Jobb, ha e téren senki sem ringatja magát álomvilágba: az első karácsony a szerettünk nélkül rettenetesen nehéz lesz. De az általunk megkérdezett pszichológus segíthet a gyászfeldolgozásban.
Mindig az első karácsony legrosszabb
Sajnos a gyászév olyan kifejezés, ami ismerős lehet azok számára, akik vesztettek már el valakit. Ez a szó írja le az első olyan évet, amit eltöltünk a szerettünk nélkül. Az első születésnapod nélküle és az ő első születésnapja. Az első házassági évforduló vagy éppen az első karácsony.
Mindannyian másképp gyászolunk és eltérő ideig is tart. Ezt nem lehet felgyorsítani, de dolgozni kell rajta, és lépésről-lépésre haladni a gyógyulás útján, amihez mindenképpen érdemes szakember segítségét kérni. Van, aki a második-harmadik évben is ugyanúgy a padlón van, mint az elsőben. De kétségtelenül az első karácsony a szeretett személy nélkül szokta a legjobban megviselni az embereket.
Hiszen olyan abszurdnak tűnik a szeretet ünnepe a szeretett személy nélkül. Automatikusan az előző karácsonyon fog járni az eszünk, amelyen még ott volt. Ez az összehasonlítgatás pedig talán már soha nem szűnik meg. Mindig lesz egy ünnepnap, élmény, reakció, amiről eszünkbe jut, hogy akkor éppen mit csinált vagy mit mondott volna.
De ahogy a fájdalom, idővel az összehasonlítgatás mértéke is csökkeni fog. Türelmesnek és megértőnek kell lennünk önmagunkkal.
Nem baj, ha nem vagy ünnepi hangulatban
Az ünnepekkel kapcsolatban sokakban él az a téves elvárás, hogy ilyenkor muszáj ünnepi hangulatban lenni és jól érezni magukat. Ám teljesen meg lehet érteni azt, ha ez különböző okokból nem sikerül az embernek, pláne akkor, amikor gyászol. Nem is szabad ilyenkor magára erőltetnie a jó hangulatot és úgy tennie, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, nem fájna, mert úgyis el fog jönni a pillanat, amikor elszakad a cérna.
Nagyon fontos, hogy az ember ne rejtegesse az érzéseit. Még a gyerekei előtt sem. Nem szabad azt gondolni: elrontom a karácsonyt azzal, hogy így látnak. A gyászfeldolgozás folyamat része az érzelmeink felvállalása és nyíltan történő kommunikálása. Ezért ha bárki megkérdezi a gyászolót arról, miért sír, nyugodtan elmondhatja.
Azzal sincs baj, ha az ember egyedül szeretné tölteni az ünnepeket és nem vágyik társaságra. Csak akkor válassza a magába fordulást az ember, ha tényleg azt érzi: nincs ereje jópofizni vagy társaságban lenni. Mindenkinek szíve-joga így tenni. Másoknak társaságban könnyebb átvészelni az ünnepeket, főleg akkor, ha közös a gyász. El lehet marasztalni a karácsonyt, de nem célszerű akkor, ha gyerekek is vannak, akik számára fontos az ünnep. Bár a gyásznak több fázisa van, karácsonykor nem biztos, hogy a menekülést a legcélszerűbb választani. De mindenképpen érdemes rá felkészülni.
Az új és régi hagyományok ötvözése lehet a megoldás
A karácsony bizony eltörölhetetlen ünnep. Célszerű szembenézni vele és folyamatosan felkészíteni rá a lelket. El kell fogadni: sajnos a szerettünk már nincs velünk és emiatt minden más lesz.
Gazdag Enikő pszichológus, pár- és családterapeuta szerint nem kell „kizárni” az elhunytat az ünnepből: „Meg lehet sütni azt a süteményt, amit az elhunyt szeretett. Van olyan kliensem, aki például ilyenkor az elhunyt nagymamája receptjét készíti el. Vagy úgy díszítse fel az ember a fát, ahogy anno az eltávozott rokon is tette. Meg kell találni a módját annak, hogy megemlékezzen róla valamilyen karácsonyi rituáléval. Ugyanakkor a családi gyászfeldolgozásban létfontosságú, hogy lehessen beszélni róla, ezért jó, ha felidézik, mi volt akkor, amikor még élt és ott volt velük. Lehet ezt az időszakot arra használni, hogy emlékezzenek az elhunytra, kimenjenek hozzá a temetőbe és vigyenek valami ajándékot neki. Mindenkinek más válik be.”
Vannak, akik inkább elutaznak, vagy más rokonnál töltik a karácsonyt. Rengeteg lehetősége van az embernek, és csak az számít, hogy megtalálja a számára lehető legkellemesebb opciót és kímélje a lelkét.
Lehet magányosan, a legnagyobb csendben gondolni az elhunytra. Vagy vele kapcsolatos ebéd közben anekdotákat mesélni családi körben, akár később videót, képeket nézegetni róla. Ne legyen tabu a veszteség. De mivel teljesen eltérő az, ahogy egyénileg és családilag dolgozzuk fel, lényeges azt is kiemelni: az sem baj, ha jól tudod érezni magad. Ha a fájdalom ellenére is tudsz mosolyogni, és szeretetet érezni a lelkedben.