Történetünk két hőse Klára és Botond. 11 éve vannak együtt, 6 éve házasok és van egy 5 éves kislányuk, Janka. 2008 februárjában ismerkedtek meg, egy vidéki edzőteremben.
Botond edző volt, Janka pedig törzsvendég – naponta-kétnaponta lejárt edzeni.
“Emlékszem Botond hangjára amikor először meghallottam… mély, magabiztos, határozott, mégis kedves és megértő hangon vezényelte az edzését.” – emlékezett vissza Klára a párterápia első alkalmával.
“Mikor először megláttam Klárát épp edzést tartottam… egy pillanatra még a szavam is elállt, amikor összenéztünk….” – vallotta be Botond.
Két nappal később, mikor Botond legközelebb látta Klárát, vette a bátorságot és odasétált hozzá egy elég egyértelmű céllal: randira hívta, amire Klára igent mondott.
Teltek-múltak az évek, randik, bemutatás, összeköltözés, eljegyzés, házasság… minden pont úgy történt, ahogy az a „Nagy Könyvben meg van írva”. Botond időközben saját konditermet alapított… boldogok voltak együtt és anyagilag is jól álltak. Egy párkapcsolat életében “ilyenkor nincs más hátra”, a következő lépés a gyerekvállalás.
Több év próbálkozás után, Klárának sikerült teherbe esnie – 9 hónappal később meg is született a kislányuk.
Ha szülő vagy már, akkor ismered az érzést – ha még nem, akkor szerintem el tudod képzelni… Legnagyobb örömötök, boldogságotok és a világotok új központja is a kis csöppség ilyenkor… Különösen az első hónapokban, években.
De, ahogy a Hupikék Törpikék is mondják… az élet nem csak játék és mese… Szülés utáni depresszió, ennek köszönhető elhízás és kedvtelenség… ezek mind valódi dolgok és bizony történetünk női hősének, Klárának, ebből bőven-bőven kijárt…
“Ráadásul már a párom sem a régi…” – kezdte Klára – “nagyon sokat piszkál érte és szinte egy alkalmat sem hagy ki, hogy valami csípős megjegyzést tegyen a súlyomra és ez már bánt, mert őszintén… én nem érzem magam rosszul emiatt… Egyszerűen csak háttérbe szorult a sport a gyerek miatt és így maradt”.
“Persze, hogy piszkálom!” – fakadt ki Botond – “De csak szeretetből teszem! Emlékszem régen mennyire sportos volt! Isteni homokóra-alak, kerek fenék, lapos has… Mára meg semmi nem maradt ebből…”
Rövidre zárva a történetet, a párterápián végigvettük a kapcsolatuk történetét, arra fókuszálva, hogy tényleg szerelem volt-e. Ez azért különösen fontos, mert ha voltak nagy érzelmek és sok közös program, akkor azok a könnyen válhatnak a kapcsolat úgynevezett “érzelmi tankjává”, amihez vissza lehet nyúlni és ezzel újra elő lehet idézni, át lehet élni a régi érzéseket, emlékeket.
Ők szerencsések voltak – rengeteg közös élmény és nagy érzelmek jellemezték a gyerek előtti kapcsolatukat. A következő ülésre mindketten hoztak egy listát ezekről és közösen összeállítottuk, hogy hogyan fogják ezeket visszaépíteni az életükbe.
Ezt követően természetesen foglalkoztunk még a szülőktől hozott mintákkal – ki mit látott otthon, kinél hogy viselkedtek a szülők egymással.
A végső megoldás úgy nézett ki, hogy a terápia alatt megalkotott érzelmi tankból folyamatosan táplálkozva tompítottuk a férfi maximalizmusát és tereltük a nőt abba az irányba, hogy kompromisszumot kössenek.
Ez konkrétan úgy nézett ki, hogy a munkamániás és maximalista Botond minden este 6-ra hazaér és időt tölt a családjával, a kissé elhízott Klára pedig heti 2 alkalommal lejár a férje edzőtermébe. Végére
– már csak Botond érzelmi közeledésének hála, Klára elkezdett fogyni és újra visszataláltak egymáshoz, ismét egy harmonikus párkapcsolatban élnek.
Pont mint a gyerek előtt. 🙂