A Nagy Ő-vel kapcsolatban kérdeztek meg, mi gondolok róla, létezik-e, mi formálja azt, hogyan tudjuk megtalálni.:-) Jó olvasgatást!
1. Mit gondol, a mai fiatalság mennyire hisz a Nagy Ő létezésében?Mi formálja a Nagy Ő képüket?
A mai fiatalság Nagy Ő képére nagy hatással van a média, az amerikai filmek, ahol a tökéletes, erős, mindenhez értő, okos, határozott, céltudatos férfi képét sugallják a lányok felé, akik ezt is keresik, és aztán csodálkoznak, hogy a „Való világban” élő férfiak sebezhetőek, kevésbé tökéletesek. Sok szingli lány vagy egyedülálló hölgy ezért is nem találja a párját, mert nem hús-vér férfit keres, hanem egy ideált. A vámpíros (Twillight) könyvek elterjedése szintén rátesz egy lapáttal erre a Férfi ideálra, halhatatlanná teszi őt, aki képes saját agresszióját a szerelemért megfékezni.
2. A Nagy Ő létezése körüli mítoszokhoz társítunk-e negatívumokat? Avagy, a Nagy Ő-ben való hit jó dolog-e?
Azt mindenképpen jó tudni, hogy kire vágyunk, milyen társat képzelünk el magunk mellé, ehhez nélkülözhetetlen az önismeret és a sok tapasztalat az előző kapcsolatainkból, mert mindezek után áll össze a Kép arról, hogy milyen pár is való hozzánk. Ezt hívhatjuk akár Nagy Ő-nek is, klienseimnek ezt úgy szoktam modellezni, hogy a tapasztalatok a puzzle-darabok, és ha összeáll a kirakott puzzle, akkor találjuk meg a hozzánk illő Társat (Nagy Ő-t). A hit az mindig jó, hiszen ha valamit elképzelünk, azáltal teremtjük meg.
3. Változtak-e minőségben a párkapcsolatok az elmúlt 20 évben?
Természetesen változtak, ezt is formálja a kultúra, a társadalom és a média, kisebb értéket képvisel a család, az összetartás, minden „eldobható”, „lecserélhető”. bizonyos szempontból ennek is megvannak az előnyei, hiszen egy nem működő kapcsolatból ki lehet lépni, viszont a másik oldalról kisebb az elköteleződés a párokban egymás iránt, nem fogadják el, hogy a problémák az élet velejárói, együtt kell, kellene őket megoldani, ezáltal erősödik a kapcsolat. Új tendencia, hogy nőtt az igény a párterápia iránt, egyesekben már megszületett a gondolat, hogy a szakítás előtt érdemes tenni valamit a kapcsolatért. Ezt nagyon hasznos fejlődésnek érzem.
4.Ön,mint párkapcsolati terapeuta hogyan definiálná a Nagy Ő-t?
A Nagy Ő mindenkinek más, jó példa rá az, hogy minden zsáknak megvan a foltja:-), tehát ha valaki jól ismeri saját magát, tudja mire vágyik és letisztul benne az, hogy milyen társ való hozzá, és meg is találja azt, neki az a Nagy Ő. A Nagy Ő az adott személyiség számára legmegfelelőbb partner.
5.Mit gondol erről a teóriáról: Nagy Ő utáni Nagy Ő?
Nagy Ő nemcsak egy lehet az életünkben, több is, vannak olyan kapcsolatok, amelyek 1-1 feladat vagy közös cél végrehajtása után megszűnnek, vagy a pár fejlődése külön-külön más-más irányba zajlik, és nem találkoznak a folyamat végén, különbözőek lesznek, de ettől még pár évig lehetett ő a Nagy Ő a másik számára. Egy-egy életszakaszban a velünk együtt lévő Párunk a Nagy Ő. Lehet, hogy aztán az életünk végéig ő marad, de ahhoz nagyon sokat kell együtt tenni, dolgozni a kapcsolatért, egy irányba fejlődni, közös célokat kitűzni, és a legfontosabb az elköteleződés egymás iránt.
Szerintetek létezik Nagy Ő? Mit gondoltok a vámpíros könyvekről? Miért lett ilyen nagy „kultúsza”?Erről is írok majd! Várom a véleményeteket!
A szex egy párkapcsolatban az intimitás része, ezért fontos alapja a pár között meglévő stabil, kiegyensúlyozott érzelmi kapcsolat. Ebbe belefér az is, ha a hölgynek vagy a párjának fárasztó napja volt, nincs kedve az aktushoz, hogy legyen szabadsága ezt megmondani, de helyette egy filmnézés közbeni összebújás, vagy egy jó beszélgetés is része lehet az intimitásnak.
Ha az igazán pihentető nyaralást akarjuk kiválasztani, nem elég olyan kategóriákban gondolkodni, mint „megterhelő szellemi munkát végzők”, „fizikai dolgozók”, „nagycsaládosok” vagy „nyugdíjasok”. A fentiek mindegyike vágyhat arra, hogy egy ideig ne kelljen a napját percre pontosan beosztania, egy helyben ülnie vagy örökké zajban töltenie a napot. A saját igényeink ismerete és azok képviselete az első lépés. (A második az egészséges alkalmazkodásé…)