Mindannyiunk élete gyökeresen megváltozott idén március óta. Úgy érzem, hogy egyrészt negatívan hatott ránk, másrészt sok tekintetben pozitívan gazdagodtunk általa.
Év elején izgatottan vártuk a híreket Kínából, számolni lehetett azzal, hogy kis hazánkat sem kerüli el az új vírus. De azért mindannyian megijedtünk, amikor március közepén leállt az oktatás, és egyéb más szektorok.
Az első sokk után próbáltunk alkalmazkodni a helyzethez, és rengeteg új élményem, tapasztalatom származik abból az időből, ezeket szeretném megosztani.
- A gyerekek először örültek annak, hogy nem kell iskolába menniük, és a szüleik segítségével tudják folytatni a tanulást. De mostanra inkább már azt látom, hogy megbecsülnek minden napot, hogy bemehetnek az intézménybe, találkozhatnak a kis társaikkal, szünetben együtt lehetnek, és talán még a tanárokat is jobban értékelik.
- Azt is gondolom, hogy egy kicsit átalakult az oktatás, egyre jobban a lényeges információkra, tantárgyakra koncentrálnak a tanárok, mintha enyhült volna egy picit oktatás szigorúsága pozitív irányban.
- Azok a párkapcsolatok, amelyekben van erőforrás, tartalék, erősödtek a karantén alatt. A pár tudott egymásra támaszkodni, ahol gyerek, gyerekek is vannak, összefogni, hogy megosszák a feladatokat, olyan otthoni elfoglaltságokat találni, amelyekre azelőtt nem volt idejük. Ezek a párok megtanultak jobban odafigyelni a másikra, értékelni a közös időt, abból töltekezni, egymás támogatását megtapasztalni. Ezek a párok nosztalgiával gondolnak vissza a karanténos időkre, a legboldogabb időszakuknak jellemezik azt.
Azokban a párkapcsolatokban, amelyekben konfliktusosak voltak a karantén előtt, még jobban felszaporította az ellentéteket az összezártság.
Az egyik, vagy mindkét fél el tudott menni előtte munkába, akár tizenkét órára, vagy a szeretőjéhez, de a kötelező otthonlét megakadályozta ezt, és foglalkozniuk kellett egymással, amit addig elkerültek. Sok új online párterápiánk lett emiatt, csillapítani ezeket a helyzeteket, akár az együtt maradás, akár a különköltözés irányába.
- A munkavégzés módja gyökeresen megváltozott: minden szakma, aki megtehette, átállt az online verzióra, így a pszichológusok is. Eddig is voltak online terápiáim, de a karantén óta nagyon megszaporodtak. Egyrészt nagyon jó volt, hogy tudtuk klienseimmel folytatni a közös munkát, és őszintén megvallva örültünk is egymásnak, hogy ha ilyen formában is, de viszontlátjuk egymást. A másik oldalról új módszereket kellett kifejlesztenem, vagy a régieket átvinni online-ra. Először egy kicsit tartottam tőle, de remekül működött. Pl.: rajzos feladatokat feladtam házi feladatnak, és a következő ülésre lefotózta, átküldte a kliensem, és tudtunk ezúton is foglalkozni vele. A világ minden tájáról lettek új klienseim, pl. Holllandia, USA, Ausztrália, stb. Rettentően izgalmas, hogy pl. Ausztráliában késő este van, amikor nálunk ebéd után, és náluk most tél van, míg nálunk még nyár vége.
Kinyílt, kitágult a világ az online terápiákkal, olyan magyarokkal is van lehetőség foglalkozni, akik a világ másik végén élnek. Sokuk, amikor itthon volt nyáron, meglátogatott a rendelőmben egy személyes ülésre, ezek mindig nagyon meghatóak.
- Sokan elvesztették a munkájukat, ez nagyon szomorú, de volt több olyan kliensem is, akik tudatosan jöttek el az addigi munkahelyükről. Ez egy lehetőség a váltásra, az átképzésre, vagy valami teljesen újba kezdésnek. Láttam olyat is, akik profitáltak ebből, egy számukra sokkal kedvezőbb munkát találtak.
A vírus nem múlt el, továbbra is köztünk van, de én azt látom, hogy a kezdeti ijedtség helyét átvette az elfogadás és a tudatos odafigyelés a higiéniára és egymásra.
Egy kicsit megváltozott, új világban élünk, de sok tekintetben pozitív fordulatot vett az életünk, és megtapasztalhattuk a saját határainkat, tartalékainkat, hogyan tudunk egy új helyzetben alkalmazkodni.
Vegye fel velem a kapcsolatot