Kedves Enikő!
Ikerfiaim 9 hónaposak, altatással kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. Eddig egy szobában aludtunk, a gyerekszoba csak most készült el. Bár az elején nem is szándékoztuk külön rakni őket. Az a baj, hogy nagyon hasfájósak voltak, majd korán jött a foguk is, így sokat voltak kézben. Így is altattuk őket mostanáig, mert zavarták egymást, ha az egyik aludt, a másik sírt. Most úgy döntöttünk, hogy Leventét rakjuk külön szobába, ő jobban alszik. Dani sokszor felébred, teázunk és ha szerencsém van visszaalszik. Próbáljuk a kiságyban altatni őket. Ha álmosodnak, betesszük, melléjük ülünk, hagyjuk játszani, míg el nem alszanak. Levente általában feltalálja magát, néha ő is sír. De Dani fiam ahogy ágyba kerül, elkezd ordítani, keservesen sír. Az lenne a kérdés, hogy fel vegyük-e, és ha igen, mennyi idő után. „Mondják” hogy hagyni kell, majd megunja. Rendben van, többször elalszik, de újra és újra felkel és fel is áll az ágyban. Néha ez eltart 1-1,5 órát is. Kegyetlen hallgatni, de attól félünk, ha hagyjuk 1 órán át, úgy érzi, hogy cserben hagyjuk. Nem szeretnék ezzel sem ártani, de következetes szeretnék lenni. Ebben szeretnék tanácsot kérni, hogy mi az a határ, amely nem árt a fejlődésének, és optimális esetben kb. hány hét alatt járhatunk sikerrel. Szóval FELVENNI, VAGY NEM FELVENNI? Ez itt a kérdés…Várom válaszát, előre is köszönöm! Tisztelettel: Ibolya
Kedves Ibolya!
Levelét olvasva a következő észrevételeim támadtak: ahelyett, hogy a babát játszani hagyjuk, míg el nem alszik, javasolnám, hogy énekeljenek vagy dúdoljanak neki, mert az nyugtató hatással bír.
Meseolvasást is javasolnék, főleg később, de most is hatásos, a monotom, kellemes, nyugtató beszédhang miatt.
A gyerek felvételét csak legutolsó esetben javasolnám, helyette a következő módszert: fürdés után beteszi a babát az ágyba, énekel vagy mesél neki, majd megsimogatja vagy megpuszilgatja, és magára hagyja. Ha elkezd sírni, odamegy, megsimogatja, pár kedves szó és megint kimegy. És ezt egészen addig, amíg el nem alszik.
Először hosszú(!) folyamat lesz, de idővel egyre rövidebb, mert megtanulja a baba, hogy ne tartsa magát szándékosan ébren, és a biztonságos háttér mellett megtanul egyedül elaludni.
Ezt a módszert az ikrekre együttesen is javasolnám, mindkettőjükre egy szobában konzekvensen alkalmazva.
A külön szobában való altatásukat, főleg úgy, hogy az egyik Önökkel alszik, átgondolásra javasolnám, hiszen ez később a testvérféltékenység alapjává is válhat.
Így a kevés információ birtokában szoktatási hibára gondolnék, amennyiben nem javulnak az éjszakáik az Alvásambulancia meglátogatását tanácsolnám. (Egy előző válaszomban részletesen írok róla.)
Sok szerencsét és kitartást kívánok Önöknek, Gazdag Enikő