Category

Szemezgetések

megcsalás

Szerető? De minek? – A megcsalás párterápiája

By | Blog, Szemezgetések | No Comments

A párterápiák nagy része „megcsalásos párterápia”, ami azt jelenti, hogy a párok életében valamilyen módon megjelent maga a megcsalás ténye vagy a megcsalás lehetősége.

Az emberek nagy része fiatal felnőtt korában hajlamos azt gondolni, hogy „ha szeretem a párom, nem csalom meg”, és fordítva a másiktól is elvárják ugyanezt.

Később a hosszabb párkapcsolatokban, házasságokban az előforduló krízisek nyomán, gyakran mégis megjelenik a harmadik. A megcsaló maga is összezavarodik, hogy miért történt mindez, és kérdések merülnek fel benne, hogy hogyan lesz ezután. A kiderülés után a megcsalt fél  „sérül”, és szerencsésebb esetben felmerül benne a kérdés, hogy hogyan jutottak idáig, és mi a felelősségük kettőjüknek abban, hogy ez megtörtént.

Ha a megcsalt fél kizárólag a másikat hibáztatja, és nem látja a saját felelősségét a történtekben, később gyakran újra és újra átéli a megcsalást a párkapcsolataiban, mert nem érti meg, hogy ő maga hogyan járul hozzá mindehhez. Ha a párok elismerik, hogy 50-50 % a felelősségük a megcsalásban, elindulhat végre közöttük az őszinte kommunikáció, és olyan dolgok is kimondásra kerülhetnek, amik addig a „szőnyeg alá” voltak „seperve”.

A megcsalás „haszna”, hogy felkavarja az állóvizet”, és jó esetben pozitív változások történnek a párkapcsolatban.

A harmadik mindig olyan párkapcsolatokban jelenik meg, ahol van „rés” a pár között számára. Nagyon sok oka lehet a megcsalásnak:

  • – elégedetlenség a párkapcsolattal
  • – hozott minták
  • – konfliktusmegoldási kísérlet
  • – feszültségcsökkentés
  • – túl szoros vagy éppen túl laza párkapcsolat
  • – leválatlanság a szülőkről

A párterápia során annak felderítése zajlik, hogy mi is a történt a párkapcsolat egész folyamata során, ami ide vezetett, ki hogyan élte meg a különböző helyzeteket, mindeközben az érzelmi reakciók kezelése zajlik, és végül a jövőkép megformálása elengedhetetlen a tartós változás eléréséhez. A megcsalt félnek előbb-utóbb a megbocsájtás felé kell elmozdulnia, ezért cserében a megcsaló „megbízhatóvá” teszi önmagát a másik számára, és valamiféle „jóvátétel” formájában kifejezésre juttatja az elköteleződését a kapcsolat iránt.

Nagyon jó érzés olyan párokat látni, akik sikeresen végigmentek egy „megcsalásos párterápián”, és ezután a kapcsolat megerősödött, rátanultak egyfajta tudatos látásmódra, amivel ezután együtt tudják kezelni a köztük felmerülő konfliktusokat, és minőségileg gy magasabb szintű párkapcsolatban élnek tovább.

Gazdag Enikő

Szakítás után

By | Blog, Szemezgetések | No Comments

Egy szakítás után végig kell menni a gyász szakaszain, feldolgozni azt. Aki megválaszolta önmagának, hogy milyen felelőssége volt abban, hogy így végződött a kapcsolat, milyen hibákat követett el, a következő kapcsolatban mit csinálna másképp, és milyen pozitív dolgokat kapott az extől, képes továbblépni a jövő felé.

 

Egyik kapcsolatból rögtön átlépni a következőbe nem ajánlatos, mert a gyász vagy elmarad, és később üthet vissza, vagy megterheli az új szerelmet. Érdemes megélni a fájdalmat, annak minden mélységével együtt, és ez segít abban, hogy az illető maradéktalanul feldolgozhassa a szakítást.

 

További tippeket talál a következő oldalon, ahol  fenti kérdésekre kerestük a válaszokat:

 

Femina – Mikor leszel jobban szakítás után

 

Jó olvasgatást!

Gazdag Eikő

Sorozat „függőség”

By | Blog, Szemezgetések | No Comments

Napjainkban nagyon népszerűek a magyar és külföldi sorozatok, szinte nincs is olyan ember, aki legalább egyet nem nézett volna végig. A „Barátok közt” és a „Jóban rosszban” szereplőinek életét nap mint nap követhetjük nyomon, sőt a színészeket sokszor a megformált karaktertől is nehezen vonatkoztatják el a nézők. Sokszor az utcán is a sorozatból jól ismert néven szólítják meg őket az emberek.

Miben állhat vajon a sorozatok népszerűsége? Mért szeretjük őket? Ezek a kérdések gyakran foglalkoztatják az újságírókat, pszichológusokat, riportereket. Én is megpróbálom rá megtalálni a válaszokat a következőkben.

A magyar sorozatok igyekeznek a valóságból meríteni, olyan témákat dolgoznak fel, amelyek mindannyiunkat érintenek. A szereplők, miután napi rendszerességgel találkozunk velük, ismerősek, szinte „családtagok”, és jól esik időnként bekukkantani, hogy mi történik velük. Szerelem, cselszövés, félrelépés, konfliktusok, családi, testvéri kapcsolatok: mindennapi témák, sokszor magunkra ismerhetünk a történetekben. A sorozat nézés kicsit kiszakít a valóságból, a mindennapi „taposómalomból”, problémákból, segít kikapcsolódni, és a barátokkal is lehet beszélgetni róla, melyik sorozatban mi történt.

A külföldi sorozatok is sok nézőt vonzanak a képernyőhöz, sőt a net elterjedésével utólag is meg lehet őket nézni. A „Búra alatt”, a „Lost”, a „Vámpírnaplók”, a „Dr. House”, a „Vészhelyzet”, a „Született feleségek”, a „Jóbarátok” szinte mindenki számára ismerősek.

A recept egy jó sorozathoz: népszerű és kedvelt karakterek, jó történetvezetés, folyamatos izgalom, ami újra és újra leülteti a nézőt a sorozat elé, olyan téma, amellyel valamennyire azonosulni tudunk, valamiféle mondanivaló, amit magával tud „vinni” az ember.

Az összefüggő történetek, ahol az egyik epizódból következik a másik, szinte „függővé” tesz, mert kíváncsi a néző, hogy hogyan folytatódik a történet, és soha nincs olyan érzése, hogy „vége van”, nagyon sikeresek. A kulcsa talán abban rejlik, hogy folyamatos izgalomban tart, lehet rajta gondolkozni, hogy vajon hogyan folytatódik, mi a megoldás. A másik típus, amelyben a szereplők ugyanazok nagyjából, de a történet nem függ szervesen össze epizódonként, hanem mindig új történetet dolgoz fel. Itt kíváncsiak vagyunk arra, hogy a számunkra kedvelt karakterek hogyan oldják meg az újra és újra felmerülő helyzeteket.

A sorozatok titka feltehetőleg abban rejlik, hogy segítenek egy kicsit elvonni a figyelmet a mindennapi problémákról, kínálhatnak számunkra új megoldási módokat is, és a karakterektől is elleshetünk ötleteket a mindennapi helyzetekre, tehát alapvetően azt gondolom, hogy időnként hasznos is lehet számunkra egy kis sorozatnézés. Itt is a mérték a lényeg, hogy a mindennapi életvitel mellett, amíg nem befolyásolja károsan azt, beleférhet időnként.

Elsősorban a könyvolvasást preferálom, hiszen sokan szembesültek már azzal, hogy könyvben bármelyik sorozat, sokkal jobb a filmváltozatnál, a könyvek varázsa pótolhatatlan, de emellett néha-néha nem baj, ha egy-egy sorozatot is szívesen megnézünk.

Gazdag Enikő

Változás

By | Blog, Szemezgetések | No Comments

Pszichológusnak lenni nehéz. Mert ez egy olyan hivatás, amelynek során az emberek problémáival találkozom. Ha a nehézségeik elmúlnak, elköszönünk egymástól és eltűnnek. Én a kríziseket, fájdalmakat, lelki válságokat látom, ezekkel megküzdeni segítek. De sokszor érnek örömök is, amelyek hitet adnak abban, hogy van értelme csinálni, segíteni a legkülönfélébb embereknek.

A legnagyobb siker számomra az, hogy ha olyan embereket látok „felébredni”, és „megvilágosodni”, akik a legnagyobb lelki mélységet is megtapasztalták. Átélték, „szétestek”, és a segítségemmel önmagukat újra összerakva hihetetlen lelki fejlődésen mentek keresztül.

Azt mondja a pszichológia, hogy hogy a kríziseket jól megoldva gazdagodik az ember személyisége. Ezt megtapasztalni szakemberként óriási élmény. A spirituálisok azt mondják, hogy tudatváltás zajlik és egy magasabb rezgésszintre kerülünk.

Akárhonnan is nézzük, valami történik, mert a szemem láttára zajlanak  hatalmas átalakulások bizonyos emberekben. Ehhez „kellenek” a traumák, krízisek, „embert próbáló” helyzetek, de ezeket feldolgozva és megértve lehetőségük adódik az embereknek arra, hogy ezután másképpen nézzenek helyzetekre, értékekre, megértsék, hogy mi miért történik, és így valóban a saját sorsuk „kovácsai” lehessenek. Ez a fajta „felébredés” leginkább jellemező a 30-50 év közötti korosztályra, akik egy ponton szinte mindent megkérdőjeleznek az életükben, és ezután új értékek mentén szervezik újra az életkörülményeiket.  Szívesen segítek ebben a változásban is az embereknek.

Életközépi krízis avagy miért „bolondulnak meg” a középkorúak?

By | Blog, Szemezgetések | No Comments

Magánrendeléseim során egyre több olyan klienssel találkozom, akik 40-es éveik  környékén hatalmas változásokat élnek meg önmagukban, és ezáltal a külső körülményeikben is. Ezek a változások érintik a munka, a párkapcsolat, a házasság, a gyereknevelés és önismereti fejlődés területét is. Felmerül a kérdés, hogy mi az oka ennek és valóban létezik-e a „kapuzárási pánik” fogalma?

Ezt a jelenséget a pszichológusok életközépi krízisnek nevezik,a fogalom Jung nevéhez fűződik, aki a „midlife crisis” megnevezés alatt foglalkozott ezzel. Az emberek általában erre a korra (35-55) már döntöttek arról, hogy mivel foglalkozzanak, kivel házasodjanak össze, és gyerekeik is vannak. Emiatt a fókusznak a belső területre, befelé kéne irányulnia. Olyan kérdések kezdik foglalkoztatni az illetőt, hogy mit ért el eddig, hogyan is élte eddig az életét, és vajon ezt milyen értékek szerint tette, és a jövőben milyen célokat tűz ki magának, merre tart az élete második felében. Egyfajta számvetés folyik, összegzés, hogy önmaga szerint helyesen élte-e eddig az életét, jó döntéseket hozott-e, és a jövőben milyen új célok vagy értékek felé akar haladni.

Ez az időszak egy krízis, amikor az illető megkérdőjelezhet mindent, amit addig elért, vagy tett az életében. Gyakori, hogy teljesen új irányokat tűz ki az ember, akár elválik, és másfajta párkapcsolatot kezd keresni, vagy hirtelen állást vagy pályát változtat, és merőben más dologba kezd. Általában ez a válság az élet minden területére kihathat, elég korán kezdődhet, már 35 éves kortól, és későn is bekövetkezhet, 50 éves kor körül.

Gyakori jelenség, hogy egy középkorú férfi egy nagyon fiatal nővel, vagy fordítva egy 40-es nő egy jóval fiatalabb férfival kezd viszonyt. Ez az érzés lehetőséget adhat a fiatalság újbóli átélésére, biztosítja az illetőt arról, hogy még mindig vonzó, kívánatos. Emögött gyakran problémát lehet felfedezni az életkor elfogadásával kapcsolatban.  És ez összefügg a haláltól való félelemmel is, ezek a kérdések is jellemzik ezt az időszakot.

A belső értékeknek meg kell változniuk, hiszen más célok és perspektívák válnak fontossá az élet közepén. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázásában egy szakember, pszichológus sokat segíthet, segít tudatosítani azokat az életkori változásokat, amelyek jellemzik ezt az időszakot.

 

Miért „rajongunk”?

By | Blog, Szemezgetések | No Comments

Egyre több újságíró keres meg azzal a kérdéssel, hogy mi az oka napjainkban a sztárok iránti rajongásnak ?, van-e jelentősége annak, hogy ki iránt rajong az illető, és meddig „egészséges” a rajongás, és mikortól „káros”. Ezekre a kérdésekre válaszolok az írásomban.

 

A média és az internet elterjedésével sokkal több lehetősége lett az embereknek arra, hogy „példaképeket”, imádott sztárokat találjanak, mint régebben. A választék a sztárok között széleskörű, divatosak a vámpíros filmek, könyvek, énekesek, művészek, színészek. Minden korosztálynak megvannak a maga „ikonja”, pl. gyerekek körében a Pókember, Hannah Montana és társaik. Tinik körében népszerűek a vámpíros, vérfarkasos, vagy egyéb testi adottsággal kitűnő figurák is.

 

Tinédzserkorban teljesen normális életkori folyamat a rajongás. Szükséges része a személyiségfejlődésnek, azáltal, hogy a tinik egyes sztárok „bőrébe bújva”, vagy az életérzést kifejező öltözékben próbálgatnak szerepeket, típusokat, és elsajátítják azokat a jegyeket, amelyek passzolnak az egyéniségükhöz. Ha a tini túlzottan a képzelt világban él, vagy a képzelt sztárral azonosul, és emiatt elhanyagolja a feladatait, és akár ez teszi ki minden idejét, káros lehet. Szülőként figyelni kell erre, és egy biztonságos hátteret nyújtani a kamasznak, hogy a jelenben találhassa meg örömforrásait.

 

Felnőttkorban is jellemző lehet a rajongás, de kisebb arányban. Ennek az életkornak is megvannak a maga „kedvencei” : színészek, politikusok, sorozathősök. Itt is fontos az, hogy az illető amellett, hogy vannak ikonjai, ne hanyagolja el a munkáját, magánéletét emiatt például szabadidejében ne a kedvence után leskelődjön.. Ha ilyen előfordul, érdemes tanácsot kérni szakembertől.

 

A rajongás szempontjából nagyon fontos tényező az, hogy ki iránt is vágyódik az illető. Ha mondjuk egy énekes az imádat tárgya, feltehetőleg az illető vágyik középpontban lenni, tehetségesnek lenni, a többi ember közül szeretne kitűnni. Ugyanígy a vámpír-kultusz hátterében vágyódás állhat a halhatatlanság, az erő, és az örökké tartó szerelem iránt.

 

Amire vágyik az illető, azt szeretné önmagában megvalósítani. Ha ezt belül megteszi, és kibontakoztatja a vágyott tulajdonságot, vonást, eltűnhet a rajongás. Az illető találhat olyan dolgot önmagában, amivel kitűnhet, középpontba kerülhet, mondjuk ír egy regényt, és ő maga is olyanná válik, amit szeretett volna elérni, így nem kívül fogja keresni ezeket.

 

Tehát, ha rajongunk valaki vagy valami iránt, nézzünk önmagunkba, kérdezzük meg magunktól, mit jelent számunkra a rajongás tárgya, miért pont ő, milyen vágyott tulajdonságai vannak, és mennyire uralja életünket ez az imádat. Ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, sok önismereti kérdésre választ kaphatunk, és fejlődhetünk is ezáltal.

 

Erről a témáról olvashat bővebben a 2013. augusztus 21-én megjelent Nők Lapjában, Hulej Emese kérdezett a rajongásról egy dupla oldalas cikkben.

Számít-e a nagy korkülönbség egy párkapcsolatban?

By | Blog, Szemezgetések | No Comments

Meglepődéssel tapasztaltam, hogy napjainkban mekkora az érdeklődés aziránt, hogy van-e jelentősége a nagy korkülönbségnek egy párkapcsolatban, és ha igen, mi lehet az. Több újságíró is megkeresett a hetekben ebben a témában, sőt a Fókusz műsorában is megszólaltak. Ráadásul, a minap az egyik áruházban is megszólítottak a TV interjú kapcsán, hogy vajon együtt maradhat-e Andy Vajna és Palácsik Tímea….

 

Sajnos a pszichológusok nem jósok, így szinte lehetetlen előre jelezni, hogy bizonyos párkapcsolatok meddig tartanak, ugyanígy a nagy körkülönbséggel rendelkező párok esetében sem.

 

Erre két klasszikus példát hoznék, az egyik, ha a fiú a fiatalabb jelentősen, és a nő az idősebb, mint pl. Gesztesi Mátéék esetében (náluk 12 év a korkülönbség). A másik példa az, ahol a férfi idősebb jelentősen, és a nő nagyon fiatal hozzá képest, pl. Andy Vajna és Palácsik Tímea esetében (38 év).

Azt gondolom, hogy mindkét esetnél a legfontosabb az a párkapcsolat tartósságát illetően, hogy a pár két tagja személyiségileg milyen, és mennyire érett, és hol tartanak jelenleg az életükkel. Ha pl. a fiatal fiú még nem szeretne gyereket, viszont a nőnek már „ketyeg” a biológiai órája”, akkor ez problémát jelenthet közöttük. De egy másik esetben, ha a nő korán szült, és pl. 38 évesen már fiatal felnőtt fia van, és a párjának is hasonló korú gyereke van, aki nála akár 20 évvel idősebb, sok közös témájuk lehet, mert hasonló életciklusban találkoznak.

 

Az is nagyon lényeges, hogy a pár két tagja elfogadja önmagában azt, hogy a korkülönbség nem jelent számukra problémát, és így megpróbálják magukat a külvilág véleményétől semlegesíteni. Nagyon romboló lehet az, hogy ha adnak mások véleményére, hiszen aki nincs benne egy párkapcsolatban, kevéssé értheti azt.

 

A párválasztás jellemzi az adott személyiséget is. Aki fiatalabb fiút választ, idősebb nő létére, vágyhat mindarra, amit a fiú megtestesít számára (rugalmasság, játékosság, stb.), vagy egy olyan tudattalan minta indokolja a választását, amit szakemberrel fel lehet tárni. Ha egy nő sokkal idősebb férfit választ, szintén lát az illetőben bizonyos értékeket (biztonság, egzisztencia, stb.)

 

Az egyetlen mérője a nagy korkülönbséggel rendelkező párkapcsolatoknak az, hogy hogyan érzik magukat a felek benne. Amennyiben boldogok, megkapnak olyan értékeket a kapcsolatban, amelyek fontosak számukra, vannak közöttük közös kapcsolódási pontok, látnak közös célokat a jövőre nézve, akkor ez előre jelezheti a párkapcsolat tartósságát.

Párterápia témák 1. – A „harmadik”

By | Blog, Szemezgetések | No Comments

Nagyon gyakori a hozzám forduló párok esetében a belépő „harmadik” a kapcsolatukban. Általában akkor „fér be” két ember közé még egy fél, ha van „rés” a pár között.

Ennek a „résnek” számtalan oka lehet, pl. nem őszinték egymással a párok, csak a „felszínen” kommunikálnak, meg nem oldott konfliktusaik vannak, vágynak valamire, ami úgy érzik hiányzik a kapcsolatukból, stb.

( A példánál felhasznált nevek, számok, adatok csak kitalációk, ezért bármilyen egyezés valós személyekkel csak a véletlen műve! Az egyezőségből kialakított bármilyen következtetések és állítások hamisak, azok valóságtartalma megalapozatlan! )

Párterápia – Eset 1.

Marika & Tamás

Párterápia - Eset 1.Marikának és Tamásnak két kisgyerekük van, 18 éves koruk óta együtt vannak, 36 évesek. A gyerekek születése után Marika 6 évig otthon volt, csak a családdal foglalkozott, kissé „beszűkült” életet élt.

Férje, Tamás rendszergazda egy cégnél, a főiskolát nem fejezte be, Marikával ellentétben, aki diplomás. Ezt a feleség nehezményezi, úgy érzi, hogy a férje befejezhette volna az iskolát, és akkor „többre” vitte volna, többe keresne, és a családnak is több jutna.

Időközben Marika visszament 4 órában dolgozni, úgy érzi, hogy az ő elsődleges feladata a gyerekek ellátása, a férjéé az anyagi javak megteremtése.

Marika hordja a gyerekeket különórákra, a kisfiát focizni, ahol közelebbről megismerkedett a fociedzővel, és szerelmi kapcsolatba bonyolódott vele. Erősnek, határozottnak, a szakmájában szakértőnek látta Marika a férfit, és ez vonzotta hozzá.

A kapcsolat viszonylag hamar (1-2 hónap) után napvilágra került (Marika vallotta be Tamásnak), és ezután befejeződött, és néhány hónap múlva kezdett a pár hozzánk párterápiába járni.

A párterápia során feltártuk, hogy mikor kezdődhettek a problémák a kapcsolatukban, feltehetőleg a gyerekek születése után, ami felhozott egy régóta jelenlévő problémát (Marika nagyobb igénye a továbbtanulásra, egzisztenciára), továbbá a pár tagjai kevés tapasztalattal rendelkeznek a párkapcsolatok területén, hiszen nagyon korán összekerültek, és nem volt idejük másokkal is ismerkedni.

Ennek hiányában a pár két tagjának kevés összehasonlítási alapja van, nem tudja, hogy vajon akivel együtt van valóban a megfelelő partner számára. Továbbá az egyik vagy mindkét fél hiányolhat bizonyos tulajdonságokat a másikban, amit ha „kívül” megtalál, vonzó lehet a számára.

Nélkülözhetetlen a kellő önismeret ahhoz, hogy lássuk ki a megfelelő partne számunkra, és melyek azok a hiányosságok, amelyeket tolerálni tudunk.

Visszatérve a példára: kiderült az is a párterápia során, hogy mit keresett Marika kívül egy másik kapcsolatban, mi az, amit úgy érzett, hogy nem kap meg Tamástól, és tudatosult benne az is, hogy a gyerekek születése milyen változás hozott az ő életébe, és a kapcsolatukban, és hogyan lehet egymásra is időt fordítani a gyerekek mellett is, és miért fontos ez.

Tamásnál is megindult a feldolgozása a megcsalásnak, benne is tudatosultak az őket eltávolító tényezők, és elkezdett az érzéseit kifejezve kommunikálni a feleségével.

Pár ülés után javult a pár között a kommunikáció, az együttműködés, elkezdtek tudatosan rálátni a saját párkapcsolati életükre, és sok esetben most már egyedül képesek kezelni a felmerülő konfliktusaikat.

Ők egy pozitív példa arra, hogy hogyan lehet egy megcsalás után is „felállni” egy párnak, és hogy nem a régi, nem jól működő állapotba kell visszatérniük, hanem egy magasabb szintre, ahol képesek együtt kezelni a problémáikat.

Gazdag Enikő pszichológus

A Féltékenység két oldala

By | Szemezgetések | No Comments

Egy kutatás szerint teljesen máshogy éli meg a
féltékenységet egy férfi, mint egy nő. A férfi inkább a szexuális, a
nő az érzelmi kicsapongást viseli nehezebben.
Kérdéseim a következők lennének:

– miért van ez így?
– hogyan látja a megcsalást a kliensei elmondásai alapján, illetve ő
szerintük mi számít megcsalásnak?
– a férfi, vagy a nő megbocsátóbb-e ha megcsalják?

Számos, különböző kultúrában végzett kutatás bizonyítja, hogy a nők az érzelmi megcsalást tekintik súlyosabbnak és erre érzékenyek, míg a férfiak a testi megcsalástól „gurulnak be”.

A férfiak és a nők párválasztási szempontjai merőben különbözőek. A nők a hosszú távú kapcsolatokat részesítik előnyben, melynek alappillére a szerelem és az összetartozás. A férfiakban erősebb a szexuális változatosság iránti vágy, mely azonban sérti a nők kizárólagosság iránti igényét.

A férfiak azért érzékenyebbek a fizikai megcsalásra, mert a nő félrelépése apaságukat teszi kérdésessé, így kárba vész a párválasztásba fektetett erőfeszítés, idő, energia és pénz, egyszóval minden, ami a kiszemelt nő meghódításához szükséges volt. A nők ezzel szemben érzékenyen reagálnak bármiféle kapcsolatra – akár testiség nélküli, baráti kapcsolatra – mert veszélyeztetve érzik a „haszonélvezetet” a megszerzett férfi java, ideje és ereje felett. A féltékenység fogalmának férfiak és nők általi meghatározása is különböző. A férfiak olyan partner iránt éreznek féltékenységet, aki lefeküdt valaki mással. A nők pedig a másra fordított időt és figyelmet féltik.

A féltékenység férfi és nő számára egyaránt visszatükrözi a másik nemre vonatkozó párválasztási preferenciákat.

A férfiak általában a náluk nagyobb társadalmi pozícióban, jobb anyagiakkal rendelkező, erősebb társaikra féltékenyek, őket érzik inkább vetélytársnak. A nők minden erejükkel azon vannak, hogy a náluk szebb, fiatalabb, csinosabb veszélyforrásokat távol tartsák tulajdonuktól.

Megcsalás lehet csupán a „fejben” is, általában akkor jelenik meg a klienseim fejében, amikor egy kapcsolatban „űr” keletkezik, a Párjukkal nem értenek egyet, sok a súrlódás, nincsenek közös céljaik, tehát problémák vannak a párkapcsolatban. A kapcsolat egy külső személlyel mindig valami olyasféle vágyat testesít meg, amelyet a megcsaló fél otthon nem kap meg, pl. megértés, szex, stb.
A megcsalás nem a fizikai megvalósulással kezdődik, hanem amikor a hely létrejön egy párkapcsolatban egy harmadik személynek.

A megbocsátás teljesen egyéni, nemtől független, ilyenkor azt mérlegeljük, hogy mennyit ér nekünk a kapcsolat, hiszünk-e még a kapcsolat jövőjében, és a félrelépés okát megértjük-e.
Akinek a félrelépés egyfajta megoldási mód problémák esetén, az hajlamos lesz máskor is így cselekedni, ezeket is át kell gondolni, amikor döntünk.

Üdvözlettel, Gazdag Enikő

Ellenérzések az anyóssal kapcsolatban

By | Blog, Szemezgetések | No Comments

Tisztelt Szakértő! Nemrég szültem első gyermekem és férjem tanácsára elhívtuk vidékről anyukáját, aki gyerekekkel foglalkozott a munkája miatt. Sajnos a látogatás nem jól sült el, alapvető stílus és életmódbeli különbségek miatt, ezért nem kértük többet a segítségét. Férjem megértette, legalábbis megbeszéltük. Bennem mély nyomot hagyott a konfliktus, olyannyira, hogy összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy látogatóba szeretne jönni egy pár napra hozzánk. Nagyon negatívan gondolok erre, közben látom, hogy férjem szeretné, ha jönne az anyukája, hogy unokázhasson, bennem a gondolat, hogy gyermekemet a kezébe veszi már elrémiszt, megjegyzem, saját anyukámmal szemben nincsenek ilyen ellenérzéseim. Kérdéseim, hogy normálisak-e az érzéseim, mennyire kell színlelnem ha itt van, egyáltalán beadjam-e a derekam, vagy ragaszkodjak a 2 havi vizitekhez, amikor mi megyünk el hozzájuk a babával 1 napra? Mit tegyek, hogy ne rontsak a családi (házaspár, anya-fia, unoka-nagyi) kapcsolatokon? Egyáltalán, a nagyszülő mennyit foglalkozzon az unokával hogy az ne menjen az anya-gyermek kapcsolat rovására? Válaszát köszönöm.

Kérdését olvasva úgy érzem, hogy valamilyen oknál fogva kicsit „túlreagálta” a nagymama előző látogatását. Mindenképpen át kéne gondolnia, hogy ez az ellenérzés honnan fakad. Az életmódbeli és „stílus” különbségek a férje neveltetésében ugyanígy helyet kaptak, esetleg a férjén ezeket nem érzi? Mit érez az anyósával kapcsolatban pontosan? A nagymama férjével való kapcsolata zavarja, vagy ahogy a babával bánik? Mi az oka annak, hogy elrémíti, ha kézbe veszi? Mi történhetne? Ezeket a kérdéseket kéne alaposan átgondolnia, és helyre tennie magában. Másrészt a férjének ugyanúgy szüksége van arra, hogy időnként találkozzon az anyukájával, akár Önöknél is, én nem javaslom, hogy ez elől elzárkózzon. Inkább a mélyebb okokat kéne feltárni az ellenérzése mögött. 1-2 napra nyugodtan meghívhatja az anyósát, hiszen ő a gyerek egyik nagymamája, és a babának sem jó, ha érzi Önön, hogy nem szívesen látja. Az is egy megoldás, ha kicsit kettesben hagyja őket, a babát a nagyival, és Ön addig elmegy bevásárolni, stb. Ha hazaér, Önt is meg fogja nyugtatni, hogy jól elvannak kettesben. A férjével való kapcsolatára is jó hatással lenne, ha megpróbálná elfogadni a nagyit. Erre sajnos nincsen recept, hogy mennyi idő „egészséges” a babának nagyival, ez mindig az anyukán múlik, hogy ő – belül – mennyit érez helyesnek. Ha az anyuka nyugodt szívvel rábízza a gyereket a nagymamára, és közben tudja a saját dolgait intézni, vagy akár dolgozni is, és őt ez boldoggá teszi, rendben van. De ha kétségek gyötrik, ez kihat a babára, és megérzi. Mindig az a fontos, hogy az anyuka lelkében béke legyen, bármilyen kérdéssel kapcsolatban, és ez biztosítja a gyerek harmonikus fejlődését.  Minden jót kívánok, Üdvözlettel, Gazdag Enikő

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial