A saját szavaimmal élve a nárcisztikus férfi egy olyan férfi, akinek kulcsfontosságú az elismerés, a rajongás és ennek elérése érdekében hajlandó bármit megtenni. Pont emiatt gyakran találkozunk vele vezető beosztásban vagy vállalkozóként is.
Ezt a kártyát a Dixitben találtam és terápián is gyakran előkerül: ez a „nárcisztikus kártyája” – pont ugyanígy néz ki egy nárcisztikus férfi is: kívül a csillogó-villogó páncélt felépítette az elismerések begyűjtésére, de belül egy törékeny, traumatizált 3 éves kisgyerek maradt, akit nem szerettek a szülei.
Fontos leszögezni, hogy ez fejleszthető, „gyógyítható”, de kétségkívül ok energiát és időt igénybe vevő folyamat.
Egy nárcisztikus személy akkor gyógyul, amikor a „a belső gyerekét” megtanulja és elkezdi integrálni. Ennek a gyógyulásnak a csúcsa a saját sebezhetőségének felvállalása.
A teljes gyógyulás nagyon ritka, de nem is minden esetben „szükséges”.
Egy harmonikus párkapcsolathoz bőven elegek az előző szintek. A nárcizmus kifejezést Sigmund Freud alkotta meg a görög mitológiai alakra, Narkisszoszra utalva. Ő úgy gondolta, hogy egy bizonyos szintű nárcizmus mindannyiunkban születésünktől fogva jelen van.
Szóval akkor mindenki, aki vezető pozícióban van, vállalkozó és nagy az önbizalma, nárcisztikus?
Röviden: nem.
Csak, hogy jól értsd: a realitással egyező magasfokú önbizalom még nem jelenti azt, hogy az illető egyértelműen nárcisztikus. A lényeg a „realitással egyező” részen van!
Ugyan ez igaz a nagy ambíciókra is. Nem attól lesz valaki nárcisztikus, hogy nagy, jövőbe mutató tervei vannak, mert úgy érzi, hogy azok által élvezheti az erő, a szabadság birtoklását, hanem attól, ha valaki gátlástalanul és akár másokon eltiporva küzd az erő birtoklásáért.
Andrew P. Morrison – erre a gondolatmenetre felcsatlakozva, úgy gondolja, hogy felnőtt korban egy egészséges nárcizmus indokolt is, hiszen ez teszi lehetővé, hogy az ember tisztában legyen a szükségleteivel, ennélfogva kiegyensúlyozottá válhasson az életben és a kapcsolataiban is.
Az egészséges nárcizmus az én strukturális őszintesége, az én- és tárgyállandóság elérése, összehangoltság az ego és a superego között, egyensúly a libidó és az agresszió mint motivációk között.
Ronnie Solan szavaival élve
„az egészséges nárcizmus olyan, mint egy érzelmi immunrendszer, ami védi az ember lelki egyensúlyát az idegen behatásokkal, ártalmakkal szemben.”
Az egy állandó, valóságos tulajdonságainkon alapuló, önmagunk iránti érdeklődés, ami Freud szerint egy alapállapot, melyből az ember szerelme tárgyának tulajdonságait hívja életre. Freud azt állítja, hogy a szülők szeretete a gyerek felé értelmezhető saját nárcizmusuk újjászületéseként is, hiszen a gyerek sokszor mindenhatónak hiszi magát, a szülők pedig ösztönzik ezt az érzést, mert olyan dolgokat látnak a gyerekben, amiket ők maguk sosem értek el.
Semleges megfigyelőkhöz képest a szülők hajlamosak túlértékelni a gyerekeik képességeit. Ha a szülők extrém módon ennek ellentétét gyakorolják: visszautasítják vagy következetlenül, hangulatuktól függően adnak megerősítést a gyereknek, akkor az nem lesz tisztában saját szükségleteivel és felnőttkorban nagy eséllyel a borderline szindrómára vagy nárcisztikus személyiségzavarra utaló viselkedésimintákat mutatnak. Nőkre inkább az előbbi, férfiakra inkább az utóbbi jellemző a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő emberek több, mint 80%-a férfi.
Bár a legtöbb embernek vannak nárcisztikus személyiségvonásai, túlzott mértékű megjelenésük már kórosnak számít. Hotchkiss létrehozott egy listát, melyet a nárcizmus hét főbűnének neveztek el.
Kíváncsi vagy rájuk?
Hamarosan folytatjuk!