A párterápia többek között a párok közötti konfliktusok kezelésével, feldolgozásával, tudatosításával és a kommunikáció javításával foglakozik, amelynek során egymás hatékonyabb megértésére tanítjuk őket. Több évtizedes szakmai gyakorlatom során mindig találkozom olyan tipikus “hibákkal”, amiket szinte minden pár elkövet a párkapcsolata során. (Ezek automatikusan, “csípőből” jönnek, gyakran gyerekkorban tanult minta.) Ezek az aprónak tűnő, de hatalmas jelentősséggel bíró “tippek” már pár alkalom után jelentős pozitív változást hoznak a párok egymás közti viszonyában. Ezeket a tippeket sokszor megosztom velük, míg tudatosítják és elkezdik gyakran használni.
Akkor lássuk őket:
“A párom igazán tudhatná, hogy mire van szükségem. (Pl.: sosem hoz virágot.)“ Nem, a másik nem “gondolatolvasó”, nem feladata kitalálni, hogy a párjának mire van szüksége, hanem az igényeket kommunikálni kell. Pl.: “Nagyon örülnék néha egy csokor virágnak”.
A másik teljesíti a kérést és virágot hoz. “Így nem is örülök neki, mert szóltam neki.” De, igenis értékelni kell, mert a másik meghallotta a kérésünk, és mivel fontosak vagyunk neki, teljesíti azt. Így kezdünk figyelni a párunk valódi és nem kitalált igényeire.
Konfliktushelyzetben gyakran az az automatikus feltételezésünk, hogy a párunk direkt csinálja, amit csinál, rosszat akar nekünk, vagyis bosszantani szándékozik minket. Nem, mert egy párkapcsolatban a felek gyakran csakis az ösztönös védekező mintákat hozzák, a dühöt, a haragot, de nem céljuk a “rossz akarás”, hanem elsősorban önmaguk védelme. Tehát a párunk soha nem akar rosszat nekünk, lássuk meg a mögötte lévő érzéseket, a félelmet, a csalódottságot, a tehetetlenséget, stb., ami a konfliktust generálja. Ezekről érdemes kommunikálni, amikor már a felek lehiggadtak. A vita “hevében” beszűkül a gondolkodás, később, távolabbról nézve a helyzetet, könnyebben ráláthatunk. Vizsgáljuk meg magunkban, hogy mi is fájt nekünk a legjobban a konfliktusban. Pl. “Amikor azt mondtad nekem, hogy…,abban az fájt nekem, hogy…”, “Amikor ezt meg ezt csinálod, azt érzem, hogy…”
Folyt. köv.