Fiatal felnőttkortól kezdve számos különféle helyzetben megnyilvánuló grandiozitás (fantáziált vagy viselkedéses), csodálat iránti igény és empátiahiány mindent átható mintázata, amit az alábbiak közül 5 vagy több jelez.
Nagyzoló elképzelés saját fontosságával kapcsolatban (pl. saját tehetségét és eredményeit eltúlozza, megfelelő teljesítmény nélkül elvárja, hogy felsőbbrendűnek és kiválóbbnak ismerjék el).
Lehet, hogy úgy érzed, ahol ő bevásárolt önbizalomból, oda mindenképp érdemes volna neked is betérni, mert igen nagy tételben adták; egy pillanatra sem kérdőjeleződik meg benne önnön képességeinek és nagyszerűségének tudata, még akkor sem, ha ez köszönő viszonyban sincs a valósággal. Gyakran előfordul ugyanakkor, hogy valóban van alapjuk az önbizalomra, mert tényleg teljesítenek valami nagyot – ilyenkor kicsit nehezebb meglátni az önbizalom túlzó mivoltát.
Folyamatosan határtalan sikerről, hatalomról, éleselméjűségről, szépségről vagy ideális szerelemről fantáziál.
A gondolkodását uralhatják az ideálisról alkotott képzetek – akár a realitás kárára is. Ezért lehetséges, hogy szülőként idealizálják az egyik gyermeküket (miközben a másik bűnbak lesz), vagy egy párkapcsolat kezdeti szakaszában a másik felet – ám erről a magas piedesztálról igen nagyot lehet zuhanni a szemükben, akár egy pici hiba folytán is. Ha nem szeretnénk a kegyeikből kiesni, tökéletesen kell teljesítenünk; a legapróbb hiba is vesztünket okozhatja.
“Különlegesnek” és egyedinek tartja magát, akit csak más különleges vagy fontos, magas státuszú emberek (vagy intézmények) érthetnek meg, és aki csak ilyen emberekkel társulhat vagy kerülhet kapcsolatba.
Ő magát mások felett állónak tartja, számos területen keresheti ezt a fajta felsőbbrendűséget (intellektus, anyagi javak, hatalom, spirituális nagyság), és csak azokat veszi emberszámba, akik ebből a szempontból (legalábbis az ő szemében) nagyot teljesítenek. Mindenki más a “köznép”, a “proli”, akikkel szóba sem érdemes állni.
Túlzott csodálatot vár el.
Azaz őt minden helyzetben el kell ismerni, kritikával illetni nem lehet, ha ez mégis megtörténik, akkor a kritikát lepergeti, áthárítja a másikra, vagy dühöng miatta- ez a nárcisztikus düh, ami felnőtt embertől egészen szokatlan és ijesztő mértékű, akár tettlegességig is fajuló “hisztit” jelent.
Feljogosultság és feljogosítottság érzése (különlegesen kedvező bánásmóddal vagy az elképzeléseivel való automatikus alkalmazkodással kapcsolatos irreális és indokolatlan elvárás).
A dolgok úgy történnek, ahogy ő kitalálja, ahogy ő elképzeli – ledominál másokat, a döntések mindig az ő szája íze szerint alakulnak. Nem tud és nem is célja, hogy alkalmazkodjon vagy kompromisszumokat keressen, ez mindig csak a többiek dolga lesz. Nincs egyenjogúság a kapcsolataiban, és a mércéje mindig kettős: amit neki szabad, azt a másiknak nem, és ez magától értetődő -legalábbis számára.
Kihasználja a körülötte lévő embereket (másokat a saját céljai elérésének szolgálatába állít vagy kizsákmányol).
A vele kapcsolatba kerülőket kizsigereli, akár érzelmileg, akár anyagilag, a másikat használati tárgyként kezeli, amit olykor rendben kell tartani – vagy nem. Érzelmileg olyan, mint egy feneketlen kút: nagyon sok emberi érzést, figyelmet, odafordulást, gondoskodást el tud nyelni anélkül, hogy ezeket viszonozná.
Empátiahiány.
Nem szívesen ismeri fel vagy azonosul mások érzéseivel és szükségleteivel. A másik igényeiről (és olykor létezéséről is) nagyvonalúan elfeledkezik; ha erre netán mégis emlékeztetik, akkor a másik azonnal “követelőzőnek” és “túlérzékenynek” lesz bélyegezve. Átgyalogol rajtad, majd panaszkodik, hogy összepiszkoltad a cipőjét.
Gyakran irigy másokra vagy azt gondolja, hogy mások irigyek rá.
Az ő világában alá-fölérendeltségbe tagozódik minden és mindenki – kivétel nélkül. Ez párkapcsolatban, barátságban -azaz egyenrangúságot feltételező kapcsolatokban válik különösen feltűnővé. Az embereket három csoportba sorolja: 1-akik felette állnak, akikre felnéz, akik méltóak őhozzá és akikhez ő méltó; 2-az alatta lévők sokasága, az aljanép, a plebs, a “feláldozható” kategória; 3-az ellenségek, akik az ő kárát akarják, és akik soha nem szűnő rosszindulattal viseltetnek irányában -legalábbis őszerinte.
Arrogáns, dölyfös, fennhéjázó magatartás vagy attitűdök jellemzőek.
Valójában egy kellemetlen ember, aki másokat lekezel és ledominál – de gyakran előfordul, hogy -egy felszínesebb ismeretségben- lehengerel és elbűvöl másokat, akik nem veszik észre vagy nem bánják, hogy alsóbbrendű pozícióba nyomja le őket. Humor, jópofaság, alázat(oskodás), szerénység maszkját öltheti magára, és nagy rajongótábort is gyűjthet maga köré – amely táborból egyesével, csendben potyognak ki a “kegyvesztettek”, vagy azok, akik felismerték, mi rejlik a nyájas álarc mögött.