Pszichológusnak lenni nehéz. Mert ez egy olyan hivatás, amelynek során az emberek problémáival találkozom. Ha a nehézségeik elmúlnak, elköszönünk egymástól és eltűnnek. Én a kríziseket, fájdalmakat, lelki válságokat látom, ezekkel megküzdeni segítek. De sokszor érnek örömök is, amelyek hitet adnak abban, hogy van értelme csinálni, segíteni a legkülönfélébb embereknek.
A legnagyobb siker számomra az, hogy ha olyan embereket látok „felébredni”, és „megvilágosodni”, akik a legnagyobb lelki mélységet is megtapasztalták. Átélték, „szétestek”, és a segítségemmel önmagukat újra összerakva hihetetlen lelki fejlődésen mentek keresztül.
Azt mondja a pszichológia, hogy hogy a kríziseket jól megoldva gazdagodik az ember személyisége. Ezt megtapasztalni szakemberként óriási élmény. A spirituálisok azt mondják, hogy tudatváltás zajlik és egy magasabb rezgésszintre kerülünk.
Akárhonnan is nézzük, valami történik, mert a szemem láttára zajlanak hatalmas átalakulások bizonyos emberekben. Ehhez „kellenek” a traumák, krízisek, „embert próbáló” helyzetek, de ezeket feldolgozva és megértve lehetőségük adódik az embereknek arra, hogy ezután másképpen nézzenek helyzetekre, értékekre, megértsék, hogy mi miért történik, és így valóban a saját sorsuk „kovácsai” lehessenek. Ez a fajta „felébredés” leginkább jellemező a 30-50 év közötti korosztályra, akik egy ponton szinte mindent megkérdőjeleznek az életükben, és ezután új értékek mentén szervezik újra az életkörülményeiket. Szívesen segítek ebben a változásban is az embereknek.