagyobb stressznek tesszük ki őt – és akár magunkat is – azzal, hogy elhúzzuk a dolgot ahelyett, hogy kimondanánk az érzelmeinket.
Ha utóbbi, azaz amellett döntünk, hogy kimondjuk a problémáinkat, akkor azt is tisztáznunk kell, mit várunk a beszélgetéstől: szakítást, vagy megoldást? Könnyen lehet, hogy ha őszintén megmondjuk, mi bánt minket, akkor a másik is megnyílik, és közösen sikerül megoldani a gondokat. Akárhogy is, igyekezzünk kordában tartani az érzelmeinket: ne hagyjuk, hogy a harag beszéljen helyettünk, és ne okoljuk mindenért a másikat. Ugyanígy „szünetet” is kérhetünk, akár a nagy beszélgetés után: a lényeg, hogy kérjünk időt a másiktól. Akárcsak egy párkapcsolatban, úgy egy barátságban is segíthet, ha egyet hátra lépünk, és kívülről szemléljük a történteket.
Az is lehet, hogy nincs mit megbeszélni, mert a barátság olyan szinten káros. A VeryWellMind cikke szerint a toxikussá vált kapcsolatokra az a jellemző, hogy az egyik fél érzelmileg lehúzza a másikat, nem támogatja, inkább manipulál, hazudik, és sose sincs ott akkor, amikor szükség lenne rá. Az ilyen „barátságok” végén inkább jellemző, hogy a bántott fél nyíltan kimondja, hogy a továbbiakban nem tolerálja a másik káros viselkedését. Súlyosabb esetben ez egy fájdalmas veszekedés formájában csúcsosodik ki, ami bár szintén megterhelő érzelmileg, de hosszú távon jót tesz a mentális egészségének.
Akárhogy is van vége egy barátságnak, az mindenképpen megvisel.
Egy kisebb gyászhoz hasonló folyamatot él meg ilyenkor az ember, és nincs is ezzel semmi gond. Ha úgy érzed, nem tudod megváltoztatni a toxikus kapcsolatot, akkor teljesen rendben van, ha meggyászolod, tovább lépsz, és megpróbálsz újakat kialakítani
– mondja dr. Feuerman.
Nehéz újakat találni
Felnőttként viszont az is nagy probléma, hogy új barátságokat sokkal nehezebb kötni, mint gyerek- és fiatalkorban, amikor például éveken át tartó iskolai élmények kovácsoltak össze. Az elmúlt években a koronavírus-járvány, és a vele járó bezárkózás is megnehezítette az új kapcsolatok kialakulását, illetve a már meglévők fenntartását is.
Egy 2020-as tanulmány 40 okot nevezett meg, amelyek akadályozzák egy új barátság kialakulását. A leggyakrabban felhozott indok a bizalom hiánya volt, ezt követte az idő hiánya, majd a harmadikként a zárkózottságot hozták fel. Ahogy Anastasia Hronis klinikai pszichológus írja a The Conversationben, a felnőttként már jóval öntudatosabbak vagyunk, mint gyerekkorunkban. Ez persze nem egy negatív dolog, de az új kapcsolataink terén akadály lehet. Ha már egyszer megingott a bizalmunk, vagy visszautasítottak minket, akkor nehezebben leszünk nyitottak egy új baráti viszonyra. Hiszen ilyenkor ugyanúgy sebezhetők leszünk, mint egy új párkapcsolat esetén.
Az időhiányon sincs mit csodálkoznunk. A karrierünk, a családunk, illetve egyéb elfoglaltságaink rengeteg időnket igénybe veszik, nehéz a megszokott napirendünkbe egy új ember beilleszteni. És persze az sem mindegy, hogy mivel töltjük el a közös időt: például hiába ülünk a kollégáinkkal egy irodában heti 40 órát, az nem minősül ugyanannyi minőségi időnek. Egy amerikai kutatás szerint 50 együtt töltött óra szükséges ahhoz, hogy ismerősökből barátok legyenek, az igaz barátsághoz pedig több mint 200.
Hronis azt tanácsolja, hogy az akadályok, nehézségek ellenére legyünk nyitottak az új emberekre. Első körben ne a 200 óra lebegjen a szemünk előtt, hanem próbáljunk meg csak napi tíz percet a potenciális barátokra szánni (természetesen ez a régi kapcsolatok fenntartására is érvényes). Pár üzenet, egy gyors telefonhívás hosszú távon meghozhatja a gyümölcsét. Ha pedig összejön egy találkozó, az legyen tényleg minőségi együtt töltött idő: próbáljunk meg kiiktatni minden olyan tényezőt, ami elterelhetné a figyelmünket.
Ami pedig a legnehezebb, hogy ne féljünk megosztani a másikkal az érzékeny gondolatainkat. Ehhez persze már szükséges némi bizalom, és az is nagyon fontos, hogy ne egyszerre zúdítsuk a másikra a gátlásainkat, lelki terheinket, sérelmeinket. A nyitás sokszor félelmetes, de szükséges kockázatot vállalnunk azért, hogy igazi kapcsolatokat alakítsunk ki.
Forrás: Házipatika
